Ha egyszerűbb nyelv az anyanyelvünk akkor nagyobb az esélye, hogy okosabbak leszünk?

a tekintélyre hivatkozás akkor hiba, ha az egy érv akar lenni. nem tudom, hogy itt az akart-e lenni, szerintem csak egyszerűen leírák tekintélyes emberek véleményét, aztán kezdjen vele mindenki amit szeretne.

inkább az eredeti kérdésre reagálnék, van azzal is elég baj:

"Ugye ha elvesztjük például a látásunkat akkor az a terület átadódik valami máshoz. Például érzékenyebbek leszünk a tapintásra mert a látásra nem kell "figyelnie" az agynak ezért tud helyette minden másra."

nem azért, mert "tud helyette" minden másra, hanem mert _szüksége_van_ rá, hogy a többit fejlessze.

"ezen a téren nagyon sok a "fölösleges adat" ugyanis a nyelvek nem mesterségesen alakultak ki ezért legtöbbjük sokkal bonyolultabb annál mint ahogy azt meg lehetne oldani."

ez baromság, a nyelv pont annyira bonyolult, amennyire arra szükség van, nincsenek benne fölösleges dolgok.

természetesen van benne redundancia, és pl. vannak benne olyan dolgok, amelyek az információátadáshoz nem szükségesek, de nem az információátadás az egyetlen célja (sőt, sokak szerint nem is a fő feladata).

a mesterséges nyelv (pl. eszperantó) máshogy alakult ki, más a célja, azért lehet, hogy "kevésbé bonyolult", de biztos, hogy vannak területek, amikre kevésbé alkalmas, mint a természetes nyelvek. de nem is arra való, kár is idekeverni.

"Van realitás alapja annak, hogy akinek az anyanyelve az Eszperantó és nem tud más nyelvet"

:-o van ilyen?...

nem csak olyanok vannak, akiknek az egyik anyanyelve?

(nem vagyok otthon a témában)

"az valamilyen szinten intelligenciában vagy bármi másban előrébb lesz mint mi?"

ha van ilyen, akkor valamiben biztos más lesz, mint a többi ember... valamiben előrébb, valamiben hátrébb.

Maga az alap gondolat, hogy nem teljesen elvetendő. De az érvelés az érzékszervi bénulással, illetve az eszperantóval nem áll.

Van egy olyan szociológiai jelenség, hogy a rejtett tanterv az oktatásban. Ez arról szól, hogy az iskola elvár egy bizonyos nagyságú szókincset (illetve bizonyos viselkedéseket). Továbbá a különböző társadalmi osztályok nyelvhasználata és szókincse között van eltérés (Magyarországon ez annyira nem látványos, de itt is létezik. Ennek oka talán, hogy a magyar nyelvhasználati kultúra erősen lenézi a szóismétlést és támogatja a választékosabb beszéd módot [szerintem ez belejátszhat az előző válaszolók által felhozott okos -de nem nyelvész!- emberek (Teller, Szerb Antal stb.) véleményébe. Ezzel szemben, hogy a magasabb társadalmi osztályú/státuszú emberek szókincse nagyobb mondjuk angol anyanyelvűeknél szerintem eléggé jól tetten érhető.)

Hogy a nagyobb szókincs miatt jobb lesz az egyén hozzáférése az oktatáshoz (így okosabbnak véljük, ha más nem azért mert a legtöbb IQ teszt mér szókincset és érzékeny az iskolázottsági szintre) vagy pedig a miatt mert a jobb oktatás nagyobb szókincset ad (egyes egyetemi professzorok szerint kissé humorosan fogalmaza valahol az egyetemi oktatás a szaknyelv elsajátítása), mindenképpen egy érdekes kérdés. Én azt hiszem, hogy a kettő együtt érvényesül (de egyértelműen az előbbbi "nagyobb szókincs -> jobb érvényesülés" javára).

