Miért van az, hogy a modern történelemben ma már nincsenek legendás személyek/szentek/kultikus alakok? Nem lehet, hogy a digitális társadalom előtti kor és en bloc az egész történelem csak egy hazugság és mítosz?

Jó kérdés.

Én azt hiszem még több száz évnek kell eltelnie, mire a mai (történelmi) alakok bekerülnek az oktatásba és egyáltalán a köztudatba.

Meg merem kockáztatni, hogy akiket mai fejjel kiemeltünk valamiért, azok 300 év múlva is kiemeltek lesznek.

Kivétel, ha teljesen átreformálják az oktatást.

Mire is gondolok ?

A mai oktatási rendszert abszolút nem tartom jónak. Évekig feleslegesen tanulunk Napóleonról és a társairól.

Mindenki gondoljon bele abba, hogy amit az életben tesz , dolgozik, ahhoz mennyit adott hozzá az, hogy Napóleonról tanultunk. A történészeknek , régészeknek nyilván fontosak az információk, de egy belső építésznek, varrónőnek, sertésfeldolgozónak egy kidobott idő volt, míg ezekről tanulniuk kellett és még szakmunkás, vagy érettségi vizsgán is számon kérték tőlük.

Azt mondom tanuljanak a gyerekek mondjuk 5 évig teljesen általános történelmet, matekot, fizikát számítástechnikát, nyelveket és minden mást amit ma is tanítanak, esetleg amit ma nem is tanítanak, például csillagászatot , gasztronómiát ,de ez idő alatt a pedagógusok számonkérhető felelősségévé tenném, hogy jegyezzék minden gyerek "élet-lapjára" , hogy mik azok a dolgok, amiben a gyerek tehetséges lehet, vagy csak szeret vele foglalkozni. Elég lehet egy osztályfőnöki órán történt megjegyzés is, hogy Jóska , vagy Pista szereti az elektronikát, vagy a búvárkodást. A tanulmányaik elkövetkező részében adott irányba terelje a diákokat és a szükséges tárgyakat tanulja meg, a feleslegeset pedig dobjuk a kukába.

Mindenkinek más lehet a modern korból a maga Napóleonja. Egy számítástechnika őrültnek biztosan könnyebb megtanítani Bill Gates "rockénekes" életútját, mint Napóleonét. Tehát a lényeg, hogy nem központilag kellene meghatározni, hogy ki legyen a kor híres embere, hanem személyre szabottan választható legyen. Ha az érdeklődési körömből kerül ki egy ilyen személy, Őt nevezhetjük példaképnek is.

Nekem hiába tanították magyar órán Petőfi Sándort, mikor a költőket nem tartom sokra. Tiszta pénzkidobás volt az állam részéről és még az időmet is rabolták vele. Hasznosabbal is el tudtam volna tölteni ugyanezen időt.

Pedig a mi századunkban is vannak akiket szentté avattak

Pl:

-Kalkuttai Szent Teréz anya. 2016-ban avatták szentté.

- Fernández Solar Szent Terézia vagy Jézusról nevezett Los Andes-i Szent Terézia, családi nevén Johanna Fernández Solar 1993-ban avatták szentté Rómában

- Keresztes Szent Terézia Benedikta, eredeti nevén Edith Stein Szenté avatása 1998. október 11., Vatikán

- Szent II. János Pál pápa 2014-ben Vatikánban avatték szentté.

- Cabrini Szent Franciska apáca, alapítónő 1946. július 7-én szentté avatták. Ő az első amerikai akit szentté avattak.

ma 23:45

Az lemaradt, hogy akiket ma is szentté avattak azokról már most is vannaka legendák, amik idővel ugyanolyan színes, érdekes lesz majd mint pL az orleansi szűznek a legendája (Jeanne D'arc)

Rengeteg kultikus alak van. Gondolj csak Mahatma Gandhira vagy Nelson Mandelára. Ők már most legendák, és rengeteg dolgot neveztek el róluk.

A szentté avatás veszít a jelentőségéből, ugyanakkor rengeteg filozófiai áramlatban már ott a helyük.

Ségit Ferenc az új kor szentje.

Szentségit...

:D

"az egész történelem csak egy hazugság és mítosz"

Nem, a történészeknek pont az a feladata, hogy a múltról "lehántsák" a mítoszt és a legendákat, és a nyers valóságot nyerjék ki belőle. Pl. a trójai háború a mítosz szerint egy szerelmi afférból indult ki, a sértett görögök hadai átmentek Ílionba, és bosszút álltak a trójaiakon. A valóságban pedig az történt, hogy az Égei-tengeren Trója volt abban a korban a fő kereskedőváros, és a nagyobb görög poliszok összefogtak, hogy letörjék a kereskedelmi előnyét.

