2035-re a nyomtatott sajtó minden elemét már csak múzeumokban látjuk viszont?

Nem vagyok fejlődésellenes. Öreg vagyok ugyan, de intenzíven használom a korszerű eszközöket, és örülök a nagy fejlődésnek. De ennek árnyoldalai is vannak. Pl. nem lehetünk az elektromosság rabjai.

Száz éves újságot fel tudsz lapozni. Lehet megsárgultak a lapok, sérülékenyebb, de nem kell hozzá más energia, mint amit a lapozáshoz használsz. Digitálisan mire mégy áram nélkül?

Több ezer éves vésetek megmaradtak. Sok-sok ősnyomtatvány nemkülönben.

És van pl. az irodánkban száz olyan írott CD-, amelyek alig 15 évesek. Írás után megtörtént az ellenőrzésük, rendben volt. Ma egyiket sem lehet olvasni. Miért? Sem mechanikus, sem kémiai sem semmi egyéb károsodás nem érte.

Biztos, hogy lesznek olyan termékek, amelyet teljesen kiszorítanak az elektronikus eszközök, mások megmaradnak, csak kisebb jelentőségű lesz.

Nem a nemzedékünknek kell kihalni ahhoz, hogy ne legyen igény a papír alapú újságokra és könyvekre.

Az jó, hogy élő egyenes adásban látom, amikor halálos szerencsétlenség ér egy autóversenyzőt! Ilyen a gyerekkoromban nem volt, és mínuszos hír is csak három nap múlva került a napilapokba. Ez csodás.

De azért Rómeó és Júlia történetét mégis csak kellemesebb egy barátságos kuckóban lapozgatni, mint akármilyen bookon.

Tévedhetek persze, de én így gondolom.

Igen, tévedhetsz. De azért nem nagyon. Én például egyetértek.

Az információ szellemi dolog, hordozó nélkül nem létezik. A kultúra hordozója az ember agya. Évezredeken át nem nagyon volt segítője ebben. Aztán évezredeken át az írás (kőre, papiruszra, bőrre, bármire, ami jött), ma pedig bonyolult elektronikus eszközök. Az agy "kéznél" volt mindig, soha semmi plusz dolog nem kellett a használatához (a kaján kívül, ami az élethez kellett), az íráshoz már érteni kell, megőrzése munka. Minél bonyolultabb a hordozó, annál több feltétel kell.

Jelenleg ott tartunk, külön tudomány és bonyolult, drága munka lett a hordozó konvertálása, és egyre nagyobb a probléma. Az ember erre a "legendáriumot", mesélést használta, és nyilvánvalóan sok minden leveszett. Más kérdés, hogy sok információ a fejlődéssel elavul és szükségtelenné válik, őrzése a kultúra része, egyfajta kegyelet. Mivel elképzelhetetlen mértékben nő, egyre nehezebb.

Az emberi tapasztalat (információ) része az is, hogy az élő ki is halhat, ezáltal minden, ami hozzá tartozott, vele pusztul. Számos lokális esetben ez megtörtént, és sokat tanult belőle az ember. A legfontosabb információ az, hogy a kipusztulás megakadályozásának rendkívül fontos feltétele a sokszínűség. Olyan kultúrák pusztultak ki, amelyek bezárkóztak, homogenizálódtak. Ezért az emberiség mindent meg akar őrizni a jövő generációk számára. Több ezer éves alkotások a pusztulás határán, ez természetes. Digitalizáljuk és eszközöket készítünk az újra alkotásukhoz. Több száz éves festmények (olaj, tempera, papír textil) porladnak, digitalizáljuk. A teljes irodalom digitalizálás fázisában van. Mindent digitalizálunk. Ezek winchestereken, DVD-ken, ma már optikai eszközökön tárolódnak, szakemberek hada máson sem dolgozik, hogy egyiekt a másikra mentse, míg adottak a feltételek.

Rengeteg ember azon dolgozik, hogy bár az elektromosság lesz univerzális, de hogyan lehet ezt sokféleképpen előállítani, hordozni, tartalékolni, hogy bármely problémára legyen (lehetőleg gyors és egyszerű) megoldás.

Minden korban lesznek tehát eltérő igényű emberek, akik akarják és el is érik, hogy igényeik ki legyenek elégítve. ha másképp nem, megcsinálják maguk. És ezek akarnak papírt, Michelangelot, kőkori eszközöket, és minden mást is látni. Több ezer évvel ezelőtt Dél Amerika egy népe homokból építkezett, mert az volt, eső meg nem, tehát tartósnak bizonyult ezer éven át. Aztán jöttaz EL Ninjo és elkezdett elmosni mindent. Az egész világ tudósai rohantak menteni, számos létesítmény ma is eredetiben látszik, hatalmas tömegek látogatják. Amit nem tudtak menteni, fényképezték a kor minden rendelkezésre álló technikájával. Készek a tervek az újralkotásra. hatalmas pénzek kellenek ehhez, de akarják. Mert tudják, ez az emberiségfennmaradásának záloga, még ha nem is határozható meg, konkrétan hogyan. Nyilván egy csomóan látni fogják még többen nem.

A lényeg: lesz könyv és lesz minden más, mert lesznek emberek, akiknek igényük lesz erre, mert tudják, ettől többek lesznek, ezért alkalmasabbak az emberiség aktuális szükségleteinek kielégítésére, egyben szellemi és tárgyi örökségének megőrzésére. Honfoglaláskor a magyarság rendkívül csekély töredéke űzte a táltos mesterséget. Nélkülük töredékét se tudnánk múltunknak, nélkülük nem biztos, hogy lenne ma magyarság. Nem kell mindenkinek táltosnak lennie, elég ha tudja, szüksége van rájuk neki is, és ha úgy adódik, segíti munkájukat. És ha tetszik neki, gyönyörködik benne.