Hogyan helyes: nő vagy nől?

Szia!

Vidéken nőttem fel és nem nőltem fel, ennek ellenére sajnos, időnként én is így beszélek, ezt használták a szüleim és nagyszüleim. 4-5-ös helyesíró voltam... sajnos ragadt rám és néha nem is érzem azt hogy ki kellene irtani magamból ezt a beszédet.

Szeretek "köllözni" is de soha nem írom le így.

Nyelvészként írom, hogy mind a két forma jó és helyes.

Az eddigi hozzászólásokkal kapcsolatosan:

1. az akcentust keveritek a dialektussal

2. "de vidéken és főleg az alacsonyabb iskolázottságúak körében". Olyan nincs, hogy "vidéken", ugyanis a pest környéki tájszólás is csak egy a többi közül, és az irodalmi nyelvhez sem áll közelebb, mint bármelyik más dialektus. Azt írni, hogy "vidéken" így vagy úgy mondanak valamit ostobaság, mert Dunántúlon egészen másképpen is mondhatnak valamit, mint az Alföldön, és MINDEGYIK magyar, MINDEGYIK helyes!

3. A német helyesírás sok tekintetben megengedő, egyes vidékeken így, máshol úgy mondják-írják, büszkék is a sokszínűségre. A magyar helyesírás ezzel szemben diktatórikus, 4-5 nyelvész eldönti, hogy mi legyen a "helyes", mi kerüljön a szabályzatba, és a többi egyszerűen "helytelen" és "nem szabályos".

Büszkék lehetnénk arra, hogy a Kárpát-medencében, ezen a földrajzilag kis területen milyen sokszínűen beszélik ezt a mindössze 13-15 millió ember által beszélt nyelvet!

A helyesírási szabályok szerint a „nő" a helyes, viszont szerintem nem logikátlan a „nől" sem. Ha például a múltidős alakokat nézzük, (pl.: nőttem) akkor a „tt" mintha arra utalna, hogy a szótő végén volt egy mássalhangzó, ami teljes hasonulással két t lett. Ha nem így lenne akkor a „nőtem" is helyes lenne, de nem az. Persze a „nőltem" az helytelen, kb olyan hiba mint az „ezben".

Beszédben én inkább úgy használom, hogy „nől", mert így egyértelmű, hogy arra gondolok, hogy „növekszik", és nem a női nemre. Viszont ebben a dologban nem megengedő a magyar helyesírás, (nem úgy mint pl.: fel v. föl) ezért belátom, hogy ez a szábály, és kész.

Szerintem túlzás a „nákoláshoz" vagy akár „suksüköléshez" hasonlítani, mert egyáltalán nem biztos hogy az alacsonyabb iskolázottság jele. Inkább olyan mint az „ö-zésnek" az írásban is elterjedt formája, azzal a különbséggel, hogy nem terjedt el írásban.

Előző válasz első bekezdéséhez: Igen, gyanús a dolog, de:

"Az ige végén álló magánhangzó után -t, mássalhangzó után -tt szükséges. A -tt előtt néha kötőhangot, azaz önálló jelentés nélküli magánhangzót használunk, aminek segítségével könnyebb kimondani a szót."

Szerintem inkább ez a magyarázat a "nőtt" alakra, nem a hasonulás.

Hasonlóan lehetne pl.: dől - dőlt helyett dőtt, vél - vélt helyett vétt, stb., ezek pedig nincsenek.

Ellenben a fő - főtt alakoknál már megint gondolkodóba esik az ember, mert a fől alakot is használják egyes vidékeken a fő helyett.

Tehát lehet, hogy mégis itt keresendő a megoldás...

Utánajárhattam volna, de nem fűlt / fűlött / fűtt hozzá a fogam ... :-))))

Egyik szeretett versem (Valami alacsony iskolázottságú vidéki írta?):

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

Én szívesen használok néha régies szavakat.

Az irodalmi nyelvet formálók meg gyakran idegenben (A nagy nyugaton) szerezték iskolájukat. És gyakran magyartalanabbá teszik a hivatalos/irodalmi nyelvet.

Régen zavart ha valaki beszédét tájszó vagy a régies szó színesítette.

Mostanra megtanultam értékelni. (Nem a "nákolásról" beszélek)

Szép napot!