Mi a baj? Miért ilyenek az emberek?

Nos, hosszú lesz. Hamarosan (alig egy hónap) 18 leszek. Olvasott, művelt lány vagyok, akit még nem ebben a világtól is óvott rózsaszín "biztos neked is meg lesz a magad happy endje" nézetben neveltek. Aktívan írok, rengeteget mosolygok, és elég társasági ember vagyok. Magammal sincsenek akkora problémáim, okosnak tartom magam, tudom miben vagyok jó, és imádom a gyerekeket. Viszont vannak dolgok amiket képtelen vagyok felfogni. Azon az elven élek, hogy próba cseresznye, ha sosem leszek bátor nem tudhatom mi lett volna. Magyarul nem félek kezdeményezni. Csak azt nem értem, és ezt magyarázza el nekem valaki. Elkezdünk beszélgetni egy sráccal, minden jól megy, aztán pofára ejtenek és ott hagynak. Kissé testesebb lány vagyok, nem egy nádszál, augusztus óta fogyókúrázom hat kiló mínusszal kezdtem a sulit. És nem értem, mert nekem sosem ezek a gizda mindenki által "jóképű" fiúk jöttek be. Azt nem értem, hogy a szintén nem vékony fiú, mert egyik sem volt az, nekem beszólni. Amikor én legalább küzdök azért, hogy a számomra ideális súlyt elérjem. Miért van ez? Nem értem én ezeket... Nem akarok görcsösen pasit, csak bántja ez csöppet a lelkem.