Miért volt annyira más az első világháború, mint az azt megelőző rengeteg háború, mint pl. a porosz-osztrák, porosz-francia háború, miért halt meg annyi ember, és terjedt el a pacifizmus?

Fontos szempont még, hogy a 19. század háborúiban ha lehetett, igyekeztek a polgári lakosságot kímélni a felek. Erre az időre már belátták, hogy ha egy hódító sereg sanyargatja a lakosságot, akkor a meghódított területet nehezebb lesz beolvasztani stb. Ezért a 19. század európai háborúiról a hátország kb. az újságokból értesült, a mindennapi életükben nem vagy sokkal kevésbé érintette őket. Persze lehet sorolni ellenpéldákat a lakosság elleni atrocitásokra (pl. az 1848-49-es magyar szabadságharcból is), de összességében az előző időszakokhoz képest, és a 20. századhoz képest a polgári lakosság kb. a híradásokból értesült arról, hogy mi történik a csatatéren.

Azaz Európában az I. vh. előtt az utolsó nagyobb konfliktus a német-francia háború volt 1870-71-ben. Ez a háború kb. a csatatereken "játszódott", otthon pedig reggeli kávézgatás közben olvasták a híreket róla a polgárok... Persze, ahol végigsöpört a hadszíntér, az nyilván más volt, Párizsban is felfordulás lett, amikor megbukott a régi rendszer a vereség hatására, de ezek össze sem mérhetők azzal, ami az I. vh. következtében történt...

Egy 19. századi háború halálos áldozatai többségében a katonákat érintették, és ez is tízezres, ritkábban százezres nagyságrendű volt (a százezres az már durvának számított). Ehhez képest az, ami 1914 után történt, minden képzeletet felülmúlt. A frontok megmerevedése és a lövészárok-háború kialakulása után ugyanis olyan mészárlás következett be, ami több millió (!!) katona életét követelte, a lövészárkot úgy kell elképzelni mint egy darálót, ahová öntötték be a sok fiatal, életerős emberi életeket, és mentek a semmibe... És persze ott van ennek az anyagi vonzata, az élelmiszer, a lőszer, ellátmány és a háború rengeteg más költségei, amik szintén ömlöttek a lövészárokba és mentek a semmibe. A front pedig évekig semerre nem mozdult. Ezzel a végtelen pazarlással, ami ráadásul a hátország gazdaságát tette tönkre, addig nem találkoztak az emberek, ezért volt ennek olyan sokkoló hatása. Mert a hátország sem jutott élelemhez, jegyrendszer, nélkülözés volt. Szinte minden családban volt egy apa, egy gyerek, aki vagy nem jött haza, vagy ha hazajött, akkor fél karral, lábbal vagy testileg ha egészségesen is, de aztán élete végéig ült csendben és bámulta a falat maga előtt... A keleti fronton nem volt ilyen jellegű állóháború, de ott is brutális öltöklés volt, ráadásul ott a hátország is eléggé "próbára lett téve". Olyan új fegyverek jelentek meg, amik olyan pusztításokat vittek végbe, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nagy kaliberű, modern ágyúk, amik olyan messzire lőttek, hogy a tüzérek nem is látták a célt, csak koordinátákat kaptak. Ezek pedig akkora krátereket lyuggattak a földben, olyan hangosan, hogy remegett a föld, és egyes kráterek még ma is megvannak... Ezek nem csak a fronton voltak "ijesztőek", hanem városokat is rommá lőttek vele. Megjelentek a géppuskák, amik mészárszékké változtatták a csatatereket, és mivel eleinte hagyományos fegyvernemeket vetettek be ellenük, elképzelhetetlen vérfürdőt okoztak. Pl. egy orosz katona írta le a naplójában, hogy a keleti fronton a harcállásaiknak vezényeltek egy magyar lovassági alakulatot. A géppuskákkal halomra lőtték őket lóval és huszárral együtt, de ez olyan sokkoló látvány volt, hogy az orosz katonák is sírva kezelték a géppuskát. Az egyik huszár a döglött lova mögül még lőtte őket, alig tudták "kifüstölni", őt a hősiessége miatt katonai tiszteletadással temette el az ellenség. Emellett egy csomó új fegyvert bevetettek, megjelentek a tankok, a repülők, vegyi fegyverek stb. A 19. században sem volt leányálom a háború, de amivel az I. vh-ban találkoztak, az sokkoló volt, mert ilyen modern háború ilyen fegyverekkel, ilyen mérhetetlen pusztítással azelőtt nem volt, legalábbis Európában.