Előre is bocsána a káromkodásért. DE: A helyesírás szerint ha valami nagyon jó és káromkodva akarjuk kifejezni, akkor az ku*va jó/ kú*va jó/ ku*vajó/ vagy kú*vajó? Egybe vagy külön kell írni, illetve az U betű benne rövid vagy hosszú?

A rövid u-t azt biztosra mondanám. A husszú ú-s verzió is létezik, az a k*úr ige határozói igeneve (mint: futva érkeztünk, nevetve meséli, folyamatosan k*úrva tették meg az utat). Amikor valami k*urva jó, akkor voltaképpen prostituált jó, rövid u. Azért érezzük hosszúnak, mert sokszor érzelmesen, megnyomva ejtjük, mint azt hogy “ez de dúúúrvaaa” (a durva is rövid), vagy “naggggggyon király” (a nagyon egy gy).

Hogy összetett szó-e, nos szerintem semmi nem indokolja, hogy az legyen, de ezt talán más jobban tudja.

Umm.

Ku.va jó. külön és rövid u-val.

Hosszú ú akkor, hogyha meg van kú.va valami (Bocsánat ezért az elég degenerált megnyilvánulásért, csak szemléltetni akartam a különbséget)

És valóban semmi nem indokolja, hogy ezt a két szót egybeírjuk.

Ez csak azért érdekes dolog, mert a tök jó különírandó (szemben az egybeírandóval, amely egybeírandó).

:-)

(Ami kivételesen egybeírandó volt ebből a kategóriából, az a "csodaszép", de a 12. kiadás már ezt is rendbe tette: ma már csoda szép, külön.)

Úgy fogd fel, hogy a krrva szó a "nagyon" szót helyettesíti.

Nagyon jó - Krrva jó

külön, rövid u-val

#6

Valóban kissé elhamarkodtam, mentségemre szóljon, hogy az MTA hivatalos helyesíró oldalán ( [link] simán elfogadta helyesnek a tökjót.

A magyar helyesírás szabályaiban "tök jó" szerepel.