Kiemelés csupa nagybetűvel, szó eleji nagybetűvel, kiskapitális formázással. Helyesírás szempontjából mikor helyes?

Megjött a válasz:

BringaManó nevű felhasználó válasza:

Tkp. ilyesmi a lényeg – ökölszabálynak akár jó is lehet –, de persze nem teljesen igaz... (Bocs, nem direkt bonyolítom :-) – sajnos ez pont ilyen téma...)

Létezik ugyanis az ún. "stilisztikai alapú nagybetűsítés", ez éppen a nagy kezdőbetűs írásról szól, amely "erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt".

Talán a legegyszerűbb, ha bemásolom az idevonatkozó részeket, aztán találja ki mindenki, hogy milyen esetekben fér bele a Föld, Világ stb. ... :-)

______

AkH:

A kis kezdőbetűk

144. Közszavainkat általában kisbetűvel kezdjük: szeret, virágzik; elnök, ország, párt; drága, fenséges; három, kevés; ami, bármennyi; itt, most; ejha, nahát, ugye, és, jóllehet; stb.

Erős érzelmi töltésük ellenére általában kisbetűvel írjuk a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat is: béke, szabadság, felszabadulás, haza, élet, tavasz, édesanya, család stb. (De vö. 149., 150.)

145. [ünnepek, a nevezetes napok, történelmi események stb. ... – nem releváns]

146. [rendezvények, rendezvénysorozatok stb. ... – nem releváns]

147. [népek, népelemek, népcsoportok stb. ... – nem releváns]

A nagy kezdőbetűk

148. [a mondat eleji nagy kezdőbetűkről szól – nem releváns]

"Az általános szabályoktól – stilisztikai okokból – csak a szépírók szoktak olykor eltérni."

149. [a levelek megszólításában, illetve szövegében alkalmazható, tisztelet kifejezését szolgáló nagybetűsítésről szól – nem releváns]

150. Közszavaknak nagybetűs kezdése – kivételesen, elsősorban költői művekben – lehet a megszemélyesítés eszköze, erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom; Mi vagyunk: Jövő és Igazság, / Engesztelés és nagy Ítélet; stb. (Vö. 144.)

______

OH. 144-145. oldal:

Stilisztikai alapú nagybetűsítés

A nem mondatkezdő pozícióban lévő közszavak nagybetűs kezdése fontos stilisztikai értéket kaphat. Ezzel elsősorban a szépirodalom, azon belül is a költészet él. A nagy kezdőbetű lehet a különféle szóképek, például megszemélyesítés vagy metafora, szimbólum stb. kiemelésének eszköze. Erősítheti a szóhangulatot, lehet figyelemfelkeltő szerepe, kifejezhet valamiféle érzelmi viszonyulást is, de akár egyszerre is szolgálhatja mindezeket a célokat. Például: Szerelem, Végzet, Hatalom; Mi vagyunk: Jövő és Igazság; Engesztelés és nagy Ítélet. Keresztury Dezső Éber éj című versében, amelyben mindössze két mondatkezdő nagybetű van, a vers két nagy egységét szétválasztva, a következő, nem mondatkezdő pozícióban lévő közszavak szerepelnek nagy kezdőbetűvel: Mindenség, Teremtés, Éden, Óskert, Vezérek, Ég, Lét.

A költészetben formai megoldás lehet az is, hogy egy-egy vers minden egyes sora nagy kezdőbetűvel kezdődik a mondat-, illetve megnyilatkozáshatároktól függetlenül:

Vak ügetését hallani

Eltévedt, hajdani lovasnak,

Volt erdők és ó-nádasok

Láncolt lelkei riadoznak.

(Ady Endre: Az eltévedt lovas)

Más nyelvhasználati színterek szövegtípusai a nagy kezdőbetű stiláris lehetőségeivel kevésbé élnek, leszámítva a reklámokat és a hirdetéseket. A kiemelésnek, a figyelemfelhívásnak a nyomtatásban például többféle tipográfiai megoldása is lehetséges, nem csak a nagybetűsítés. Ilyen többek között a dőlt vagy félkövér betűvel való szedés, de léteznek más lehetőségek is (különféle alakú vagy színes betűk stb.).

[Aztán folytatja "A kis- és nagybetűk írásgyakorlatának sajátos szabályai" c. alfejezettel, de az már végképp nem a kiemelésről, hangsúlyozásról szól, hanem az idézésről, rövidítésekről, reklámokról stb.]