A viktoriánus korban például példának okáért hogyan kezelték a fizikai és szellemi fogyatékos embereket!?(felnőttet/gyereket egyaránt)

Aki csak SNI-s volt, azt pár nagy pofonnal megnevelték, és elmúlt az SNI.

Aki komolyabban szellemi fogyatékos volt, azt meg sárgaházba zárták, erősen begyógyszerezték, és hagyták elvegetálni, mint egy szobanövény.

#3: A diszlexia, diszkalkulia nem múlt el pár pofontól, de a szilárd határok, jól meghatározott szabályok mégiscsak jobb keretet biztosítottak az ADHD-soknak. Pár kivételtől eltekintve a diszlexia, diszkalkulia egyfajta értelmi fogyatékosságnak számított, de a gyári munkához, földműveléshez nem kellett sok iskola.

Helen Keller története inkább a kivételek közé tartozik (tudom, ő amerikai volt); habár akkoriban nagyot fejlődött a fogyatékos gyerekek oktatása.