A gyerekek miért ezerszer jobbak, ártatlanabbak mint a felnőttek?

Biztos, hogy jobbak?

Nekem van egy 3,5 éves fiam, így mindennapi közvetlen tapasztalataim vannak úgy a saját, mint más gyermekektől. Pl. amint tudatosul a gyerekekben, hogy mi az övék és mi az, ami másé, onnantól birtoklás van. Az a másik gyerek ne játsszon az ő homokozólapátjával. Akkor sem, ha ő épp nem használja, mert hintázik. Persze ha neki tetszik a másik játéka, akkor azért nézhesse meg, próbálhassa ki, játszhasson vele. Ha gyerek előtt egy másik gyerek van a csúszdán, akkor jön a „menj innen”, esetleg a lökdösődés, hajtépés, stb… Az nevelés tárgya, hogy ezt ne csinálja (és sajnos néha a szülő nincs ott, hogy neveljen, mert a padon ül és el van veszve a telefonjában). Ha 15 perce hintázik és jön egy másik gyerek, akkor az nem érdekes, ő továbbra is hintázni akar. Ha viszont épp most toppan be a játszótérre, és valaki más ül a hintába, az szálljon ki, mert ő akar hintázni és most azonnal akar hintázni. Anya adjon neki kakaót. Hogy nincs otthon, az nem szempont, akkor menjen le a boltba. Stb. stb…

Ja, amúgy amíg nincs felmerülő érdek, vágy, nem kell különösebben alkalmazkodni, lemondani semmiről, addig tényleg bájosak, kedvesek a gyerekek. Ha egy probléma megoldható ütközések nélkül, akkor ütközések nélkül fogják a gyerekek megoldani. De amint elkerülhetetlen érdekütközés van, alapból nincsenek tekintettel a másik érdekeire, érzéseire. Nyilván egy szülő ezzel szemben is megértő, elnéző meg minden, de ha objektíven nézzük, akkor ez a helyzet.

Ez az alapműködés, az nevelés eredménye, ha képes lemondani egy gyerek az igényeiről a másik javára, képes engedményeket adni. Persze van egy ösztönös empátia is. Ha úgy látszik, hogy valaminek komolyabb tétje van, mondjuk egy másik gyerek sír, akkor van egy automatikus empátia. De a gyerekeknek messze magasabb az ingerküszöbe ilyen téren, mint egy felnőttnek. Az empátiát, a másik szemével való látást is tanulni kell, nem születéstől kapott képesség.

Nem hiszem hogy jobbak, csak szellemileg és fizikailag is korlátozottabbak a lehetőségeik.

Annyiban azért jobbak, hogy nincsennek előitéleteik, és nem érte őket egy csomó fájdalom, kegyetlenség, amitől cinikusá, kiméletlenné válnak az emberek.

#2: Azért ne túlozzunk. A gyerekek nem gonoszak. A gonoszság az szándékos ártó szándék. A gyerekeknél nem ez a helyzet, ők nem érzik át azt, hogy amit tesznek a másikkal, ahogy viszonyulnak a másikhoz annak mi az olvasata a másik oldalról. A másik gyerek, aki előtte áll a csúszdánál és aki miatt nem tud haladni, az nem valaki, akinek szándékosan és tudottan ártani akar, hanem az adott kontextusban kvázi egy „tereptárgy”, ami útban van. (Az más kérdés, hogy utána akár semleges interakcióba is kerülnek, játszanak egymással, de az adott kontextusban, a csúszda tetején a másik csak akadály. Nem ártani akar neki, hanem megszüntetni a saját akadályoztatását.)

~ ~ ~

#6: Attól függ milyen családból származik, ha normálisból akkor hihetetlenül kedvesek tudnak lenni, jobb barátok mint egy felnőtt.

De ez már nevelés kérdése, a nevelés eredménye. De a legjobb családból származó gyerek is *elsőként* ellökni akarja a másikat a csúszdától ha útban van. Az más kérdés és csak későbbi fejlemény, hogy ha jó családból származik, akkor gyorsan megtanulja, megtaníttatják, megértetik vele a szülei, hogy ez nem helyes. Ez már viszont nem az alaptermészete, hanem az alaptermészetét felülíró tanult viselkedésforma.

A környezettől függ az, hogy egy gyerek jó, vagy sem.

Ha egy öt éves kisgyerek hall egy káromkodást az óvodában, vagy otthon, onnantól kezdve ő is elkezd káromkodni. De ha nem hall káromkodni, nem fog káromkodni, mindaddig, amíg nem találkozik káromkodással.

Tehát a környezeti hatásooktól van ez. Ugyan a genetikának is van a viselkedésben szerepe, de az már bonyolult.

Az egyik ismerős gyerek első dolga az volt, hogy lerúgta a kis testvérét az anyjáról.

Szerintem ez nem annak a jele, hogy "jobb".

Ez ahogy írtad ,hogy a gyerekek ártatlanabbak, jobbak ez nem igaz. Nagyon nem, az elmúlt 1-2 évben néz vissza pl.:Tisza Gábor, mennyi olyan eset volt ahol kiközösítették, szekálták az adott gyereket és ezért öngyilkosságot követett el.

Én úgy gondolom ez mind neveltetéstől függ, tesóm 5 éves és ovijában is rengeteg rossz gyerek van, sok gyerek van aki direkt verekszik, azt nézi, hogy árthat a másik gyereknek. Sok 10-15 éves gyerek még annyi érzelmi intelligencia sincs ami egy felnőtben, még fel se fogják ,hogy a beszólítgatásnak, bántalmazásnak milyen lelki sérülései lehetnek.

Meg ahogy mondják, a gyerekek még nem is értik tetteik súlyát, ha olyat tesznek.

De 30-40 éve is vertek meg gyereket osztálytársai, piszkáltak, ez nem különös, gyerekek még jobban élvezik ,ha más szenved.

Meg lehet nézni, mennyivel rosszabb egy kiskorúak börtöne, mint egy felnőtt.