Megtudná nekem mondani valaki hogy a 19. század végén mennyit keresett egy átlagos bányász az Osztrák-Magyar monarchiában?

Összeget nem tudok mondani, ám nemrég egy hajdani bányászlakásból kialakított apartmanban pihentem, ami egy három tágas lakóhelyiséges, tornácos ház volt melléképületekkel, kb. 2000 négyzetméter telekkel. Az épület kifejezetten magas beltérrel bírt, míves ajtótokok, ablakok díszítették, az egész épület megjelenésére a gondosság, a minőség volt jellemző. Összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket adhatott a gazdájának, mint az ötvenes években épített állami gazdasági munkáslakások. (láttam, a 60-as években azokban még nem volt fürdőszoba)

Annak ellenére tudta ezt megengedni magának egy hajdani bányász, hogy a vendéglátónk szerint ez a ház a bányászlakások között a szerényebbek közé tartozott anno.

Egész véletlenül nem egy vezető bányamérnök volt lakásában voltál?

Vagy egész véletlenül nem hazudott egy aprócskát a vendéglátótok?

Nos, akkor a vezető bányamérnök az utca egy kisebbfajta házát lakta.

Az emberek, ha van rá okuk, olykor hazudnak. A vendéglátómnak aligha vált volna előnyére, miért tette volna?

Olvastam egy értekezést arról, hogy a különböző időszakokban mennyit kellett dolgozni egy embernek, hogy az adott korban a "középmezőnyben" érezhesse magát. Azt hozta ki a szerző, hogy a középkortól, égészen az első világháborúig, elég volt akár népesebb családban is egyetlen kereső heti 4 nap munkával, hogy legyen ház, mindenkinek ennivaló, kis háztáji, gyerekek iskoláztatása, állatok,télire tartalékok stb. Aztán az I.vh. annyi véráldozatot követelt a férfiak körében,meg az ipar is akkortájt terebélyesedett ki hogy a nőket is munkára kellett fogni valahogy. Ez indult a feminizmussal, és mára már teljesen általános hogy egy átlagos családban mindkét szülőnek látástól-vakulásig, egész évben dolgoznia kell hogy középszerűen megélhessen. A bányászok megbecsültek voltak a régi időkben, mivel veszélyes szakmát űztek, és az ércek, szén fontos volt mindenki számára, ezért az átlagnál több volt a bérük. A nemesfém bányászok, még a bányászok közt is külön kategóriát képeztek, közvetlenül a királyi kamarától kapták a javadalmazást, ami nem csak pénzbeli, hanem természetbeni is volt, ugyan úgy mint a katonáknál. A bányászok annyira kivételezettek voltak, hogy egyedül nekik szabadott böjt alatt húst fogyasztani. Valószínű ez a kedvezmény tapasztalati úton alakult ki, rájöttek az urak, papok, hogy a zöldségtől nem jön fel a szén a

tárnából, oda kalória kell.

1959-es, szóval eléggé "osztályharc-szagú", de talán a statisztikáiban van valami igazság.

[link]

Eszerint 50-60 fillérről felkúszhatott 1, esetleg 2 koronára is naponta 1906 körül.

A munkanap átlagban 12 órás, a munkahét 7 napos volt.