Mi a különbség a nemesi és a királyi vármegye között?

"

nemesi vármegye, 13. sz.-1848: közigazgatási egység a Magyar Királyságban. - A →királyi vármegye fölbomlásával keletkezett, de a ~ nem az ispán alá tartozó emberek, hanem ezek földjének (mint ter-nek) összessége. A ter. nemesi joghatóság alá került, az egyes nemesek a vm. tagjai lettek. Szervezete túlélte a török hódoltságot, újjászervezése után a nemesi jogok védelmezőjeként a Habsburg központosítási és németesítési törekvések legfőbb akadályozója. Az ogy-be választott követeket küldtek, akik az alsóházban követutasításaik szellemében szavaztak. I. Lipót (ur. 1657-1705) és II. József (ur. 1780-90) megszüntetésre törekedtek, mivel önkormányzatuk érvényesítése egyben a nemz. függetlenségének is mércéje volt. Polgáriasítása 1848-76: történt, a →vármegyerendezéssel fejeződött be, amikor a középkortól létező önkormányzatokat egységes →vármegyerendszerbe szervezték. 88

Szentgyörgyi 1972:29.

"

Forrás:

[link]

"

A nemesi vármegye

A köznemesség megerősödésével a vármegye irányítása is átalakult. Az ispánt (később főispánt) ugyan továbbra is a király nevezte ki, de az alispánt és az először 1232-ben említett szolgabírákat a nemesség választotta. A szolgabírónak a szerviensek vitáinak eldöntéséből induló funkciója később őt a vármegye fontos tisztviselőjévé tette. Eleinte megyénként általában négy szolgabírót választottak. Később a járások 16-18. századi kialakulásával járásonként egy főszolgabírót és néhány alszolgabírót.

A rendi országgyűlésre a vármegyék követeket küldhettek.

"

Forrás:

[link]

A királyi vármegye a XI-XII. századi patrimoniális királyság igazgatási egysége volt. A patrimoniális monarchia lényegében egy vertikális jellegű társadalomra épül, ahol alapvetően alá-fölé rendeltségi viszonyok a meghatározóak, amelynek tetején az uralkodó van. Vagyis Szent István korában egyrészt a földterületek nagy része a saját, uralkodói birtoka volt (emellett voltak egyházi és elhanyagolható méretben világi arisztokratikus magánbirtokok is), másrészt a társadalom még kiforratlan volt, nem voltak a különféle társadalmi státuszok törvényben deklarálva, azaz mindenféle jogállású emberek léteztek (nomád társadalomból "örökölt" szabadok, alávetettek, rabszolgák, volt törzsi és nemzetségi előkelők, akik vagy lesüllyedtek az új társadalomban, vagy elfogadták az új rendet és beilleszkedtek az uralkodó szervitorai közé stb.). Még nem voltak olyan törvények, hogy mit jelent a jobbágyi státusz, vagy milyen előjogai vannak a nemességnek (így azt sem lehet mondani, hogy jobbágyok és nemesek lettek volna, mert ezek még évszázadokig nem léteztek). Bár nagyvonalakban már ekkor is kiformálódtak az alávetett, dolgozó rétegek és a katonáskodó középrétegek (szerviensek, azaz a király szolgái), illetve várnépek. A szerviensek azért nem tekinthetőek nemesnek, mert habár nem dolgoztak a földeken, és nem is adóztak, a királyt fegyveresen szolgálták, viszont a föld, amely eltartotta őket, nem az ő tulajdonuk volt, hanem a királyé. Ráadásul ez nem is volt örökölhető, csak az adott egyén a saját élete tartalmára kapta, mintegy használatba, tulajdonképpen úgy kell ezt felfogni, hogy a király sem zsoldot nem fizetett, és a fegyverzetet sem biztosította, hanem a saját földjét parcellákban a katonáinak adta, hogy a föld majd ellátja a sereget. Így ezt a katonáskodó réteget nem lehet nemesnek nevezni, még hosszú út áll előttük addig.

