Hatástalanítható egy kilőtt atombomba légvédelemmel mielőtt becsapódna vagy robbanna?

Ez egy olyan verseny, mint a kard és a pajzs esetében.

Természetesen a légvédelmet állandóan fejlesztik, hogy le tudják szedni a támadó rakétákat, csakhogy azokat is mindig fejlesztik, hogy ne tudják őket leszedni, sejtelmem sincs, jelenleg melyikre van nagyobb esély.

Az "atombomba" eléggé pontatlan fogalom. A mai napig vannak szabadesésű nukleáris fegyverek, de nem ezekre alapul a nukleáris triád, mert a kioldásukhoz közel kell repülni a bombázónak, ami nem biztonságos. Egy ilyen, szabadesésű bombát a kioldás után már nem lehet hatástalanítani, ezért még a repülőgéppel együtt próbálják lelőni.

Sokkal elterjedtebbek a nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták. Ezeket lehet szárazföldről, repülőgépről és tengeralattjáróról is indítani. Ezek közül jelenleg a nagy hatótávolságúak ellen vannak többé-kevésbé hatékony elhárítórendszerek. Ezek magasra emelkednek és relatíve hosszú a repülési idejük, ezért van idő észlelni őket, kiszámolni a várható röppályájukat és lövedéket indítani ellenük, hogy még a MIRV-ek leválása előtt megsemmisüljenek. Ilyen hatótávolságú rakétákat csak szárazföldről vagy tengeralattjáróról indítanak, repülőgépről kisebb hatótávolságúakat lehet eregetni. Ezek ellen sajnos most még nincs jó elhárítórendszer, ezért marad az a régi megoldás, hogy az ellenséges bombázót még a bombateher kioldása előtt kell lelőni.

Hát légvédelemmel semmiképpen... :)

De még csak sima rakétavédelmi rendszerekkel (pl. Patriot) sem.

Ezekhez kimondottan ballisztikus rakéták elhárítására való rendszer kell. Pl mint az USA-nak az AEGIS és THAAD.

A ballisztikus rakéták elhárításának az nagy problematikája, hogy bár a röppálya csúcsán relatíve lassűak és sok időt töltenek... de ehhez k#rva nagy magasságba (gyakorlatilag az űrbe kb ~1.000-1.200 km) kell jutni az elhárító rakétának.

Ezen szakasz után a balasztikus szállítórakéta több robbanófejet választ le, melyeknek már nincs (vagy alig van) külön hajtóművük, és sokkal kisebbek. Tehát nem elég hogy hirtelen több célpont lesz, de még csak kisebbek is, és nehezebben detektálhatóak. Ráadásul a pályályuk (terminális szakasz) már nagyon gyors, és kb 2-3 perc múlva robbanak is felszín közelében. Tehát itt meg hiába van Földhöz közelebb, de sokkal gyorsabb, és nincs sok idő a tökölésre vagy próbálkozásra.

Az USA elhárító kisérleteinek statisztikáit néztem, és hát nem rózsás... Messze nem 100%.

A legnagyobb probléma abból adódik, hogy integrált optikai célra-vezetésre lenne szükség az ellenrakétákon a leszálló fázisban haladó célpontok pontos eltalálásához, de a szükséges sebességek miatt ez gyakorlatilag lehetetlen, mert a szenzorok "megvakulnak" a hőmérsékleti sugárzástól. (Ugyebár a rakéta nem csak hátul forrósodik fel.)

A milliméteres hullámhosszú radart se nagyon támogatja a hegyes orrkúp és az egyéb repüléstechnikai követelmények.