Az 1711-es szatmári béke miért volt jó a magyaroknak?

Rákóczi nem írta alá inkább lemondót egész vagyonáról,akkor csak a francia-királynak volt nagyobb vagyona mint neki.

Ezért hívhatja még magyarnak magát a magyar a világban!

Még 20-évvel ezelőtt Füzérradványban a Károlyi kastélyban volt az asztal amelyiken aláírták.

A magyar államiság valamilyen szintű jelenlétét és a magyar rendiség fennmaradását a török-korban az szavatolta, hogy a Kárpát-medencében katonai erőegyensúly alakult ki a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között. Habár ez a konfliktus folyamatos hadszínteret eredményezett az országban, ami permanens pusztítással járt, ennek ellenére a magyar államiság (ebbe beleértve most az egyszerűség kedvéért a magyarországi rendeket és az Erdélyi Fejedelemséget is) a két nagyhatalom között lavírozva, hogy egyik, hol másik pártjára állva az előbbi ellen, fenn tudta tartani magát. Annak ellenére tudta ezt megtenni, hogy a Habsburgok az összes országukban igyekeztek abszolutizmust bevezetni és a helyi rendeket letörni (ami sikerült az osztrák rendekkel, a cseh rendekkel stb., de a magyar rendekkel az előbbi okok miatt nem).

Az 1690-es évekre ez az erőegyensúly megszűnt, mert az oszmánokat sikerült kiűzni. Ez azt is jelentette, hogy a Habsburgok elkezdték a centralizációs politikájukat erőltetni (amiben a rendi szabadságok csorbításán túl az erőszakos rekatolizáció is benne volt, az Erdélyi Fejedelemség "önálló", állami voltát pedig megszüntették, és egy osztrák tartomány lett). Az erőszak és katonai nyomás hatására a magyar rendek lemondtak az Aranybulla ellenállási záradékáról és a szabad királyválasztásról is. A török-korhoz képest ez súlyos visszalépés volt, jelzi a Habsburg hatalmi dominanciát. Ezek után I. Lipót össze sem hívta többé az országgyűlést, rendeletekkel kormányzott, az országot fegyverrel meghódított területként kezelte, a saját híveinek adományozott nemesi birtokokat, országos tisztségeket, külföldi vállalatoknak adta bérbe a magyarországi bányákat stb. A népet iszonyú adókkal sanyargatta, amit tetézett, hogy erőszakosan katonákat is "toboroztak", mert küszöbön állt a spanyol örökösödési háború.

Ha ezt az állapotot nézed, ami 1703 előtt volt az országban, akkor ehhez képest az 1711-es szatmári béke igenis kedvező volt.

Egyrészt, azt fontos látni, hogy 1711-re katonailag a Rákóczi-szabadságharc teljesen kifulladt, az ország egymagában nem bírta a háborút sem gazdaságilag, sem emberanyagban, sem haditechnikában a korszerűen felszerelt Habsburg-seregek ellen. Másrészt, annak ellenére, hogy a Habsburgok 1711-re gyakorlatilag Észak-kelet Magyarországra szorították vissza a szabadságharcot, és az ottani kuruc hadak is az összeomlás szélén voltak, mégis lekötötte ez az egész kb. 40 ezer fős haderejüket, amire a nyugati frontokon nagy szükségük lett volna a franciák ellen. Ezért nekik nagyon sürgős volt a béke.

Vagyis 1849-hez képest, amikor a magyar fél feltétel nélkül tette le a fegyvert, ami azt jelentette, hogy Bécs azt csinált velünk, amit akart, és gyakorlatilag meg is szüntették a magyar államiságot; 1711-ben leültek tárgyalni a magyar féllel, és elég sok dolgot teljesítettek abból, amit a magyar fél követelt. Pl. Bécs akceptálta a magyar rendiséget, elfogadta, hogy Magyarországot csak a magyar törvények alapján lehet kormányozni, elfogadták a protestánsok vallásszabadságát, ismét az ogy. kezébe került az adók kivetése, az újoncmegszavazás stb., tehát közel hasonló szintű rendi dualizmus állt helyre, mint ami a török-korban volt. Csak most nem a törökök katonai jelenléte volt kényszerítő tényező, hanem az osztrák örökösödési háború. Mindezt úgy, hogy katonailag egyértelműen ők álltak győzelemre!

Vagyis teljesen levertek minket, mégis tárgyalásokkal lett vége a szabadságharcnak, ahol rengeteg magyar követelést teljesítettek, ami azzal is járt, hogy az 1703 előtti erőszakos abszolutista állapotokhoz képest visszaállították majdnem a török-kori közjogi állapotokat, elfogadták a rendiséget, a magyar törvényeket stb.

Ha ilyen szemmel nézzük, akkor igenis nagy eredmény ez egy katonai vereség után!