Ez mi? Mire jó? (Videjó!)

Régen még a villamoshálózatnak is ilyennel csinálták a betápot.

Ha elrepedt az üvegedény, egy városnak elegendő hőmérőnyi higany ment szét a környezetbe - mostanra meg betiltották a klasszikus lázmérőket is!

Amúgy elég jó egyenirányítónak számítottak ezek a berendezések. Kb. 20 volt alatt volt a nyitóirányú feszültségejtésük, ami a szilíciumdiódák előtti korszakban kiválónak számított.

Három fázisra is meg lehetett oldani az egyenirányítást egy 6 anódos egységgel és egy transzformátorral.

De a városi közcélú energiahálózatnak is volt egyenfeszültségű része. Bjudapeszten. Az átalakítókig nagyfeszültségű váltakozóáramú kábel ment, az átalakítókban az elején motorgenerátoros egyenirányítás volt, a későbbiekben (pont 100 éve) transzformátoros és ilyen higanygőzös. Az első az 3 fázisú volt 250 A-es névleges árammal (mikor később a terhelés növekedett, négyet kapcsoltak párhuzamosan). Igen hamar "hatkarú"-akat szereztek be, kétutas egyenirányításra. Érdekesség, hogy 220 V-ot adtak, de a fogyasztóknál 110 volt, tehát 110 V-os sorbakapcsolt akkutelepekre dolgoztak, és így vettek le azokról 2x110 V-ot.

1941-ben a németek akartak higanygőzös egyenirányítós pluszminusz 200 kV-os rendszert építeni, de elhúzták az időt, az oroszok meg aztán elvitték hadizsákmányként és otthon összerakták.

Régen valóban volt közcélú egyenáramú hálózat, csak nem motorgenerátorral és nem egyenirányítással működtek, hanem egyenáramú generátorokkal. A 2×110 V-os rendszer két egyenáramú gépcsoporttal működött. Értelmetlen lett volna az alállomásokra érkező nagyfeszültséget többlet veszteséggel átalakítani egyenfeszültséggé és azt továbbítani a fogyasztókhoz.

A germánium és szilíciumdiódák előtt még alkalmaztak gáztöltésű és vákuum egyenirányító csöveket, szelén egyenirányítót.

Egészen váratlan helyekről tör fel az ostobaság. Mi az, hogy "hanem egyenáramú generátorokkal"? És ha az áramátalakítóba, mint írtam, nagyfeszültségű AC ment, akkor vajon mi tekerte meg az egyenáramú generátort? Segítek, szinkron motor. No, és egy szinkron motor és egy egyenáramú generátor együttesét hívták motorgenerátornak.

"Értelmetlen lett volna az alállomásokra érkező nagyfeszültséget többlet veszteséggel átalakítani egyenfeszültséggé és azt továbbítani a fogyasztókhoz." Ez meg páratlan marhaság, hát azért volt az egész, hogy a fogyasztók egyenfeszültséget kapjanak, de pár kilométerre sem lehetett 110 V-ot továbbítani gazdaságosan. Meg sem próbálták. Először 1800 V kétfázison küldték az energiát az áramátalakítókba, később meg, hogy a kelenföldi erőműhöz kapcsolódhassanak, 5000 V 3 fázison. Ami reális volt, 2x110 V-on, az az áramátalakítóból kijövő átlagosan 800 m hosszú kábel az elosztószekrényig, ahonnan szétvitték az energiát a környékbeli utcákba (átlagosan négy kábellel).

"A 2×110 V-os rendszer két egyenáramú gépcsoporttal működött."

Nem kellett ilyesmi, az akkuk sorba voltak kötve, a generátor 220 V-al dolgozott, egy gépcsoport működése is elég volt.

„Ez meg páratlan marhaság, hát azért volt az egész, hogy a fogyasztók egyenfeszültséget kapjanak”

Aztán minek kellett volna a fogyasztóknak egyenfeszültség?

És még: Budapest nagyon okosan nem döntötte el 1893 előtt, hogy a két versenyző (és nem mellesleg egymásra fröcsögő) rendszer közül melyiket válassza, így két társasággal kötöttek szerződést, mindkét rendszer megvolt az elejétől a fővárosban.

Ezek nem belügyek, a neten lépten-nyomon bele lehet botlani a fejlődés eseményeinek leírásába, mint itt a google 3. találata:

[link]