A királyi vármegye szempontjából a lényeg az, hogy a király az országban szanaszét lévő fontosabb várait igazgatási központnak kinevezve gyakorlatilag felosztotta az országot kisebb területi egységekre. Mivel nem tudott mindenütt ott lenni, ezért a királyi hatalmát (bíráskodás, adószedés, katonák irányítása) az ispánjaira bízta, akik a vármegyék élén álltak. A királyi vármegye gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy a király a hatalmát az ispánjain keresztül az ország minden részében gyakorolja az alattvalói felett (habár elég sokáig az ország minden részén nem sikerült kiépíteni a vármegyerendszert, legelőször ezek a központi területeken épültek ki, viszont az ország peremterületein nem, így a szabad emberek oda "menekültek", akik nomád szabadból nem akartak az új feudális társadalomba beépülni... Még Könyves Kálmán idején is probléma volt abból, hogy ezek a "társadalmon kívüliek" raboltak-fosztogattak, ezért is voltak olyan szigorú törvények akkoriban, amelyek a lopást kézlevágással büntették). A király keze (vagyis a feudális állam) csak addig ért el, ameddig a királyi vármegyerendszer kiépült.

A nemesi vármegye ezzel szemben egy egészen más korszakban épült ki, már az 1260-as években, amikor már a nemesi jogállást törvények szabályozták, már le voltak fektetve az alapvető szabadságjogaik azaz egy önmagát meghatározni képes, és az érdekeit ennek megfelelően érvényesíteni tudó rétegról beszélünk. Ebben az időben a királyi birtokok lecsökkentek, a hatalom pillérét jelentő földterület jelentős részben világi arisztokraták, valamint a "sima" nemesek kezében volt. Ezek a nemesek már a sajátjuknak tudták a földjeiket, örökölhették ezeket, sőt, immunitast is élveztek ezeken, viszont az arisztokraták állandóan megsértették ezeket a jogaikat, hatalmaskodtak rajtuk. Az ország irányítása szempontjából az érződött, hogy a döntésekben egyre nagyobb befolyása volt az arisztokratáknak, a király már nem tudta figyelmen kívül hagyni őket (sőt, igazából Kun László idején egyenesen anarchiába fulladt az ország, gyakorlatilag a bárók azt csináltak, amit akartak, a király egyáltalán nem tudott tőlük uralkodni). A középrétegbe tartozó nemesség szintén szenvedett az arisztokraták miatt, ezért hallatnia kellett a szavát, a sérelmeiket orvosolnia kellett, valamint a királyra is hatniuk kellett valahogy. Ezért kellett nekik valamilyen "fórum", ahol összegyűlhettek, megvitathatták az ügyeiket, valamint maguk közül követeket küldhettek a királyhoz pl. az országos gyűléseken, ahol a királynak elmondhatták a problémáikat, és ott jogorvoslatot nyerhettek (igen, ebben az időben még nem létezett a későbbi értelemben vett országgyűlés, hanem egy évben egyszer Rákos mezején összegyűltek a nemesség követei, az arisztokraták, az egyházi méltóságok és a király és tanácskoztak, ilyenkor mindenki a királyhoz járulhatott ügyes-bajos dolgaival... ebből fog majd később kifejlődni az országgyűlés, mint törvényhozó hivatal, de az később lesz).

Ez a "fórum", ahol a nemesség összegyűlhetett, a vármegye közgyűlése lett. Az idők során a vármegye funkciója megváltozott, azzal párhuzamosan, hogy a király földterületei csökkentek és a közigazgatás, a társadalom stb. differenciáltabb lett. Ahogy a király hatalma gyengült, úgy a vármegye inkább a helyi nemesség bázisa lett, ahol összegyűltek és a saját ügyeiket intézték (ebbe a bíráskodás is beletartozott középszinten, valamint mindenféle nemesi ügyek intézése). Bár a régi funkciói is megmaradtak, azaz "papíron" a király hatalmának meghosszabbított keze volt, de igazából a fontosabb funkciója a nemesség hatalmi bázisa lett. Ezt a kettősséget fejezi ki, hogy az ispáni méltóság "megduplázódott", volt egy főispán, aki a régi, király által kinevezett, de ekkor már csak reprezentatív funkciót betöltő személy volt, és volt az igazi jelentőséggel bíró alispán, akit a nemesek választottak maguk közül. Ez az alispán elnökölt a közgyűléseken, irányította a nemesi vármegye ügyeit stb.

Később, amikor kiépül a rendi állam (ekkor még nem!) a nemesi vármegye lesz tulajdonképpen a rendi dualizmus "másik fele", azaz a királyi hatalmat ellensúlyozó nemesi hatalom bázisa.