Kicsit anekdoktikusabb vizekre evezve. A párom szlovénia két nylevű területéről származik (az oktatásban a legtöbb tárgyat tanulta magyarul is és szlovénül is). Ő úgy gondolja, hogy egy csomó dolgot sokkal könnybb volt szlovénül megtanulnia mint magyarul, elmondása szerint azért, mert "olyan egyszerű a szlovén nyelv". [A szlovént a nylevtanulók az egyik legnehezebb európai nyelvnek gondolják, nem alaptalanul: meglehetősen komplex a nyelvtana.] Azonban amit a barátnőm érez az az volt, hogy a szókincs illetve a legtöbb szöveg nincsen túl bonyolítva: nem olyan érzékenyek a szó ismétlésre és nem olyan sok az idegen szó (egy regényben, feliratban, törvényen vagy tankönyvi példában a felhasznált szavak szláv eredetűek szerinte így viszonylag könnyen ki lehet következtetni a jelentésüket - ezzel szemben mondjuk angolban egy kicsit magasabb szintű szöveg már hemzseg a latin és francia eredetű szavaktól, amikben vagy egy szótár vagy egy (új)latin nylev ismerete tud inkább segíteni).

Az ő esetében valami olyasmit láthatunk, hogy az oktatásban könnyebben tudott érvényesülni egy általában (kultúrális okokból) kisebb szókincset hazsnáló nyelvvel és ez magyarázható a rejtett tantervvel (fontos megjegyezni, hogy szegényebb családból van).

Ezek alapján el tudom képzelni, hogy ha egy (nyelvi)kultúra kisebb szókincset vár el, akkor talán az egyének könnyebben tudnak érvényesülni.

Maga az a gondolat, hogy több hely marad az agyban, hogy "egyszerűbb" a nylev nem igazán állja meg a helyét. A nylevnek nagyon sok furcsa (mitöbb paradox) tuladjonsága van: meglehetősen ellenálló (noha hihetetlnül komplex valami), így nagyon sok agysérült páceinsnek a nyelvi készségei egész jól megmaradnak (és még a dementiaval szemben is viszonylag ellenálló). Az agy egyébként egy bizonyos szinten plasztikus, de nem egy táska, hogy bármit bárhová be lehet önteni.

Ami az eszperantó nyelvet illeti azért az sem teljesen logikus: jóval logikusabb és jóval kevésbé komplex a nyelvtana a legtöbb európai nyelvhez képest, de vannak benne azért furcsaságok ("-um-", "filozofo - filozofiisto", tárgyas és nem tárgyas igék [és az ebből fakadó "-iĝ-" és "-ig-" tévesztések], vonzatok [mondjuk a "je" használata, vagy a "problemo pri" hiába ez a logikus a beszélők mégis a helytelen "problemo kun" formát részesítik előnyben] vagy a "la" névelő használata [ezutóbbira a "Plena Manlibro de Esperanta Gramatiko" szerzője Bertilo sme tudodott precíz jól körül határolt szabályt mondani a minap]...). Másrészt a legtöbb anyanyelvi beszélő nem tud csak úgy reflektálni az anyanyelvére: azok a denaskulo [anyanylevű eszperantó bezsélő] ismerőseim, akik nem foglalkoztak a nyelvvel (nem tanították, nem nyelvvizsgáztak stb- csak használták), nem igazán tudják, hogy könnyű-e a nylev csak használják (és vannak sajátos nyelvi hibáik persze). Ugyanez a helyzet a magyarral is: itt is több kommentelő logikusnak tartja a magyar nylevet: valóban van jópár logikus dolog benne, de azért nem véletlenül tartják egy nehéz nyelvnek (nagyon sok top10-es listán szokott szerepelni mint a világ az egyik legnehezebb nyelve). Magyarul tanuló ismerőseim (nyelvtanár kollégák) viszonylag nehéznek s jó pár dologban illogikusnak szokták tartani. (pl.: a magánhangzó harmónia nem egy egyszerű dolog és itt-ott vannak benne szabálytalanságok, az alanyi és tárgyi ragozást én nem is tudom elmagyarázni, sőt felmerül a kérdés, hogy amúgy szükséges-e ez egyáltalán stb.)

Köszönöm szépen, hogy elolvastad! (elnézést az elütésekért)

Van egy bölcs Dakota közmondás a témában:

"Bár a nyelvében él a nemzet,

nyelvével még senki sem nemzett!"

Az elméleted marhaság. A nyelv a világunk leírásának eszköze, így minél árnyaltabb, annál többet értünk meg általa. Mivel a gondolataid is nyelvi formát öltenek, minél árnyaltabb nyelven teszed ezt, annál pontosabban tudsz közölni bármit. Ennek semmi köze a nyelv mások általi tanulhatóságához, az anyanyelv mindenkinek könnyű.

Egyébként sem "foglal el extra helyet" az agyunkból vagy a gondolkodásunkból nyelvtudásunk, ez a gondolat eleve teljes fogalmatlanságot árul el a nyelv, az elme és úgy általában az ember terén.