Miért terjedt el, hogy aki nem a szóelemző írásmódot használja, az egy buta proli?

#3, valóban nem minden a helyesírás, de azért a polc nem egy túl bonyolult szó, igazán elvárható a helyesírása.

A másik dolog, hogy ha valaki nem tud helyesen írni (vagy legalábbis nem törekszik arra), az kulturális szinten olyan, mintha valaki nem fürdene, és úgy menne a közösségbe; bajnak nem baj, csak ne csodálkozz, ha messzire elkerülnek, és azon se lepődj meg, hogy a hót retkes csöves hajlandó csak melléd ülni a buszon. Ha anyukádnak csak a polc leírásával volt problémája, az inkább egy megmosolyogtató dolog.

"onnantól kezdve csak egyféleképpen lehet csak írni"

A legtöbb szónak csak egy helyes alakja van, de ezt nem minden szó esetében a szóelemzés elve határozza meg.

Ez (sem) valami fekete-fehér dolog kérdezőnk... Amit írsz jelenség is ismert az emberek között és a helyesírásnak is van azért némi szerepe. Valahol ott kezdődött, hogy anno, a középkorban még, bármennyire is meglepő, de helyesírás sem volt. :) És nem csak Magyarországon nem volt, hanem Angliában és máshol sem. Az emberek még a saját nevüket is akár többféle módon írták le, és az megszokott is volt, mert nem volt teljesen egységes írásmód. Az angol nyelvben a helyesírás 1350 után kezdett kialakulni, Hollandiában csak 1700 környékén és nyelvújítások is voltak más országokban is és egyáltalán nem csak nálunk. És az ókori Görögországban is már több görög ábécét használtak, bár a görögöknél az írás is korábban volt közhasználatban és a mai 24 betűs változatot hivatalosan elfogadták ie. 403-ban. De az érthetően más eset.

Amikor még nem volt helyesírás, akkor még mindenki úgy írta ahogy tudta, aki meg olvasta az meg olvasta és értette ahogy tudta. Ez sokáig meg is felelt az igényeknek, de a hivatali nyilvántartások egyre növekedtek és észrevették, hogy még akár személyneveket sem tudnak biztosan beazonosítani, ami örökségi, és más problémákat szült, akár adásvételi szerződéseknél, népszámlálásoknál vagy anyakönyvezéseknél. Például magyarul a Tóth családnévnek is van régi írásokban Tót és egyéb változata is, pedig a kiejtésük azonos. És még a dialektusok ezt variálták amikor azok szerint írtak. :)

Érdekességnek Shakespeare aláírását is vizsgálták, mondjuk nyilván vizsgálták, mert be kell tudni azonosítani, hogy valamit ő írt vagy sem. De a lényeg, hogy a nevét ő is több írásmóddal írta. Itt egy lista amit eddig biztosan tudni lehet.

Willm Shakp

William Shakspēr

W m Shakspē

William Shakspere

Willm Shakspere

"Tőlem" William Shakspeare

[link]

Egy valamiféle helyesírásnak azért gyakorlati oka is van és nem hasra ütés szerűen találják ki a nyelveknél, de azt azért senki sem mondja, hogy ne lehetne tájszólást leírni, mert nincs azért az tiltva. :) A kérdés inkább az, hogy értik-e mások vagy mennyire megszokott az embereknek. Amúgy meg a tájszólásokkal együtt is van egy átívelő közös magyar nyelv, amit lehet tudni és átfogja a teljes magyar nyelvet és a helyesírás ehhez kapcsolódik.

Ennek nem az a lényege, hogy "Valakik" "Kitalálták" és ők "A Megmondóemberek". Praktikussága van és a nyelv egységes írását jelenti. A magyar helyesírás még a latin írás közben kezdett kialakulni, amikor is a latin betűkkel próbálták a magyar kiejtést leírni és nem is volt teljesen azonos az írásmód. Ugyanaz a betű jelölhetett több hangot is, és fordítva is, egy hangot más betűkkel is leírtak. Hát nem az igazi azért. :) Az "i" jelenthetett "i"-t és "j"-t is, az "u"-t meg írták "u"-nak vagy "v"-nek és mindkettő "u"-t jelentett.

A nyelvjárások per helyesírás az meg világszerte ismert téma és az emberi szokások miatt nincs is teljesen és mindenkinek jó megoldása egyenlőre, mivel a gyerekek egyszerűen bele nevelkednek egy beszéd környezetbe, azt hallják és tanulják meg. Az államok meg nem mehetnek be a családokba megmondani, hogy így és úgy tanítsátok a beszédet... Magyarországon ma tíz nyelvjárás van, de vannak dialektusok más nyelvekben is, mint a németben (alnémet, felnémet és más az ausztriai is, stb), az olaszban (velencei, milánói, torinói, lombardiai, nekik 100 fölött van), a spanyolban (aragóniai, asztúriai), az angolban (brit, amerikai, ausztrál) és ugyanez a kérdés ott is megvan. És még a lenéző jelleg is megvan máshol is és bizony a németeknél is a tájszólást kissé lenézik!

Általában van mindenhol egy valamilyen általános köznyelv vagy sztenderd nyelv (hol hogyan is nevezik), ami kissé árnyaltabb és bővebb szókészlete van, de azért még nem irodalmi vagy költészeti jellegű, és jól közérthető. Erre alapulna valahol a helyesírás is, hogy legyen valami közös, egységes írásmód. A sztenderd nyelv részben természetesen alakul ki, részben igazítanak rajta az igények szerint, de ez lényegében egy sztenderd dialektus. Most az milyen lenne, ha egy tv bemondó valami a többségnek érdekes tájszólással mondaná a híreket? És az még egy másik tájszólással beszélőnek is szokatlan lenne és nem csak például budapestieknek. És akkor ki kellene adni ma Magyarországon konkrétan 10 féle helyesírási szótárat, az olaszoknak meg bőven a 100 fölé menne. Vagy jobb lenne tényleg, ha mindenki úgy írna ahogy csak akar? Hogy nézne ki egy híradó vagy egy újságcikk, vagy egy regény tájszólásban írva? Ez utóbbi még a figyelmet is elvonná a történetről.

