Föníciában és Kánaánban miért gyakorolták a gyermekáldozatot és a szakrális prostitúciót? Mi vitte bele őket ezen rendkívül gusztustalan tettekbe?

#1.

Akkor a békességéről híres buddhizmus, taoizmus, zoroasztrianizmus, a korai kereszténység, valamint sok hindu irányzat új vallás? Ezekben központi helyet foglalt el az együttérzés, felebaráti szeretet, békesség, nem-ártás stb. stb. Ezek kb. a kulcsszavaik voltak, mégis még a "legfiatalabb" is cirka 2000 éves. A legidősebb meg akár 3500-4000 éves is lehet (attól függ, hogy mikortól tekintesz rá valamivel letisztultabb fogalomként). A hinduizmus a világ legrégebbi nagy vallása. Csak a különböző sámánizmusok, totemizmusok, animizmusok, népi hiedelmek, hitvilágok, varázslatok körözhetik le korban, mivel azoknak a pontos korát meg sem lehet határozni. Bár tény, hogy a hinduizmus egy nagyon színes, cseppet sem homogén massza és amikor hinduizmusról beszélünk, akkor a védikus hinduizmusról, illetve brahmanizmusról, valamint az ehhez közelálló fajtákról beszélünk és voltak bőven furcsaságok azért ott (elég a vámacsára mélyebb bugyrainak utánanézni).

De az ilyen tanokat nem a legeslegelső, dobogó 1., középpontba állító ősi vagy régebbi vallások sem csináltak olyan dolgokat, mint a fentebb felvázolt kép (pl.: zsidó vallás, római vallás vagy iszlám). Még az amúgy embert áldozó kelta vallásban is ez egybe volt kapcsolva a köztörvényes bűnözők megbüntetésével. Tulajdonképpen nem egyszerűen kivégezték, hanem feláldozták.

Vagy ezek nem elég régiek? Vagy területenként, életmódonként, környezeti hatásonként eltért a dolog? Pl. logikus, hogy egy nomád nép nem fogja lekaszabolni a csecsemőit, mert az az érdeke, hogy minél több életerős férfi legyen, aki meg tudja védeni a törzset. Ellenben egy túlnépesedett kicsiny városállamban eggyel több vagy kevesebb, meg amúgy se biztos, hogy megéli az 1 éves kort...

#2.

Sajnos nem igaz.

Régészeti leletek támasztják mindezt alá.

[link]

A szöveg az egyik karthágói tófeten talált kövön: "Az úr Baál-Hammonnak fogadalmi felajánlás [Név]-tól/-től".

Több ezer lelet van a régészek kezében. Rengeteg-rengeteg maszkot találtak és rengeteg sok tófetet tártak fel Kánaánban, Föníciában és a gyarmatokon. Római, görög és zsidó írók egyaránt említik teljesen eltérő időpontokban. Biológiai kutatások támasztották alá, hogy a gyerekek nagyon nagy arányban egészségesek voltak és általában idősebbek voltak a természetes csecsemőhalandósság idejénél. Emellett érdekes, hogy ezek rendkívül elkülönített temetők voltak. Nem szerepelt rajt a gyerek neve, csak egy istenségé. Baálé, Astartéé, meg másoké. Találtak olyan leletet, általában a termékenység volt a cél, de találtak olyan fogadalmi táblát is, amin a felajánló a kedvező üzletért hálálkodik.

Görög, római és zsidó történetírók egymástól függetlenül tettek minderről említést. Nem egy, nem kettő, hanem egy csomó filozófus, író, történetíró, történész, próféta, költő, hadvezér stb. Nem csak egy bizonyos időszakban, hanem kvázi sok száz éven keresztül folyamatosan említették. Ez nem jellemző cseppet sem a hangulatkeltésre, meg az ellenség befeketítésére. Tíroszi Porfír, hellenisztikus, görög nyelven alkotó, de föníciai/kánaánita (ő az anyaországban élt és nem gyarmatokon) származású filozófus, író is említést tesz róla és elismerte, hogy léteztek ilyen szertartások. Ők maguk is elismerték, hogy volt ilyen... Az izraeliták pedig saját maguk is átvették a szokást. Hinnom-völgyében feltehetőleg gyakorolták, bár nincs régészeti lelet erre Izraelben és Júdában, tehát nem lehetett soha sem egy általános, széleskörű gyakorlat. És mikor vették át? Na, mikor? Amikor a föníciai kapcsolataik erősödtek. Akháb és Manasszé királyok idején. Előbbinek föníciai felesége volt, aki hozta magával a saját vallását és Izraelben is államvallássá akarta tenni. A régészek, történészek szerint ekkor mérgesedhetett el annyira nagyon a korábban sem felhőtlen viszont Jah és Baál követői között (hisz voltak hasonló tulajdonságaik, például a viharral és háborúval való kapcsolat, de a kultuszuk gyökeresen eltért, két dudás meg nem fér meg egy csárdában, különösen akkor nem, ha amúgy minden másban meg eltértek).

A tudósok között szinte teljes körű az egyetértés abban, hogy mindez megtörtént. A kérdés csupán a gyakoriság. Sokak szerint krízishelyzetben gyakoribb volt, bár nem csak akkor gyakorolták. Ez logikus lehet. A moabita király is akkor áldozta fel a trónörökös gyerekért, amikor úgy látta, hogy a legsúlyosabb áldozat kell, hogy elmenjen a seregüknél 3-szor nagyobb egyesült edomita-izraelita sereg. Be is vállt... Az edomiták és az izraeliták összetojták magukat és mindenki elkullogott haza. Moáb meg nem volt olyan messze a föníciai városállamoktól, a kánaánita városállamoktól meg különösen nem.

Megértem, ha valaki nem akarja elfogadni, nekem sem tetszik, ahogy a kérdésből is látszik, de a racionalitás teljes hiánya, ha valaki tagadja mindezt teljes mértékben és akkor majd a kultúra fellegvára lesz a föníciai vallás... Főként mindenféle unatkozó amerikaiak és libanoniak által kreált kánaánita neopogány oldalakon van ennek az elméletnek támogatása. Komoly, meghatározó tudóstól még ilyet nem hallottam, pedig az ókori Izrael és Júda, az ókori Egyiptom, az ókori Mezopotámia, az ókori nomadizmus a Közel-Keleten és tágabban a körzetbe eső Fönícia is a fő érdeklődési köröm ezen terület kutatásában. A racionalitással konkrétan ellentétes, ha valaki tagadja, hisz biológiai és genetikai bizonyítékok vannak a kezünkben. Bár nem tudom, hogy mikori volt a tanulmány, nem lehetett valami nagyon új, mivel láthatóan nem volt tudomása a természettudományos és régészeti bizonyítékokról a szerzőnek.

[link]

[link]

[link]

Csak néhány tófet a rengetegből kb. Ugarittól egészen az Ibériai-félsziget déli részéig...