Melyik forma helyes vmi vagy v.mi?

Leginkább egyik sem, de a vmi helyesebb. Rövidítéskor pont soha nem kerül a szón belülre.

Ami helyes lenne, az a „v'mi” alak, így jelöljük, hogyha egy/több betűt nem akarunk kiírni. Például ha a „légy szíves”-t akarod rövidíteni, akkor a „légy szí'” a helyes írásmód.

vmi

[link]

Vmi.

Aposztróffal nem lenne helyes, a rövidítés és a hiány jelzése nem ugyanaz a funkció. Aposztrófot leginkább csak összevont rögzült kifejezésekben használunk (pl. hál'isten), évszámok rövidítésekor (pl. '56), illetve élőbeszédi kiejtés jelzésére (pl. mennyé' má' = menjél már).

És a légyszit légyszi vagy lécci formában írd inkább. Ha érdekel, miért, itt olvashatsz róla: [link]

Csak kiegészítés:

Remélem, hogy az világos, hogy a "vmi", "vki" csak (írásbeli) rövidítés, vagyis szóban sosem így mondjuk, mindig valami-nek, valaki-nek olvasd ki! :-)

Most komolyan mit kellett lepontozni BringaManó válaszán? 🤔 Nagyon is jó, hogy említette, mert hátha alapon...

Amúgy kérdező a magyarban az aposztróf szinte nincs is használva. Aposztróf ugye ez '

Angolban megszokottabb, de nálunk ritka mint a fehér holló.

A helyes a vmi forma. És nincs pont, mert egy szót rövidít.

valami - vmi

Én felpontoztam BringaManó válaszát.

Egyébként az ő válaszait mindig felpontozom, mert tartalmas, értelmes válaszokat ír.

#6: Teljesen mindegy, semmi jelentősége, ha jól érzi magát tőle, akkor nyomogassa csak. :-D

Nyilván nem a válaszomra nyomta, hanem a nevemre... – ha így van, ez az egyetlen jó mentsége. :-D

----------

Na de még egy pontosítás (nem azért, hogy mindenáron-belekössek):

"nincs pont, mert egy szót rövidít"

Attól még lehetne, hiszen a rövidítések főszabály szerint ponttal végződnek – kivéve a kivételek. :-)

Talán te is az egyik ilyen kivételre gondoltál:

[link]

"Nincs pont az olyan rövidítések után sem, amelyeknek a vége teljes összetételi tag, például: uő (= ugyanő), Bföldvár (= Balatonföldvár), Bpest (= Budapest), Szfvár (= Székesfehérvár)."

Na, a "vki/vmi/vhol/vmikor/stb." is pont ilyen, azért nincs pont.

Szerintem ez más fajta rövidítés, ezért nincs pont. A Budapest - Bp. az szótagoltan rövidít és nem olyan, ahol aposztrófnak lenne esetlegesen lehetősége.

A kerület - ker. is a szó elejét rövidíti és más jellegű.

A hál'isten inkább azonos eset.

Mellékesen :) a linkről az időszámításunk előtt i. e. rövidítését én az angolban ismert nagybetűsre változtatnám és pont nélkül. A magyar szét van esve és nem jön ki jól egy tól-ig dátumozásnál. :) Az angol BC meg frappáns.

angol - BC

magyar - i. e.

3000-1500 BC

i. e. 3000-1500

De tényleg csak mellékesen :P

Bocs, kénytelen vagyok ízekre szedni:

"Szerintem ez más fajta rövidítés, ezért nincs pont."

Nem tudom, mire gondolsz "másfajta rövidítés" alatt, de a "vmi" esetében egyértelműen amiatt nincs pont, amit írtam:

"Nincs pont az olyan rövidítések után sem, amelyeknek a vége teljes összetételi tag, például: uő (= ugyanő)"

"A Budapest - Bp. az szótagoltan rövidít"

A szótag(olás) más dolog, de értem, hogy az összetett szó tagjaira gondolsz, viszont e tekintetben csak annyi különbség van, hogy a "vmi"-ben az utolsó tag nincs rövidítve (ezért ott nincs pont [281]), a Bp. esetében pedig igen (ezért ott van pont [277]).

