Az extrovertáltak szocializálódási kultúrájához hozzátartozik egymás ugratása, szívatása?

Sőt, gyakran az introvertáltakéhoz is. Nem csak a szocfób, befordult, csendes, stb. emberek introvertáltak, hanem kb. az emberek fele.

Igen sok mindenre rá lehet fogni, hogy hajaz a pszichopaták viselkedésére, csak ők más okokból (is) csinálják. Normálisan fejlett felnőtteknél egymás ugratása olyasmi, amit hellyel-közzel mindkét fél elfogad, valamennyire mindkét felet szórakoztatja, és a szórakozáson kívül nagyon sokat segít egymás kiismerésében is.

Az ember ugyanis elsősorban nem az alapján ismeri meg a másikat, amit az mond/mutat magáról, hanem a viselkedésének, reakcióinak (!!) ezer apró részletéből áll össze automatikusan egy kép arról, hogy milyen is a másik.

Az ugratás durvasága pedig alapvetően nem annyira személyiségtípustól, hanem általános kultúrkörtől függ.

Semmit nem "tesztelnek", hacsak azt nem, hogy érdemes-e egyáltalán időt szánni a másikra. A jól sikerült ugratás váratlan helyzetbe hozza, kizökkenti az embert az álarca mögül, így megmutat magából valami újat, amit magától sosem mutatna, vagy esetleg egyáltalán nem is tudja saját magáról.

A rosszindulatú szivatás esetenként pont azért kezdődik el bizonyos körökben, mert a kezdeti ugratásra arrogáns/távolásgartó, rosszindulatú, paranoid, stb. reakciókat adott valaki, és ezzel be is mutatkozott.

Kérdező - nagyon jól látod a dolgokat!

A szervezett zaklatás egyik alapvető módszere, hogy természetes szociálpszichológiai folyamatnak állítsa be a másik ember tudatos lealázását és szociális lesemmizését. Az áldozat mindig a megfélemlített pozíciójába kényszerül, az agresszorok pedig érintethetetlenként mindig lazán vehetik a dolgokat.

Mindig az áldozat a "lelki sérült és kezelésre szoruló", de az identifikált agresszorokat nem fogja sohase kezelésbe venni az érdekelt pszichológus - aki mellesleg bírósági szakértő is - ezért komoly zsebpénzeket kap a helyi ingatlanközvetítőktől, cégvezetőktől, válóperes ügyvédektől, végrehajtóktól, stb.

A lényeg az, hogy nem úgy szokás megismerni valakit, hogy bántó viselkedéssel "tesztelgetjük". Az ugratás már csakis akkor elfogadható, ha valakit már jól ismerünk.

A távolságtartó reakciót "rossz bemutatkozásnak" értelmezni és rosszindulatú szívatás legitimitását indokolni vele - nos - a jobb körökben ez egyértelműen aljas agressziónak számít!

Igen, bizonyos körökben így állnak hozzá. Csak azt a különbséget kéne megértened, ami "az extrovertáltak" és a "bizonyos körökben" közt van, mert az előbbi az emberek fele, az utóbbi meg a rosszindulatú tahók kisebbsége. (Mondjuk biztosan vannak helyek, ahol többségben vannak.)

Egyébként ha rosszindulattal szivatnak, akkor csak annyit kell tenned, hogy nem reagálsz szórakoztatóan. Ha unalmas leszel, abbahagyják, de ahhoz először fel kell fognod, mivel adod alájuk a lovat. Általában céloznak is rá, csak nem érted vagy nem hiszed el. Vagy azt hiszed, igenis "érett, értelmes reakció", amit csinálsz, pedig ha 100% az lenne, akkor nem tudnának szórakozni rajta. Az lehet, hogy utálnának, de a szivatást megunnák.