A 80-as években újságszerkesztőségekhez hogy jutott Apple Machintosh számítógép, ha azokat a COCOM-lista szerint nem is lehetett volna Magyarországra exportálni?

Úgy, hogy a COCOM listát nagyüzemileg kijátszotta mindenki aki csak tudta. A magyar impexeknek voltak külföldön alapított társcégei Nyugat-Németországban,Ausztriában,Svájcban,Lichtensteinben amik jelentős titkosszolgálati segítséggel/befolyással üzemeltek és ezek csempészték kacifántos úton Magyarországra a tiltott gyümölcsöt - nem kevés kenőpénz ellenében. Volt hogy az amerikai gyár biztosított minden szükséges dokumentumot és fedősztoryt a magyar titkosszolgálat részére hogy ne bukjon meg az üzlet és tudják nyomni az fekete exportot - természetesen jelentős felárral. :D

A nyugati kormányok mindent megtettek, hogy a keleti blokk ne jusson fejlett nyugati cuccokhoz. A nyugati gyárak meg szintén mindent megtettek, hogy a nyugait árnál drágábban eljuttassák keletre a saját árujukat :)

HA komolyabban érdekel a téma, akkor ajánlom figyelmedbe Borvendég Zsuzsa - Az impexek kora c könyvét. Az agyad eldobod tőle :D

Hát ez roppant egyszerű. Turistaúton hozták be magánszemélyek, és a Bizományi Áruházba adták le, a cégek onnan vették meg. Valutával minden magyar állampolgár csencselt. És komplett bevásárlólistával indultak ki. Igen sokszor a saját vállalatuk megrendelését teljesítették. A haszon, ha nem is volt több, minthogy ingyen volt kint, és látta a világot, az is sok volt akkor.

Voltam több társasúton, meg üzemi kiránduláson, Hegyeshalom után mindenki motoszkálni kezdett, elővették a dollárokat. :D Visszafelé mg fél nyomtatók, satöbbivel volt tele a busz.

86-87-88 ban Németországban dolgoztam és valóban az volt benne a fő haszon, hogy lehetett mindenfélét behozni és jó drágán elpasszolni.

Nagy értékű cuccoknál, amire többen adtuk össze a pénzt, fel lehetett kínálni állami értékesítésre a holmit, majd fele-fele arányban osztoztunk az állammal a hasznon, de úgy is háromszorosan kijött a Márka forintban.

A vám elkerülése érdekében és a cocom lista megkerülésére volt az, hogy kint szétszedte a kereskedő a számítógépet és több ember hozta be kittenként, vagyis volt aki a házat, más meg az alaplapot, vagy egyebet hozott és így nem volt jelentős értéke, ezért nem is törődött vele senki, de nekünk megérte ezzel foglalkozni, mert jó haszon volt rajta, itthon meg secperc összerakták, mert megvolt adva, hová kell vinni, előre tudtuk, ki a vevő.

86-ban Áfa sem volt még, az egy, vagy két év múlva jött be, de ahogy liberalizálódott a kereskedelem és a politika, úgy záródtak be fokozatosan a kiskapuk.

Elég sokan voltunk kint, mi olyan három tucatnyian voltunk, a BMW-ben háromszáz magyar dolgozott, de találkoztam lányokkal is, akik szalag mellet dolgoztak valahol és ez csak München volt, több ezer magyar vendégmunkással.

Mindenki hozott valamit, szinte versenyeztünk, ki mennyit hoz ki a márkából, rogyásig meg voltunk pakolva kifelé is, befelé is - ez ilyen világ volt, kifelé vittük az egész trappistát, téli szalámit, ruszki pezsgőt, meg a cigit, befelé meg az elektronikai cuccokat, vagy a használt kocsikat, akkor még nem voltak autókereskedések erre szakosodva. Az macerásabb volt, mert vámoltatni kellett és adóztatták is, ráadásul drágább is volt, a kisebb dolgokon nagyobb hasznot lehetett elérni, főleg a számítógép volt a menő.

Iszonyatos ára volt itthon abban az időben.