Hogyan írnátok helyesen, azaz kis v. nagy kezdőbetűvel a föld, nap, ill. hold szavakat? Minden ember vágya egy föld körüli utazás. A Napunk nem tartozik a legnagyobb csillagok közé. Felhőtlen nyári éjszakán szépen világít a hold.

Parlament: ebben a szövegben (pláne írásban) nem fontos, birtokos személyjel nélkül is egyértelmű lenne.

---

Unicum: nem értem a következtetést (azért kell rámutatni, hogy melyik, mert az „»egyedi« szóból származik”??...), de a jelentésének – érzésre – nincs köze ahhoz, hogy névelővel/birtokos személyjellel írjuk, vagy anélkül.

---

Nem sokat írtam róla, csak amennyit hozzá akartam tenni, hiszen korábban már írta(to)k róla sokat (más posztokban is).

Különösen ahhoz képest bőven eleget írtam, hogy csak annyi volt a kérdés, hogy „ilyenkor (értsd: olyankor) hol vagyok?”... Ja, arra végül nem is feleltem, elnézést: valahol Budapest útjain kóvályogtam a kérdéses időben, ha minden igaz.

(De ha van még kérdés, akkor szívesen elmélkedem tovább közkívánatra. :-)

---

Ja, és a szópáros/szócsoportos feladványra az lenne a tippem, hogy ??? = sun. :-)

<Azt egyáltalán nem értem, hogy "nem kellene a névelő", ezt egy kicsit magyarázd el, légy szíves! (Remélem, nem abba a hibába estünk bele, amikor azt hiszi valaki, hogy semmilyen tulajdonnév elé nem szabad névelőt tenni – hiszen ez alapvetően csak a személynevekre igaz, meg néhány más esetre is (pl. a településnevek, az országnevek nagy részére), de korántsem az összes tulajdonnévre általában.>

Nem, nem abba estem bele. Hanem...

Régóta foglalkoztat ez a kérdéskör, csak még lusta voltam utánanézni, ill. írni is róla. Utóbbit most nem úszom meg, bár egy jó részét már megspóroltad nekem. :)

Szóval: Nem tudok szabályt mondani, de valahogy úgy érzem, egyes esetekben kell a névelő, máskor meg nem. (Nálam ez is olyan "ösztönösen" működik, mint általában bármi.)

A példamondataiddal még nagyobb lett a kavar, már ami a magamban felállított szabályt illeti. (Merthogy az az lett volna, hogy birtokos személyjeles főnév előtt vagy nem kell névelő, vagy ha kitesszük a birtokost is, akkor igen; de ez csak olyan ad hoc jellegű, nem átgondolt változat.)

És ezt máris megcáfolja az első variációsorozatod:

<"a Suzukink kék" / "a mi Suzukink kék" (de *"Suzukink kék"?...)>

Abszolút egyetértek, az első kettő jó, a harmadik nem.

<"a Városligetünk klassz hely", "a mi Városligetünk klassz hely" (de *"Városligetünk klassz hely"?...)>

A zárjeles szintén nem stimm részemről sem. A második igen.

Viszont az első nekem nem okés. "A Városliget klassz hely." Pont. Nem kell birtokos személyjel. Ha hangsúlyozni akarjuk, hogy a miénk, akkor pedig kell a "mi" is.

<"a Rubik-kockánkat az egész világ ismeri", "a mi Rubik-kockánkat az egész világ ismeri", és még esetleg-talán-talán akár így is: "Rubik-kockánkat az egész világ ismeri".>

Itt az első nem tetszik...

Na, most igazodj ki rajtam, ha tudsz. :DDD

<"A Parlamentünk csodás látványosság, az Unicumunk világhírű, (a) Rubik-kockánkat az egész világ ismeri."

De nem rakosgathatjuk összevissza a névelőket: a "Rubik-kockánk" előtt mindegy, de a többi kettő elé odakívánkozik (a három tagmondat sorrendjétől függetlenül).

Miért van ez így?... Valaki fejtse meg, lécci. :-)>

Nekem abszolút nem kívánkozik oda a névelő egyikhez sem; így, jelzőtlenül sem.

Olyan "országimázs-kisfilm"-feelingje van, és az úgy teljesen rendben van.

(Sőt, a '80-as évektől lehetne akár szoci-komcsi propagandafilm-feelingje is. :D)

Jut eszembe:

http://www.youtube.com/watch?v=VQ7c45gs0kA

(A nevek ízlés szerint aktualizálhatók. :D)

Ééééés most még egy mondat a kérdésből, amit eddig nem cincáltam szét:

"Felhőtlen nyári éjszakán szépen világít a hold."

Szerintem "felhőtlen nyári éjszakákon..." vagy "ezen a felhőtlen nyári éjszakán..." vagy "az ilyen felhőtlen nyári éjszakákon..." (attól függően, mit akarunk mondani pontosan); egyes számban semmiképp nem tetszik sem névelő nélkül (ahogy a kérdező írta), sem szimpla határozott vagy határozatlan névelővel (kipróbáltam).

Hogy "fokozzam a feszültséget":

A mi lépcsőházunk kétemeletes. (pipa)

A lépcsőházunk kétemeletes. (pipa, de halványabban)

Lépcsőházunk kétemeletes. (nincs pipa, mert ez megint csak propfilmben lenne jó)

A mi iskolánkba 800 tanuló jár. (pipa)

Az iskolánkba 800 tanuló jár. (nincs pipa, legfeljebb egy alsós fogalmazásban)

Iskolánkba 800 tanuló jár. (pipa, ha ez egy hivatalos levélben íródik le, vagy évnyitón hangzik el. Bár utóbbinál meg inkább "Iskolánkban az idei tanévben 800 tanuló kezdte meg tanulmányait, blablabla még 5 percig." :D)

Na, ilyenkor szoktam azt mondani, hogy "áhhh, hagyjuk az egészet"...

