Valahogy már nem bírom én már ezt ötletem sincs mi tévő lehetnék még? 22/F

Le írom nektek mi is noymja a szívem.Próbálok rövid lenni de nem ígérem emg hogy sikerülni is fog.

Az egész ott kezdődött 2014 október környékén meg ismerkedtem egy lánnyal az interneten.

Egyre többet beszélgetünk ki derült hogy egy városba járunk suliba.Meg kért hogy ki sérjem el reggel a buszpálya udvaról az iskolájába.Ekkor még nem tudtam hogy milyen szerepe lesz még ő neki az életemben.Ez a lány nagyon fiatal volt hozzám képest én akkor voltam 19 éves ő 13 volt.Pont ezért meg sem fordult a fejemben semmi olyan hogy én bármit is akarnék tőle.Persze aranyos szép és kedves lányak tűnt mikor először láttam.De még emlékszem kényelemtlenül is éreztem magam amiatt hogy el kellett kisérnem a sulijába hiszen még csak 8 dik osztályba járt én meg már 12dik-es is voltam a középiskolában.Egyik havero memg is látott vele az utcán oda szólt "csajozunk-csajozunk" Mondom te hülye vagy.(A kora miatt nem is érdekelt egyáltalán) ezért eleve esélytelenek tartottam a dolgot.Előtte volt egy 3 ével fiatalabb barátnőm és ő is olyan gyerekes volt (én is az vagyok) de az előtte lévő bartnőm sokszor túlzásba vitte és csak 3 év volt kötünk.Ezértm eg fogadtam nekem nem kell még 1x ilyen fiatal lány barátnőnek.Napról napra töbet bestzélgettem facen a kis csajjal.Meg kedveltem aztán élőben is egyre többet találkoztunk.És el kezdett érdekelni.Mint utólag meg tudtam ő szerettett volna már az elejétől fogva tőlem többet.2014 december 6-án mikuláskor el jött hozzám és meg kérdeztem tőle lesz e a barátnőm igent mondott.Ekkor már belé szerettem és ez az érzés napról napra csak erősebb lett ő iránta.El mondta a szüleinek akik tiltottak tőle a kor különbség maitt hiszen ő 2015 januárjában lett 14 éves én meg 20.6 év volt köztünk.De úgy éreztünk közénk senki nem állhat is nem is engedhetjük meg hogy bármi és bárki közénk állhason.2 hónap győzködés és könyörgés után el hívott az édesanyja hozzájuk ebédre hogy meg ismerjen. És nagy nehez elfogadták hogy együtt vagyunk még ha nem is törődtek bele.8-dikos ballagása után miattam jött abba a középiskolába ahova én jártam hogy többet lehessünk együtt.Mondom csak miattam ne gyere ide.De nem tudtam le beszélni róla.Dúlt a szerelem sosem voltam még annyira boldog mint akkor vele voltam.7 napból 6-ot találkoztunk de szívesen voltam vele mert ő volt a mindenem.Már 1 év is el telt mikro kezdődtek a veszekedések köztünk sokszor sok apróságon össze kaptunk jelentéktelen dolgokon amit én is csak utólag jöttem rá hogy nem úgy kellett volna sok dolgot csinálnom mint ahogy csináltam.De ennek ellenére nagyon szerettük egymást én voltam az első komoly barátja.

2016 január 10-én születésnapomon (ekkor már 1 év 1 hónapja voltunk együtt) el jött hozzám és ekkor lettünk testileg is egymásé először.Szerintem itt teljesedett ki a kapcsoaltunk bár nem azért írom mert a szex annyira fontos.Hanem itt volt az a pillanat mikor két ember egyé válik.Boldogságom le írhatatlan volt.De a veszekedések egyre csak szaporodtak.Igazából nem tudom mi is vezettett a végéhez az egésznek én ezt tartom az okának leginkább.

1 év 6 hónapja voltunk együtt mikor először éreztem azt a mocsok érzést hogy ő kezd el távolodni tőlem.

