Unszimpatikus vagy antipatikus?

A szimpatikus latin eredetű szó. Elvileg a szim és a szin önmagában azt jelenti, hogy "együtt" és a patikus kb olyasmi mint "érzés". Vagyis aki szimpatikus azzal együtt érzel, egyhúron pendülsz úgymond - nem egyenlő azzal a magyar együttérzé szóval, amikor sajnálsz valakit.

A szin olyan szavakban fordul elő még, mint a szinkron (együtt + idő, azaz egyidejűleg, tehát ha valami szinkronban van, az egyidejűleg történik, a szinkronúszók együtt úsznak, stb)

A szim egyik ellentéte az anti, de például a szinkron ellentéte az aszinkron.

Az "a" az aszinkronban egy fosztóképző, olyan mint a magyarban a -tlan (sóTLAN). Tehát az aszinkron nem úgy ellentéte a szinrkonnak, mint a "jobb" és a "bal", hanem mint a sós és sótlan (tehát hiányzik, de nem az ellentéte, azaz pl nem cukros attól, hogy sótlan).

Még egy érdekes szó van, a szimmetria. Ebből létezik mindkét ellentét, az aszimmetrikus és az antimetrikus is.

Azt látni kell, hogy egyetlen szim/szin elejú szónak sem ellentéte az un-, ami ugyanúgy egy fosztóképző mint az "a", csak éppen latin, míg az összes eddigi görög volt.

Mindebből következik, hogy az unszimpatikus egy eredetileg hibás fosztóképzős alakja a szimpoatikusnak, és a korrekt alak az antipatikus.

Mindettől függetlenül a nyelvben elterjedt, és az emberek használják, ami azt jelenti, hogy ez a szó igeneis VAN, azaz létezik. (Egy szó akkor létezik, ha a beszélő és a hallgató is ugyanazt érti alatta, még ha egy korábbi helytelen formából alakult is ki.)

Viszont a magam részéről óvakodnék a használatától, mert attól, hogy egy szó létezik, még nem biztos, hogy elegáns használni. Pl azt is használják, hogy tisztíccsa, tehát létező szó, de ugye aki ezt használja, azt joggal nézzük kissé műveletlennek. (Ezt hívják stíluscímkének.)

Az unszimpatikus stíluscímkéje ugyancsak a műveletlen, azaz inkább érdemes az antipatikusra átszokni.

Előző:

Ugyanazzal a nyelvi logikával ők is képezhették helytelenül (és válhatott szótári és helyes szóvá), de a két nyelvben függetlenül is kialakulhatott, vagy akár átvétel útján is átkerülhetett hozzánk. Sőt, akár a stíluscímkéje is lehet eltérő a két nyelvben, azaz számíthat náluk választékosnak, nálunk meg műveletlennek. Igazából nem tudom, lehet hogy náluk sem számít választékosnak (attól, hogy szótári alak) - ezt meg kéne nézni egy német értelmező szótárban.

Nem ritka ám, hogy hibásan képzett alak teljesen elfogadott alakká válik (pl: az opera eleve többes latin szó, mégis van operák), tehát attól még hogy ez egy latin-görög, és fosztóképzett alak, ami (nálunk) ma (még) nem túl elfogadott, szóval attól még 100 év múlva lehet, hogy tökéletesen jó szó lesz. Lehet, hogy 100 éve a németek is berzenkedtek az unsympatich ellen, ma mégis szótári.

Félreértés ne essék, én nem vagyok ilyen önjelölt nyelvművelő, aki tűzzel-vassal próbál kiirtani mindent ami úgymond nem tökéletes. Nincs is rá se jogom, se hatalmam, se buzgalmam. Viszont ma egy művelt magyar fül számára az antipatikus sokkal szebben hangzik, ha már nem használjuk az egyébként gyönyörű, magyar ellenszenves-rokonszenves szópárt.

Én az antipatikust a Hofitól hallottam először.

Egyébként elfogadott.

állítólag az antipatikus a helyes (fentebb már leírták a bizonyítást), de ettől függetlenül azon kívül, hogy elvileg ez a jó, ennek a bizonyításán kívül még soha az életben senkitől nem hallottam élő beszédben olyat, hogy valaki antipatikus

egyébként az "unszimpatikus" kb. ugyanaz az eset mint a "médiák", eredetileg lehet, hogy helytelen alak volt (lett volna), de ha egy szó egy másik nyelvbe átkerül, onnantól már csak az számít, hogy a nyelv beszélői milyen formában milyen jelentéssel vették át (illetve ebben az esetben lehet, hogy nem átvették, legalábbis az eredetiből semmiképp, pont azért, mert azon a nyelven helytelen, tehát valószínűleg nem mondtak ilyet; mindazonáltal szerintem elég nagy az esélye annak, hogy a németektől vettük át már ebben a formában)

egyébként is a nyelv tényleg úgy működik, hogy amit használnak és értenek, az létezik, még ha egyeseknek nem is tetszik