Az Istenfélő az kis i vagy nagy I?

Alapesetben kicsi, mivel mondaton belül csak a főnevek egyik csoportját, a tulajdonneveket írjuk nagy kezdőbetűvel.

Persze ha ez a mondatkezdő szó, akkor természetesen nagybetűvel kezdjük.

"Persze ha ez a mondatkezdő szó, akkor természetesen nagybetűvel kezdjük."

You don't say.

Pedig de. :D

Egyrészt a félreértések elkerülése végett. Másrészt mert ha kihagyom, akkor biztos jött volna valaki, aki megjegyzi, hogy nem volt teljes a válaszom. :D

Nem üldözési mánia, hanem tapasztalat. :)

Biztos h kicsi.

Ez egy melléknév

Shalom Berta.

Akkor hogyis?

kit, mit félő? - Istenfélő?

vagy

milyen félő? - istenfélő?

Szálem alejkum, Mustafa!

Ne szabadkozz, látjuk, hogy nem.

Ahogy írták már, vagy utaltak rá:

ebben a szóban az isten nem azoknak az istenét jelenti, akik valóban így is hívják a sajátjukat (-> Isten), hanem mindenkiét, akár Allahnak, I-tennek, Zeusznak, Jahvénak, Krisnának, Jehovának, stb. nevezik őt. Ők mind lehetnek istenfélők, kis i-vel, ahogy az Istent félők is istenfélők. Ugyanígy az Istenben hívők hite ugyanúgy istenhit, ahogy a fent említett többieké is.

Természetesen szabad kvázi-tréfásan azt írni, hogy én kérem Isten-félő vagyok, ezzel egy szóban jelezve, hogy istenfélő vagyok, mégpedig azt az istent félem, akit Istennek szoktak nevezni.

Ha ateista, akkor határozottan nem istenfélő, még kis i-vel sem. :-)

@"milyen félő?":

Nem, amikor azt írták (jelzem, nem Berta volt az!), hogy kisbetű, mert melléknév, az nem azt jelentette, hogy

isten kis i, mert melléknév, amely a félőre vonatkozik,

hanem az istenfélő kis i, mert melléknév (így egyben). De ez nem volt okos válasz tőlük, mert az istenfélelem is kis i, pedig nem melléknév, az istenhit is, és az istentagadás is. (Bár ez utóbbi érthetőbbnek tűnhet bizonyos szemszögből, de a nyelvtan "koordinátarendszerén" belül épp ugyanennyire kis i az istenhit is.)

Magyarul így vagyunk ezzel legalábbis.