A következő hónapokban amit még együtt töltötünk voltak nagyon boldog és jó pillanatok.A kapcsolatunk végén sokáig ne mtudta hogy mit tegyen nem tudta hogy mi lenne a jó velem v nélkülem tovább.Előfordult olyan is hogy egyik reggel azt mondta h szakítani akar este facen meg már azt írta hogy nagyon szeret és nem akar el veszíteni.Sokáig bizonytalan volt abban mit is tehetne.Meg ismert valakit és ekkor szakított velem végleg.Legroszabb az egészben az volt hogy eleinte el sem akarta mondani miért is szakított velem.Nem merte a szemembe mondani.A végén annyit kértem tőle hogyváljunk el békében én csak ennyit kérek és nem többet.Sajnos ez neki nem nagyon ment valamiért én lettem az utolsó szar szemét láda bár ennek ellenére én semmi rosszat nem mondtam róla soha senkinek. Én erre csak roszabbul éreztem magam bár nem is tudtam hogy tudtam még roszabbul érezni magam azon túl hogy el vesztettem azt aki a számomra a legfontosabb volt az életben.Nem értem milrt így kellett ezt lehet neki így könyebb volt nem tudom de már nem is akarom meg tudni.Mikor szakítottunk ez a suliban történt az nap el jöttem az iskolából és sírva zokogva futottam hazáig a szomszéd városba.Soha nem érezte magam olyan rosszul mint akkor még szüleim halála sem viselt meg annyira mint hpgyőt is elveszítetem. :( Írtam neki Facebook-on egy búcsú levelet.Ekkor azt éreztem hogy véget vetek neki nélküle nem akarok tovább még élni sem.

Ki mentem a sínekhez retentően magam alatt voltam nem tudtam mást csak sírni.Magammal vittem azt a plüs macit és fényképet róla amit elsőnek tőle kaptam.Nem volt más hátra csak hogy jöljön a vonat ültem 1 órán keresztül a sín melett és sírtam.Jött a vonat de nem tudtam meg tenni és el dobni az életet.Ekkor rá döbbentem hoghy még mindig ragaszkodom ehhez a nyomorult kis életemhez.Gyáva voltam hozzá hogy meg tegyem.Haza mentem.De a bánat nem akart múlni.Még a szakításunk előtt nem sokkal mondtam neki ha szakítás lesz a vége akkor én ott hagyom az iskolát.Nem akarom minden nap látni.És mivel az lett a vége így is cselekedtem.De az a 1 hónap amíg munkát találtam és ott tudtam hagyni az iskolát borzalmas volt az hogy látnom

kelett és főleg azt hogy azt láttam mással van.És az sem javíott sokat a helyzeten hogy sokan viccelődtek azon hogy

már nem a barátnőm.Hiszen minden szübetben együtt voltunk.Általába egymás karjaiban és úgy láttak sokan mindig minket.De gonoszak az emberek és csak azért is bele rúgnak még abba aki a földön fekszik.De be tartottam amit mondtam nem volt többet ott maradásom el jöttem a dolgozni mai napig ezen a helyen melózok immárom 8 hónapja ez az első munka helyem.Szegény voltam szegény is vagyok de legalább az anyagi körüményeim soakt javultak amióta dolgozom.El tudtam költözni arról a helyről ahol sok időtt együtt töltötünk hiszen az is csak ő rá emlékeztetett. Bíztam benne hogy ígysikerül elfelejtenem.De úgy látszik nem akar ez menni valahogy.Bár ha nem lépem emg ezeket a dolgokat még ennyi esélyem se lett volna rá mint ami most van és lett.Eleinte az első pár hónap és hetek szörnyűek voltak.Hiába nem láttam sokáig rémálmok gyötörtek hogy még együtt vagyunk meg hasonlóak.Már jobb nem mondom hogy nem az de soha nem fogom el felejteni és nem is akarom mert az a sok szép és az a boldogság amit adott számomra a 2 év alatt amit együtt töltötünk felejthetetlen élmény marad.

Ma már tudom hogy ő is csak egy fejezete volt az életemnek de egy angyon boldog fejezete amit nem bántam meg és nem is törölném ki a múltamból.Majd jön más aki újra boldogá tesz? igen biztos vagyok benne de olyan mitn vele volt olyan már sosem lesz szerintem.És igaz már több mint fél éve hogy vége lassan már 1 éve nem is keresek azóta barátnőt (igaz soha nem is kerestem ő is csak úgy jött.)és még talán most sem érem még készen magam lelkileg teljesen arra hogy bele vágjak egy új kapcsolatba.

Bár tudom hogy ha teljesen tovább akaro klépni ahhoz meg kell ismerkednem mással és újra szerelmesnek kell lennem.

De kérdezem én mi értelme hiszen ő már a második kapcsolatom volt ami véget ért pár év után és őt még nehezebb feledni előzőt úgy tudtam e lfeledni hogy jött ő.

őt is úgy fogom majd de aez a szívembe markoló érzés mikor az eszembe jut vagy a nevét hallom nem akar csillapodni.Előző exem könyebben elfeledtem őt is nagyon szeretem de vele közel sem volt olyan jó boldog és szenvedélyes kapcsolatom mint ahogy vele volt (azzal aki utólag a barátnőm volt).Nehéz ez nagyon.