Mi az oka és gyakorlati előnye hogy pár éve 230V lett a 220V helyett és 400V lett a 380V helyett a feszültség a konektorba?

Na azért ez már nem manapság történt.

És talán az ENTSO-E kompatibilitásunkkal volt kapsolatos.

[link]

Vagyis azért kellett változtatni hogy mindenféle extra átalakítás nélkül kompatibilis legyen a hálózatunk az Európai országokéval.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, kiemelve, hogy kis mértékben a hálózaton átvihető teljesítmény is megemelkedett a magasabb feszültség miatt.

Régi emlék: A villamos kéziszerszámoknak 198V-on még működniük kellett. (csökkentett feszültségű teszt)

Az okát leírták, én leírom az előnyét annak, miért célszerű összekapcsolni az áramhálózatokat minél nagyobb földrajzi régiókban.

Egyfelől kevesebb erőművi kapacitás fenntartására van szükség biztonsági okokból. Ha kiesik egy erőmű műszaki hiba miatt, akkor egy kis ország bajban lenne, ezért fenn kell tartania komoly többlet kapacitást. Minél nagyobb a hálózat mérete, és minél több erőművet tartalmaz, arányaiban annál kevesebb ez a szükséges túlméretezés.

A nagy földrajzi kiterjedésnek is sok előnye van. Az észak-déli kiterjedés az évszakos különbségeket segít csökkentetni, délen télen is jól termelnek a napelemek, mikor északon olyankor alig. De ennél is fontosabb a kelet-nyugati kiterjedés. Minél több időzónát ölel fel a hálózat, annál jobban kiegyenlítődnek, egymásba tolódnak a napi fogyasztási csúcsok és fogyasztási völgyek.

2% a megengedett feszültségesés értéke. A hálózati feszültség tűrése az MSZ1 szerint: +7,8% (248 V) és –7,4% (213 V).

„Belemértem a konnektorba és 218 V-ot mutat a multiméter”

Aztán, ha megméred különböző időpontokban, szinte biztos, hogy más-más értékeket mérsz. A hálózati feszültség névleges értéke 230 V, de ettől a szabványban meghatározott mértékben felfelé és lefelé is eltérhet. A 218 V, még benne van a megengedett tűréshatárban.

Kérdező, két olvasnivalót szeretnék a figyelmedbe ajánlani.

A váltásról a Modemidő nevű technológiai magazin 2000. májusi számában: [link]

Egy másik újság - Iskolakultúra (1998. év, 6/7. szám)) cikke: [link]

A kisfeszültségű hálózat feszültségének egységesítésére műszaki ok nem volt és nincs (a villamosenergia rendszerek összefogása, satöbbi az igen messze van a "háromnyolcvantól"), egyedüli ok a "csak"-on kívül a közösségen belüli egységes piac lehetőségének a biztosítása. Persze, a piac, hát az a legfontosabb a kapitalizmusban. Hivatalos tanulmányok már a 70-es években készültek (Nyugaton), és 1983-ban már volt a 230 V-ra IEC szabvány, amit 88-tól az európai közösségen belül kötelezővé tettek.

Magyarország értette az adást, és figyelembe vette az átállás lehetőségét (az említett MSZ 1 1980-as kiadásában megjegyzésként), mivel mi is szerettünk volna dollárért eladni esztergát, rezsót meg téliszalámit. Aztán a 90-esek elején elhatároztuk, hogy igyekszünk simulni, ebből lett a említett 1993-as MSZ 1. Azóta persze van már újabb, az is már nagykorú, most 20 éves.

A fentebb leírt tűrések az MSZ 1:1993-ban az átállás miatti részletezések voltak, melynek vége, a ma érvényes tűrések az MSZ EN 50160 szabványban vannak benne, melyek a következőek:

"Normálüzemi körülmények között

– a tápfeszültség 10 perces átlagos effektív értékei 95%-a bármely egyhetes időszakban az Un ± 10% tartományban legyen, és

– a tápfeszültség minden 10 perces átlagos effektív értéke Un + 10%/- 15% tartományban legyen."

(és van még kritérium, de ez a főlényeg benne)

De az áramszolgáltatói üzletszabályzatok ennél kisebb tűréseket állapítanak meg (például az első bajusznál 10 helyett 7,5, stb), gondolom, az Energiahivatal kemény hozzáállása miatt.