Még lehet valami?

Van a fiú és vagyok én! (Meglepő,nem? XD)

Szeptemberben megláttam,mondhatni első látásra szerelem volt. Persze ez olyan,hogy nincs első látásra szerelem,mert akkor nem őt szereted,stb. Oké,mondjuk,hogy elindította a vonzódás fázist. Aztán egyre jobban kezdtem megismerni. Szinte minden mozdulatát már ismerem,a személyisége is tetszik,szóval egyszerűen szeretem a srácot. Folyton egymást figyeljük,néha még kurizált is nekem a srác. Egy csomó aranyos dolgot tett,de mindig mosolygott rám közben.. Én mindig a barátaimmal járok mindenhova (iskolán belül)...és a srác akkor is engem figyelt. Én először azt hittem,hogy csak bemesélem magamnak,de többen mondták,hogy de ez így van,engem figyel stb. Mikor együtt voltam egy másik fiúval,tél volt,kézen fogva sétáltunk és a srác is jött velünk meg pár barátnőm. Akkor is engem figyelt végig,minden percben. És én már megint azt hittem,hogy én beszélem be magamnak,de nem. Akkor a barátomi is mondta nekem,hogy “Ez téged figyel folyton”. Nem tudom akkor mi járt a fejében,Aztán neki is lett barátnője,én ugyígy reagáltam. Figyeltem őket és bele avatkoztam a kapcsolatukba.

Kérdezgettem a csajt,hogy mi van velük,volt-e ez,vagy az?! De a srác szintén kérdezősködött akkor,hogy a barátom már meg-e csókolt,vagy lefeküdtünk-e meg ilyenek >,< szóval ha magamból indulok ki,én azért tettem,mert féltékeny voltam és mindenről tudni akartam. Igaz,hogy a krásom fiú,ezért talán másképp gondolkodik,de na. Talán ezért gondoltam bele többet. Aztán szakítottak a csajjal.

A barátommal mi is szét mentünk,szóval ő is szingli volt meg én is. Akkor léphettem volna,de nem tettem. Folytattuk azt,hogy egymást figyeljük...én pedig csináltam egy marhaságot...Unokatesóméknál aludtam és hát ő fiú, van barátnője,az ágyuknál meg volt egy egész csomag durex,amit én elküldtem a srácnak snapen. Poénból küldtem,azt hittem nevetni fog,de tévedtem.. Ő azután leignorált engem. Már nem nézett annyit,mint szokott,legalábbis szerintem. A barátaim azt mondták továbbra is nézett,viszont én nem így éreztem. Általában ha egymás szemébe néztünk,másodpercekig tartott. Az eset után már egyszerűen csak lecsapta a fejét. Én mérges lettem,megsértődtem,szóval ment egy ideig ez az én ignorálom őt,ő engem kapcsolat,viszont még mindig figyeltük egymást... Néha elcsapta a fejét,néha nem. Én ugyanígy tettem. 2 hónap telt el,megint lett barátnője és észre vettem,hogy már tényleg megint ignorál engem. Szóval év végére utolsó nap, én is össze szedtem magam,akárcsak egy barátnőm és szerelmet vallottam. Azóta úgy semmi. A srác mostanában folyton az exéről kérdezősködik (akivel akkor volt együtt,mikor én is a barátommal)..szóval sehova nem léptem. Max annyit léptem előre,hogy elmondtam neki, mit érzek és megöleltük egymást.

És az idegesít fel,hogy nem válaszol rendesen. Mondtam neki,hogy szeretem,de tudom...van barátnője. Annyit mondott rá,hogy nem baj,attól még barátok lehetünk. Nem mondja azt,hogy “igen,talán később lehet köztünk valami” de azt se mondja,hogy “Nem,rohadj meg!” Folyton azt számlálgassa,hogy neki van barátnője. Aztán egyik barátnőmtől megkérdezte,hogy miután szerelmet vallottam a srácnak,mit mondtam a csajnak?! A csaj mondta neki,hogy jobb lett volna,ha konkrétan azt mondja,hogy “igen” vagy “nem”....de a srác megint csak azt mondta,hogy “de van barátnőm” Szóval ezt így magamban elkonyveltem teljes visszautasitasnak,de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is. Miért tett mindent,amit tett? Vagy én beszéltem be magamnak,mert szerettem már őt a kezdetek óta?