Párbeszéd helyesírásával kapcsolatos kérdés?

Igen, ha a párbeszéd utáni rész külön mondatként értelmezhető, kell a pont a párbeszéd végére.

- Rögtön jövök. - A férfi elviharzott.

De:

- Rögtön jövök - viharzott el a férfi.

Én úgy tanultam még kb. 20 éve, hogy a párbeszédeknél a gondolatjel elé soha nem kell pont (kérdő- és felkiáltójel viszont igen), és a narrációt kisbetűvel kezdjük.

Rögtön jövök - a férfi elviharzott.

Rémlik még olyasmi is, hogy ha a narráció tulajdonképp egy külön mondat, nem pedig mondta-kézdezte-kiáltott fel-ezek variációi, illetve rejtett variációi, akkor lehet külön mondatként kezelni. De ezt sosem értettem, mert ha nincs is benne szó szerint a "mondta", attól még ott van értelmileg.

- Rögtön jövök - mondta a férfi, és elviharzott.

Rögtön jövök - a férfi elviharzott.

Nyilván ugyanazt jelenti mindkettő, csak az első variáció szájbarágós.

(Én személy szerint úgy írnám, hogy:

- Rögtön jövök - viharzott el a férfi.)

De én 40 éves vagyok, érettségi óta pont nem érdekel a helyesírás, szóval azóta akár változhattak is a szabályok. Meg persze az is lehetséges, hogy anno rosszul tanultam meg.

A hármasnak vagyon igazsága.

- Rögtön jövök.

A férfi elviharzott.

- Rögtön jövök - mondta a férfi, azzal/és elviharzott.

-Rögtön jövök - viharzott el a férfi. (Szintén helyes, de nekem picit fura, inkább a másodikat használnám.)

Kedves kérdező, igazad van. "Rögtön jövök - a férfi elviharzott." - Ez természetesen nem helyes, ahogy írod is. A többi részével (gondolatjel elé nem kell... meg a variációk) értettem egyet, csak felületesen fogalmaztam. Köszönöm a kiigazítást.

Az elsővel nem értettem egyet, mert ha pontot tett a mondat végére, akkor már nem gondolatjel, hanem új sor (ahogy írtam is).

#0:

– Rögtön jövök. – Józsi elviharzott.

– Rögtön jövök. – A férfi elviharzott.

Szerintem jó így. Bár kérdés lehet, hogy ez az "elviharzás" nem zárja-e le a párbeszédet, nem egy következő, külön aktus-e, nem ér-e meg ez egy újabb bekezdést – de ez a te döntésed.

"»– Elnézésedet kérem! – sóhajtott a pultos lány. – Össze kell takarítanom, mielőtt valaki belelép. Rögtön jövök – Lydia válaszát meg sem várva elviharzott.«

Szerintem a rögtön jövök végére kell pont."

Igen, ez már meggyőzőbb, itt szerintem is jobb egy bekezdésbe írni. És szerintem is kéne pont.

Tartalmilag persze ugyanaz, mintha idéző mondat lenne:

"– mondta, és Lydia válaszát meg sem várva elviharzott."

de mégis, a formai különbség miatt már nem számít idéző mondatnak, és így ott a helye a pontnak.

"egyre több esetben veszem észre, hogy az írók a kijelentő mondatos dialógusok vége után nem tesznek ki pontot"

Nem hiszem, hogy direkt térnek el a szokástól, szerintem ez csak ezért van, mert a pont nélküli, kisbetűs folytatás benne van a szabályzatban (257/b, 259/b), ez a "rendhagyó" megoldás pedig nincs, és vagy nem érzik, hogy mi a különbség az idéző mondat, meg a sima narráció között, vagy nem akarnak olyat csinálni, amire nincs konkrét "engedély" a szabályzatban. :-) Jobb magyarázatot nem tudok.

(Ja, és persze ez nem feltétlenül "az írók" sara, esélyesebb, hogy egy korrektor is végigment rajta, mire te olvasod. Én róluk írtam a fentit. :-)

Az OH. 305. oldaláról idézek:

"Sajátos szövegen belüli közbevetésnek számít a szépirodalomban a szereplő szavai közé tagolódó, alapvetően nem idéző mondat, amely inkább a szereplő leírását tartalmazza, és nem mondatba ékelődik, hanem a szöveget szakítja meg. Ha a szereplő szavait gondolatjellel vezetjük be, ezeket az idéző mondatokhoz hasonló közbevetéseket is gondolatjelek közé szokás foglalni.

»– Meghóttam, ugye? Azt hitte! – Az öreg jövevény jó ideig nevetett, csóválta a fejét. – Hitte azt már okosabb ember is. Irodalmi professzor.« (Mocsár Gábor)"

Ez ugyebár közbevetésről szól, de amikor a szöveg szerkezete, tartalma miatt a megszólalás utáni mondatkát is célszerűbb, észszerűbb ugyanabba sorba (ugyanabba a "bekezdésbe") írni, akkor értelemszerűen én arra is vonatkoztatom. Pont azért, mert ez amúgy nincs szabályozva – csak az "idéző mondat" van –, és ez a közbevetéses kvázi-szabály áll legközelebb ahhoz, amiről beszélünk.

- - - - -

#7: "ha pontot tett a mondat végére, akkor már nem gondolatjel, hanem új sor"

Általában igen, de ezt sokszor felülírja az észszerűség: akár olyan közbevetéses esetekben, mint amely a fenti OH.-idézetben van, akár akkor, ha csak egy olyan narráció van a megszólalás után, amely a konkrét megszólalás körülményeire utal, és akár idéző mondat is lehetne, csak a szerző nem azt választotta, pl.:

– Rögtön jövök – mondta, és közben rákacsintott.

– Rögtön jövök. – Közben rákacsintott.

De akár az is indokolhatja, ha egy párbeszéd ritmusát nem szeretnénk optikailag megtörni közbeszúrt, egymondatos bekezdésekkel...

Ahogy Jézus mondta: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." :-)

Vagyis a szabályok ezért vannak, hogy segítsenek a cél felé, nem azért, hogy gátoljanak, úgyhogy amikor "többet árt, mint használ", akkor természetesen sok szabály figyelmen kívül hagyható – fokozottan igaz ez a helyesírási szabályokra és szerkesztési konvenciókra, szépirodalmi hagyományokra, amelyek amúgy is mind csak ajánlások, ugye. :-)

Felejtsd el a fenti találgatásokat.

Ezt olvasd el figyelmesen!

[link]