Most mit csináljak? (mikroszkóp) (olvasd végig! )

Először mutass egy képet, vag írd le a mikroszkóp nevét, mert a "lencse" emlegetése nekem gyanús, fénymikroszkópnál lemez van, de sztereohoz adnak óraüveget is. (Volt szerencsém egy ilyennel találkozni.) De tételezzük fel, hogy fénymikroszkópról van szó.

Valószínűleg nem egy profi mikroszkóp, de azért működik. Feltehetően ahogy az előző is mondta, a mintavastagsággal van a gond. Ne földet vizsgálj, hanem vizet, vizes oldatokat, minden más túl vastag (metszetkészítéshez meg túl fiatal vagy, de egyszer majd megtanulod azt is).

Kezdd mondjuk a következővel: állítsd a legkisebb nagyításra a mikroszkópot, és tekerd egészen "le" az objektívet. Előtte óvatosan helyezd be a tárgylemezt a mintával. Erre egy csepp "természetes vizet" ajánlok, ami lehet pocsolyából, de akár a szobanövény földjéről is felszedhetsz egy cseppet. Ne legyen földes, legyen átlátszó, tiszta! Majd meglátod, hogy nem az. :) A csepp felszedése történhet cseppentővel (ha adtak hozzá), vagy egy csipesszel is: ha picit szétnyitod a szárát, akkor a kapillárishatás felszívja a vízcseppet, ha közel viszed hozzá, és ott is marad. Ugyanígy rá lehet cseppenteni a tárgylemezre. Ne legyen nagyon nagy csepp, de erre majd pár kísérlet után rájössz. Fedd le fedőlemezzel. Elméletileg minden mikroszkóphoz (a gyerekhez is) adnak tárgylemezt (nagyobb lemez, ezen tartod a mintát) és fedőlemezt (pici, törékeny lapkák egy kis dobozban, ezzel kell lefedni). A lefedés trükkös, úgy ejtsd rá óvatosan, hogy ne maradjon alatta buborék. Ennek megvan a trükkje: a fedőlemez egyik szélét a csepp széléhez teszed, a másik szélét óvatosan tartod az ujjad hegyén és engeded le. Így lassan egyre kisebb szöget fog bezárni a tárgylemezzel (egyre döntöttebb lesz), végül pedig elengedheted, és akkor buborékmentesen fed.

Így tedd be a mintát. A mikroszkóp objektívét tekerd teljesen a fedőlemezig (vagy amennyire tudod), de vigyázz, ne roppansd meg a kis lemezt. Így ugyanis csak "felfelé" tudod majd tekerni az objektívet az élesítés során, vagyis nem fogod "beletekerni a fedőlemezbe". Régi trükk, beválik.

Bent van a minta, lent van az objektív, legkisebb nagyításon állsz. Remek, jöhet a mehet! Felkapcsolod a lámpát, ha állítható a fényerő, beállítod, hogy ne vakítson el, mikor belenézel. Egyelőre nem látsz semmit, fényesség. Kezdd el felfelé tekerni az objektívet (óvatosan, vigyázz, nehogy lefelé, a fedőlemezbe tekerd!), és egyszer a homályból kirajzolódik valami. Talán nem sokat látsz, de az éles lesz, kisebb bent ragadt buborékok, áramló víz, Collembolák (ha virágföldről szedett vizet nézel, az lehet benne, kis ugráló "rovarok"). Sebaj, ez a jó élesség, valószínűleg a kontraszt is megfelelő (ha nagyon sötét a kép, állíts a lámpán), jöhet a következő nagyítás, az eggyel nagyobb. Talán egy picit trükköznöd kell majd az élességgel (tekergesd óvatosan le és fel, hogy a legélesebb képet kapd), de egyre több és több részlet vehető ki. Mire ilyenformán elérsz a maximális nagyításhoz, már rengeteg mindent megfigyelhettél. Azt is, hogy a legtöbb lény átlátszó, de azért vizsgálható, látható.

Ha ez megvan, és be lehetett állítani a mikroszkópot, mondhatok még egy nagyon látványos ksérletet: kell hozzá egy nagyon vékony lilahagymanyúzat (hajszálvékony a hagyma egyik belső leveléről, anyukád talán tud segíteni hagymapucoláskor, lényeg, hogy átlátszó legyen és azonnal tedd egy csepp vízbe, apró darabka kell, körömhegyni), egy cseppentő és egy kis darab itatóspapír, illetve egy csepp hipó. [Aki ismeri, igen, klasszikus antocián-kísérlet, de szerintem az egyik legegyszerűbb és legszínesebb.]