Aki tanult közgazdaságtant valaki el tudja magyarázni nekem a csökkenő hozadék elvét érthetően? Valamit nem értek benne (részletek lent).

Kicsit buta a példa, de azt mutatja, hogy ha a monomális mennyiségű munkásod van, akkor a profit/fő mutatód a maximális. Ha az emberek számát (adott technika mellet) emeled, az profittömeg nő, de az egy embere jutó termelékenység csökken.

Ha egy nagy gödröt egyedül ásol ki, akkor X ideig tart

Ha a barátod viszi a vödör földet a lerakóhelyre, akkor biztos, hogy nem pont ugyan annyi ideig tart, elkutyagolni a lerakóhelyig, mint megtölteni a vödröt, tehát az egyikőtök mindig vár a másikra. Ha valaki kiesik (kaja cigi wc stb) a másiknak is meg kell állni, vagy kell egy tartalék ember, aki arra vár, hogy beugorhasson (a gyárakban szalag mellet vannak "beugró" emberek)

#1 jól mondja

Még annyivel egészíteném ki, hogy ha 1 ember dolgozik, akkor nem tud kivel beszégletni, de ha több, akkor a beszélgetésre szánt idő is több.

>Azt nem értem, hogyha 1 munkás pont meg tud művelni egységnyi területet, akkor két munkás szintén csak 100 egységet tud megtermelni, mivel azt már 1 munkás is meg tudja csinálni, de a másik munkájára már nincs szükség. miért írja a tankönyv mégis azt, hogy 150, 210, a termelés 2, illetve 3 munkásra?

-Különböző termények lehetségesek. Egy ember tud mondjuk legeltetni, kettő búzát termel egy részen, három még több részen, négy már szőlőt, stb. Lehet persze, hogy az almatermesztés a legjövedelmezőbb. De ekkor racionális viselkedést feltételezve már egy ember is almát termeszt, csak nem az egész területen. A csökkenő hozadék elve lényegében annak megfogalmazása, hogy először az alacsonyan lévő gyümölcsöket szedjük le. (ahol a kiló alma/munkaóra arány a legkedvezőbb) Ha már tele van a terület almafákkal, akkor lép be a csökkenő hozadék elve: újabb embereket felvéve egyre nehezebben szüretelhető almákat is hasznosítunk, legfeljebb addig míg a termelt hozam már nem haladja meg a munkabért, mert akkor már nem éri meg újabb embereket felvenni.