Tehát mindkettő szabályos, a "Bp." szépen beleillik a 277-esbe:

"Az egyszerű és az összetett szavaknak több betűből álló rövidítése egységes csoportot alkot, például: ált. (= általános), gk. (= gépkocsi), rkp. (= rakpart); Szfv. (= Székesfehérvár)."

----

"és nem olyan, ahol aposztrófnak lenne esetlegesen lehetősége.

A kerület - ker. is a szó elejét rövidíti és más jellegű.

A hál'isten inkább azonos eset.":

Egyik rövidítéshez sem lenne jó az aposztróf, hiszen – ahogy már a #4 utalt rá – az aposztróf arra való, hogy ha beszédben nem ejtünk ki valamit, amit amúgy a legtöbbször (vagy legalábbis gyakran) ki szoktak ejteni, és mindig le szoktak írni, de valamiért mi a kimondott változathoz közeli módon szeretnénk rögzíteni a szöveget (pl. egy regényben a beszédstílus érzékeltetésére), akkor ezt a hiányt jelölhetjük írásban aposztróffal.

A rövidítéseknél nincs szó a szokásos "teljes" és a beszélt nyelvi "hiányos" ejtés közötti különbségről, ezek egyszerűen írásbeli rövidítések, amelyek szóban elvileg nem jelennek meg sehogy: "leginkább csak írásban élnek, beszédben teljes alakjukban ejtjük ki őket" (276). Tkp. ez különbözteti meg őket a másik nagy csoporttól, a mozaikszóktól: "A mozaikszók különféle fajtáit (a betűszókat és a szóösszevonásokat) írott alakjuk alapján ejtjük ki." (276)

(de ilyesmi nem került szóba ennél a kérdésnél)

Tehát a vmi, a Bp. és a ker. egyaránt szabályos rövidítés (és felolvasva: valami, Budapest, kerület), a „hál’ istennek” viszont nem rövidítés, hanem egy olyan, hiányos ejtésű formája a „hála istennek” kifejezésnek, amit írásban is jelölünk.

----

"az időszámításunk előtt i. e. rövidítését én az angolban ismert nagybetűsre változtatnám és pont nélkül. A magyar szét van esve és nem jön ki jól egy tól-ig dátumozásnál. :) Az angol BC meg frappáns."

Oké, az rendben van, ha neked nem tetszik, használd is nyugodtan úgy, ahogy jólesik, ezt nem tiltja semmi. :-) (Sőt, ez fontos is, ha szeretnéd, hogy előbb-utóbb ez megváltozzon.)

Amúgy a magyarban is vannak rendhagyó megoldások (ahogy nyilván olvastad a 277.-ben):

„A különírt szavakból álló szókapcsolatok rövidítése általában annyi (ponttal elkülönített) tagot tartalmaz, ahány különírt szóból áll a rövidített szókapcsolat, például: a. m. (= annyi mint), i. sz. (= időszámításunk szerint), Kr. e. (= Krisztus előtt), s. k. (= saját kezűleg). – Nem ritka azonban a rövidítés elemeinek egybeírása sem, például: stb. (= s a többi), vö. (= vesd össze!), NB. (= nota bene!).”

Persze ezek sem "teljesen rendhagyók": annyiban igen, hogy több szóból álló kifejezés egy rövidítésbe sűrítve, az viszont szabályos, hogy pont van a végén.

Más nyelveknek mások a szokásai, az írásra vonatkozók is...

Egyébként a "BC" speciel nem is lóg ki annyira, hiszen ezt ők sokszor mozaikszóként kezelik, vagyis betűzve ejtik, bíszí-nek. Ha nálunk is így lenne (pl. ha azt mondanánk, hogy "ie háromezerben"), akkor nem is lenne szabálytalan, egyszerűen csak másik kategóriába tartozna, mozaikszó lenne. És akkor már csak azt kéne eldönteni, hogy "rendesen" kisbetűvel legyen-e, vagy rendhagyóan naggyal. – Na de mi hál’ istennek nem úgy ejtjük, hanem teljes formájában. :-)