A Naprendzer bolygoi egy sikban keringenek vagy kulonbozo sikokban? Azaz, palyajuk sikja szoget zar be a tobbi bolygo palyajaval vagy nem?

[link]

Ezen a linken is úgy vannak ábrázolva, hogy közel egy síkban vannak. Illetve lehet a síkok közt eltérés, de ahogy látom, csak magasságilag, és nem szögben. Ez egy nagyon érdekes kérdés, ha így van, miért van így? Miért nem keringenek a bolygók minden irányban a csillagok körül?

Pont ezen az oldalon olvasom:

"A kilenc bolygó közül hét megközelítően azonos síkú pályán kering a Nap körül. Éppen ezért mindig a csillagképek egy szűk sávján az állatövön belül látszanak mozogni, amely a mi égboltunkon könnyen felismerhető. Ez alól megint csak a Merkúr és a Plútó kivétel. A Merkúr pályája 7°-os szöget zár be a Föld pályasíkjával, a Plútóé már 17°-osat. Egy bolygó teljes keringési ideje annál hosszabb, minél távolabb van a Naptól."

Abszolút laikusként a kérdésben, én azt gondolom, hogy a Naprendszerünk bolygói közel egy síkban való keringése az alábbi elmélettel magyarázható:

"Valamikor a Nap egyedül lebegett a világürben izzó állapotban, forogva tengelye körül, de körülötte még nem voltak bolygók. Egyszer azonban a távol végtelenből egy másik hatalmas égitest közeledett feléje nagy sebességgel s elhaladt a közelében, a nélkül azonban, hogy összeütközött volna vele. A közelségben azonban az idegen nagy égitest erős vonzást gyakorolt a Nap folyós anyagára s ezáltal dagályt hozott létre rajta, a mint a Hold vonzása is dagály azonban nagyon nagy volt.

Hatalmas dagályhullám dudorodik ki a Napnak az idegen égitest felé néző oldalán, mintegy kipuposodott a Nap s ez a pup az égitest közeledtével mind jobban és jobban kinyult, addig, mig végre nem tudott már ellentálni a nagy vonzásnak, leszakadt a Nap testéről s az idegen égi test felé igyekezett. Azonban nem eshetett rá egyrészt, mert ez a tovarohanó égitest nagyon gyorsan halad, másrészt mert a Nap vonzása is müködött s igyekezett visszatartani a testéből leszakadt tömeget.

A Nap és a rohanó csillag marakodni kezdtek a konczon, mig végre is a Nap maradt győztes és megtartotta magának ezt a darab anyagot. A marakodást azonban alaposan megsinylette ez a leszakadt rész, széjjelszakadt darabokra, az egyes darabok messzebbre követték az égitestet, de végre is mindinkább győzött a Nap s ittmarasztalta őket különböző távolságban. Később, mikor az idegen égitest végleg eltávozott, ezek a szétszakadt darabok keringeni kezdettek szabályos pályában az anya-égitest, a Nap körül, kiformálódtak gömbalakuakká, bolygók lettek belőlük."

Az egész Naprendszer egyetlen anyagfelhőből alakult ki. Amit saját gravitációja kezdett összehúzni. A fizikai törvényeknek engedelmeskedve közben forgásba jött. A forgó tömegről, ami a Nap lesz, a nehezebb anyagok, amikből a bolygók, azok pedig a forgás tengelyére merőlegesen sodródnak ki.

Ezért keringenek a bolygók körülbelül egy sikban.

A kisebb objektumok, amik távol vannak a Naptól, vagy ott alakultak ki maguktól, vagy a belső Naprendszerből lökődtek ki a bolygók gravitációja folytán. Ezért ezek képesek ettől eltérő pályasíkot felvenni.

Többek közt a Plútó és a Sedna is ilyen eltérő pályasíkkal rendelkezik.

"A válasz megírásának időpontja: ma 10:50"

A te válaszod a másik verzió. Ez is teljesen racionális magyarázatnak tűnik. ;-)