Melyik az a korszak az emberiség történetében, ahol a fejlődésnek meg kellett volna állnia ahhoz, hogy fenntartható legyen és harmóniában éljünk a természettel anélkül, hogy az erőforrásait kimerítenénk?

A XX. század elején már elképesztő mennyiségű szenet égettünk, ezerrel irtottuk az erdőket, stb. Nem volt fenntartható.

A középkor vége, újkor eleje felé, 1400-1500-as években.

Ez nem így működik, hogy meggyőzöd az embereket, hogy jobb lenne, ha visszamennénk 400 évet a fejlődésben. Azt az emberek úgy élnék meg, mint valami katasztrófát.

Amikor az őseink feltalálták a tüzet, és elkezdték sütni a húst, onnantól kezdve a nyers húst már nem tudták megenni. Ez kb. mindennel így van, ha az emberek autóval járnak, az életüket körülveszik az elektromos eszközök, folyik a csapból a víz, jön a gáz, tehát meleg van és csak egy gombnyomás, hogy legyen tűz stb., akkor ha te kirakod az embereket egy áram nélküli tanyára, hogy hozzanak vizet a kútról, és aprítsanak fát tüzelőnek, valamint a nappal együtt keljenek és feküdjenek TV, internet, okostelefon stb. nélkül, hát akkor... Kb. 3 napig buli lenne nekik, mert úgy élnék meg, mint valami táborozást, de aztán elkezdenének kínlódni. Ha elmegy az áram fél napra, már attól kétségbe vannak esve. Az a helyzet, hogy ha a mai, nyugati embert visszahelyeznéd az 1500-1600-as évekbe, akkor totálisan életképtelen lenne.

Nem arról van szó, hogy a "mobiltelefonról, autóról nem mondanának le", ez túl egyszerű megközelítés. Arról van szó, hogy a nyugati ember ahhoz van szokva, hogy mindent szolgáltatnak neki. Szolgáltatják az áramot, a benzint, a gázt, a vizet, a fűtést, az élelmiszert. Azaz neki semmit nem kell tennie, csak fizetni ezekért, és készen megkapja ezeket. Míg az őseinknek még meg kellett dolgozni minden nap azért, hogy tudjanak enni, inni, melegben legyenek és hasonlók. A mai ember már képtelen lenne erre.

Optimista vagyok, és szerintem a 21. század csupán egy mélypont, de meg fogjuk találni a módját, hogy fenntarthatóan éljünk, ne merítsük ki a természet erőforrásait, és az általunk okozott károk egy részét visszafordítsuk. A kihalt fajokat persze már semmi nem hozza vissza, és sose lesz többé minden olyan, mint az antropocén kor előtt, de a vadvilágnak jobb dolga lesz a 22. századtól, mint most van.

Az emberi népesség termékenységi arányszáma 1950 óta csökken, a fejlett világban már 2 alá süllyedt, és a 21. század végére a Föld népessége globálisan is megtorpan 10-12 milliárd körül. Addigra meg fogjuk oldani a fenntartható energiaellátást, hatékony élelmezést, és a környezetszennyezés fenntartható szintűre mérséklését. Az erőforrások ma még drága újrahasznosítása olcsó és triviális lesz, és értelmetlenné teszi a jelenlegi folyamatos expanziónkat az élővilág kárára. Az emberiség fel fog nőni és meg fogja tanulni tisztelni, és felelősen használni a természetet.