A történelem, és az emberek gondolkodása, a legendák, vagy egy aktuális politikai hatalom ideológiai viszonyulása a múlthoz, ezek mind különböző dolgok, és te ezeket összemosod.

Nyilván Jeane d'Arc a középkori ember szemében csodákat művelt. De ma nem ezért tisztelik, hanem a francia állam az államért végzett tetteiért tiszteli meg szobrokkal (amiben nyilván benne van a feminizumus, és más, mai "haladó" ideológia is). A történészek pedig, mint történelmi személyt látják, csodák, mai ideológiák stb. nélkül, és azt is megmondják, ha valamit nem jól csinált, ki tudják mutatni, mi a hozzáköltés, mítosz, kreálmány, szépítés a történetében. A múlt mindenkié, és minden hatalom, minden korszak a saját maga igényeinek megfelelően tematizálja át. Így lesz ez a mi korunkkal is a jövőben, de nem látunk rá arra, hogy a jövő emberei a mi korunkból kit fognak jónak és ki rossznak látni.

Az biztos hogy idealizáljuk különböző mértékben a történelmi alakokat. Némelyik tényleg zsni volt némelyik meg "csak" úgymond jó helyen volt jó időben.

Az közös bennük, hogy tehetségesek voltak és így vagy úgy, de sikeresek lettek. Sokan közülük csak jóval haláluk után váltak legendás alakokká. Van Gogh egész életében csak 1 képet adott el. Szegényen, megkeseredetten halt meg, és mindenki csak egy elmebajos alkoholistának tartotta. Ma több mint 100 millió dollárt! is érnek a képei.

Aztán ott vannak azok a zsenik, akiket habár ismernek az emberek, de nemigazán van benne a köztudatban, hogy mekkora jelentőségük volt a történelem alakulásában. Nikola Teslát pl. mindenki egy őrűt tudósként képzeli el, aki remeteként kutat és villámokkal bohóckodik. Szegényen magányosan halt meg és végig kellett néznie, ahogy a legfőbb riválisa Thomas Edison szinte lubickol a sikerben és gazdagságban. Az a röhej az egészben, hogy az igazi zseni Tesla volt. Az általa kitalált váltóáram sokkal! nagyobb hatással volt a jövőre mint Edison villanykörtéje és fonográfja.

Az ókori nagy filozófusok, matematikusok is pl. emberek voltak. Püthagoraszról mindenki tudja hogy ő alkotta meg a Püthagorasz tételt. És a matematika egyik legnagyobb alakjának tartjuk. Holott a tudását ős is csak tanulta utazásai során. És egyfajta szektavezér volt a valóságban, aki saját felfedezéseinek állította be a tanult keleti tudományokat. (Na jó a zeneelméletben azért tényleg nagyot alkotott. Valószínűleg ezt a tudást nem "lopta"...)

Vagy ott van Newton, aki titokban alkimista volt és tagadta a szentháromságot. Élete fő művéről nem is tudta, hogy mekkora jelentősége lehet. A Principia Mathematica a történelem egyik legfontosabb írása. De főleg a tudománytörténelemben egy hihetetlenül fontos fejezet volt és még csak fel sem ismerte Newton a jelentőségét.

Ezek az emberek legendákká váltak, mert epikus regénybe illő életük volt. A modern kor is tele van ilyenekkel: Michael Jackson, Steve Jobs, Pablo Escobar, Indira Gandhi, Neil Amstrong, Stephen Howking, Salvador Dalí, Muhammad Ali, Andy Warhol, George Lucas, stb... Mind mind alkalmasok arra, hogy ugyan olyan legenda váljon belőlük, mint Van Gogh, Püthagorasz, Beethoven, Guttenberg. Hiszen ők is csak zseniális, tehetséges emberek, akiknek az élete tündérmesévé vállt. Magánemberként mindegyiknek voltak (vannak) rigolyái, gyengeségeik, olyan dolgaik, amik cseppet sem Isteni tulajdonságok, sokkal inkább kiábrándítóan emberiek. De a legendákra nem úgy akarunk emlékezni mint hús-vér emberekre, hanem mind ikonokra, hősökre, akikre büszke lehet az egész emberiség...

Imádjuk a tündérmeséket, a hősöket. Természetes, hogy a történelmi alakokat is szeretjük így kezelni, még ha ez nyilvánvalóan túl idealista felfogás is részünkről...