> <"a Városligetünk klassz hely", "a mi Városligetünk klassz

> hely" (de *"Városligetünk klassz hely"?...)> A zárjeles

> szintén nem stimm részemről sem. A második igen. Viszont az

> első nekem nem okés. "A Városliget klassz hely." Pont. Nem

> kell birtokos személyjel. Ha hangsúlyozni akarjuk, hogy a

> miénk, akkor pedig kell a "mi" is.

De mondjuk nem akarjuk hangsúlyozni. Csak éppen úgy fogalmazunk.

:-) Egy érzelmi kötődést vagy micsodát fejez ki. pont mint a már

emlegetett Bodrink.

<"a Rubik-kockánkat az

> egész világ ismeri", "a mi Rubik-kockánkat az egész világ

> ismeri", és még esetleg-talán-talán akár így is:

> "Rubik-kockánkat az egész világ ismeri".> Itt az első nem

> tetszik...

>

> Na, most igazodj ki rajtam, ha tudsz. :DDD

Most?? Á, ez még hosszabb távú terveim között is csak

feltételesen-esetlegesen szerepel...

> <"A Parlamentünk csodás látványosság, az Unicumunk világhírű,

> (a) Rubik-kockánkat az egész világ ismeri." De nem

> rakosgathatjuk összevissza a névelőket: a "Rubik-kockánk"

> előtt mindegy, de a többi kettő elé odakívánkozik (a három

> tagmondat sorrendjétől függetlenül). Miért van ez így?...

> Valaki fejtse meg, lécci. :-)>

>

> Nekem abszolút nem kívánkozik oda a névelő egyikhez sem; így,

> jelzőtlenül sem. Olyan "országimázs-kisfilm"-feelingje van, és

> az úgy teljesen rendben van.

Mondhatjuk, hogy olyan – de azért kicsit necces. Abbani s csak

azért jó, mert már-már megszemélyesíti ezeket (mint ahogy mi a

Bodrinkat), de tkp. nekem névelővel tűnik a legkorrektebbnek.

> Hogy "fokozzam a feszültséget": A mi lépcsőházunk

> kétemeletes. (pipa) A lépcsőházunk kétemeletes. (pipa, de

> halványabban) Lépcsőházunk kétemeletes. (nincs pipa, mert ez

> megint csak propfilmben lenne jó)

Én másképp érzem:

– nekem a második a pipább (vagyis általánosabban jó),

– az első is pipa, de ott már valamiért oda van rakva (vagy

azért, mert kijelöli, kihangsúlyozza, vagy az érzelmi kötődés ('a

mi Szilvikénk'),

– a harmadik meg valóban megint csak

prop.filmes-megszemélyesítős, de fura, hogy nálad nem pipa, mert

fentebb éppen az "országimázs-kisfilm"-feelinges, névelőtlen

megoldás volt a legpipásabb. (Vagy az csak éppen arra a mondatra

vonatkozott, a tulajdonnevekkel? Köznévvel már más az ábra?

Szerintem ennyire azért nem.)

> A mi iskolánkba 800 tanuló jár. (pipa)

> Az iskolánkba 800 tanuló jár.

> (nincs pipa, legfeljebb egy alsós fogalmazásban)

Ábszolúte-de-totál jó mondat (nálam). Mi a frász ebben az

alsós??? (Elnézést, OK, visszültem a helyemre, tan’kérem.)

Ha már valamelyik, akkor pont az az „iskolás”, amelyik odateszi szájbarágósan a személyes névmást, nemde? Kivéve, ha valamiért kell, ld. fentebb (pl. hangsúlyosan kijelöli több iskola közül).

> Iskolánkba 800 tanuló jár. (pipa, ha ez egy hivatalos

> levélben íródik le, vagy évnyitón hangzik el.

Hát, igen, igen, mondjuk.

> Ééééés most még egy mondat a kérdésből, amit eddig nem

> cincáltam szét: "Felhőtlen nyári éjszakán szépen világít a

> hold." Szerintem "felhőtlen nyári éjszakákon..." vagy "ezen a

> felhőtlen nyári éjszakán..." vagy "az ilyen felhőtlen nyári

> éjszakákon..." (attól függően, mit akarunk mondani pontosan);

> egyes számban semmiképp nem tetszik sem névelő nélkül (ahogy a

> kérdező írta), sem szimpla határozott vagy határozatlan

> névelővel (kipróbáltam).

Hát, nem akarnám túlmagyarázni, szerintem is a "csupasz" többes számú a legjobb, de az eredeti is elmegy, nálam az is jó – a többes számúhoz hasonló – általános megfogalmazásnak.

De hát ez ízlés dolga. (Mindenesetre nem árt tudni, hogy amit érzünk, az lehet, hogy tényleg csak egy érzés, és nem jó irány belső szabályrendszert felállítani rá, pontosabban azt még nehéz visszatartani, de legalább ne gondoljuk általánosan érvényesnek másokra is. Ez volt a mai bölcsesség-ötpercünk. :-)

[Vagy „Ez volt mai bölcsesség-ötpercünk”?...

Vagy „Ez volt a mi mai bölcsesség-ötpercünk”?...]

> Na, ilyenkor szoktam azt mondani, hogy "áhhh, hagyjuk az

> egészet"...

Na, én meg olyankor szoktam nem hagyni. ;->