Érted kérdező...? Jogos is (is) a felvetés, hogy a helyesírás mesterséges, de lényeges a többi is, hogy részben van egy "középnyelv", egy "sztenderd nyelv", amit mindenki ért és a helyesírás azt foglalja csak magában.

A köznyelv lényege az, hogy mindenki értse, hogy minden tájszólás beszélői értsék. Szerintem is érdekesen hangzik a "maszlina", de a híradóban vagy egy átlagos beszélgetésben hiába mondaná valaki, hogy "A görög maszlina termesztés exportja..." és hasonlók, mert nem értenék, hogy az olíva bogyóról van szó. Már az ókori görögök is így hívták (illetve hasonlóan). Bár Horvátországban meg "maslina". :) A kínai nyelvben is vannak tájszólások és a hivatalos vagy köznyelv a mandarin, amit megértenek Tajvanon is, míg a kantoni kínait vagy mást már nem annyira.

Bónusz az egészben az, hogy valójában a tökéletes helyesíró szinte nem is létezik. :) Se Magyarországon, se máshol. Még akadémiák is akár konkrétan összeülnek, ha egy olyan kérdést küld nekik valaki és utána kell nézzenek, hogy hogyan kell azt írni. :) Azt hihetnénk, hogy írók például tökéletes helyesírók, pedig nem. :) A regényeket is átnézik azok akik azzal foglalkoznak és - és! - és még azok is használnak szótárakat! Na ez ilyen, csak az iskolában nem azt tanítják, hogy "próbálj meg jól helyesírni", de tökéletes majdnem biztosan nem lesz, hanem inkább azt tanítják, hogy "kell az osztályzatért" és va rossz vagy közepes vagy jó.

És nálunk és a németeknél (és máshol is) ismert a nyelvjárást beszélő tanulók helyesírás oktatási nehézsége, illetve a tanulók nehézsége, mivel egy általános köznyelvi helyesírást várnak el tőlük. Ezt te is kérdező beláthatod, hogy valóban nem egyszerű megoldani, mivel a leginkább beszélt köznyelvet és annak helyesírását is jó és hasznos lenne tanítani a tanulóknak, mivel bizonyos esetekben arra lesz szükségük az életben. Amúgy lehetni lehet írni nyelvjárással is, csak sokaknak nagyon szokatlan lesz. De! De még a nem köznyelvet, sztenderd nyelvet beszélők között is, a két eltérő nyelvjárást beszélő között is ugyanúgy szokatlanul hangzik a másik nyelvezete, tehát ez nem csak a sztenderd nyelvhez képest van jelen. Magyarországon van ahol "i"-znek és van ahol "ö"-znek és nekik egymás között is szokatlan a másiké. Ennek semmi köze még a köznyelvhez, vagy sztenderd közép nyelvhez.

Amúgy a helyesírási hibák többsége nem nyelvjárási eredetű, szóval meg lehet azért tanulni. Valószínűleg a helyzettől függően érdemes erre odafigyelni, hogy számít-e valamit.

A sztenderd köznyelv vagy középnyelv lényege, hogy a régiókra jellemző sajátosságokat nem használja, hanem a mindenki számára érthető a cél. Nincs se i-zés, se ö-zés, se más egyedi szóhasználat, hanem valami közös összegésű nyelvet jelent.

A sztenderd nyelvek kialakulásának van egy természetes és egy szabályozott (mesterséges) összetevője is. De mindkettő ott van. Általában minden országban kialakultak központok, ahol minden összefutott a társadalomból és a környező országokból is. Ilyen centrumokban összpontosultak a társadalom bizonyos jellemzői, művészetek, irodalom, költészet, tudományok, gazdaság és kereskedelem, vallási központok, közigazgatás és hivatali működés, diplomácia és nemzetközi kapcsolatok, képzések, iskolák és egyetemek, kulturális központok, jog és bíróságok, kódexek, nyomtatás és könyvek.

Az ilyen központokba áramlottak az emberek az ország minden tájáról, és beszélgetéseik közben elhagyták azokat a régiós jellegzetességeket, amit a másik nem annyira használt vagy értett. Így összegződött a nyelv elhagyva régiós szóhasználatokat, részben mindenkinek érthető irányba kezdett alakulni. Ezért a sztenderd nyelvek többnyire az országok fővárosainak nyelvjárásai még ma is, és ma is az országok sztenderd nyelvét többnyire legalább értik a tájnyelvi beszélők, míg fordítva már ez kevésbé igaz (országtól függően).

A sztenderd nyelvek a nyelvjárások összességéből származnak, viszont később valóban alakítottak rajtuk nyelvújításokkal is, nyelv őrzéssel is és az új szavak kialakításaival is, tehát ez igaz, de nem kizárólagosan csak ez van mögötte, hogy csak kitaláltak valami helyesírást.

Szóval a helyesírás és a sztenderd nyelv az nem a tájnyelvek ellenére van, olyan szerepe sosem volt, hanem egyszerűen kialakultak az idők során, majd helyesírásokkal pontosítgatták a nyelv sajátosságainak megfelelően. Kérdező még olyan tájnyelvek is vannak, amit az ország másik felében nem is nagyon értenek, nem úgy mint nálunk. :) Nálunk ez még egész kis különbséget adott ki.