Az extrovertált átlag intelligenciájú embereknek tökéletesen megfelel ez a világ, az introvertált és magasan intelligens embereknek pedig unalmas, kiszámítható szhar?

Nem az a célom, hogy egoistának tűnjek, sőt, nagyon messze is áll tőlem, de mivel nem ismertek, elmondom magamról, hogy introvertált vagyok és magasan intelligens.

Hivatalos mensa IQ teszten elért eredményem 140-142, bármilyen szakmában dolgoztam eddig, azonnal kiismertem magam és a lehetőségeket is, és fele annyi munkával kerestem többet, mint bárki körülöttem. Jelenleg fogorvosnak tanulok, de ott nem tudom kamatoztatni ezt. Rosszak a tanulási szokásaim, és jelenleg a passzívan futó vállalkozásaimmal keresek annyit, hogy munka nélkül kényelmesen megélek.

Ezért is tanulok jelenleg 30 évesen is, mert legalább tartozok egy közösséghez.

Nagyon kevés emberrel tudom jól érezni magam önfeledten, és fontos az is, kinek mi az életcélja, milyen a humora, megbízhatósága. Így a baráti köröm nagyon szűk.

Volt pár év, amikor nem dolgoztam és nem is tanultam, ekkor nagyon elhagytam magam és nagyon elment az életkedvem.

Sokkal többet várok mindig magamtól, de a szorgalmam és a motivációm már rég elveszett.

Pénzorientàlt vagyok, de annyira magasak a céljaim, hogy elérhetetlennek tűnnek, ahogy telik az idő, és emelkednek az árak.

Másrészről megközelítve pedig lassan átbillen oda ez az érzés, hogy nem is vágyom inkább tárgyakra.

Annyira nehéz elérni a felsőosztály színvonalat, hogy nem feltétlen éri meg. Én nem akarok dolgozni még 30-40 évet, hogy nyugdíjasan majd ne egy vidéki 2-3 szobás házban haljak meg, hanem egy budai 2 szintes villában.

Régen rengeteg tárgy boldogságot okozott, de mára hidegen hagy szinte minden.

Sokkal többet számítana, ha az emberek jobban nyitnának egymás felé, és sokkal több idejük lenne, kevesebb stresszel és biztos anyagi háttérrel.

Így amit felépítettem gyerekkoromtól, a nagy tervek, vágyak, hogy nagy ház, sportautó, orvosi végzettség, stb, ahelyett kezd kialakulni bennem az érzés, hogy 5-10 év alatt inkább kiépítek egy biztos passzív jövedelmet, és 40 évesen nyugdíjazom magam egy átlag színvonalon, majd elmegyek világot látni.

Unalmasnak és kiszámítható szarnak nem nevezném az életet, max akkor, ha robotolnék havi 22-24 napot, hogy szinte pont megéljek belőle, majd egy soha véget nem érő körforgás lenne. Egy magasabb intelligenciájú ember szerintem nem így él, mert könnyebben tud változtatni ezen.

A másik, hogy szerintem nem feltétlen függ össze az intelligenciával az introvertáltság. Inkább a pszichológiai jólétet könnyebben eléri az, aki introvertált, és kevésbé intelligens, így ők boldogabbak.

Sokan mondják, hogy a pénz nem boldogít, és bár nem vagyok gazdag, de jelenleg milliárdosként sem tudnék több jó, értékes kapcsolatot kiépíteni, vagy barátságot kötni. Jelenleg is van rengeteg lehetőségem, ami tárgyilagos, vagy utazás, de nincs kivel megosztani, mert mindenkit beszívott a mátrix, és nincs az évben elegendő szabadnap.

13

Aki csak magáról képes beszélni, az egoista XD