A honfoglaló őseink azért voltak katonailag erősek mert nálunk minden férfi harcoló katona is volt egyben? A nyugati népeknel pedig csak a nemesek foghattak fegyvert?

A stratégiájuk és a harcmodoruk volt olyan, amivel akkoriban a nyugatiak még nemigen tudták mit kezdeni. A keleti típusú visszacsapódó íj pontosabb, gyorsabb és erősebb volt a nyugatiak által használt íjaknál(mondjuk az angol hosszú íjtól ütőerő tekintetében elmaradt, de az angolok meg pont soha nem is kerültek összetűzésbe keleti lovasnomádokkal).

A legfőbb előnyük viszont a gyorsaság volt. Egy 2-3000 fő körüli kalandozócsapat becsapott a német, francia, olasz területekre és mire azok összeszedtek volna egy akkora sereget ami elég a megállításukhoz, már rég nem voltak sehol a környéken, elképzelésük sem volt merre lehetnek. Csak kifosztott falvakat, lángoló templomokat találtak, ellenséges harcosokat nem. Az, hogy ezt többször zsinórban megtudták csinálni, a vezetők komoly szervezési képességére utal.

És egyébként igen, a lovasnomádok népességén belül jóval nagyobb volt a fegyverforgatók aránya. Minden felnőtt férfi potenciális fegyveres is volt egyben. Viszont ezen népek összlétszáma elég kicsi volt a nyugati államok népességéhez képest. A honfoglaló magyarok pl: 100-150.000-en lehettek talán, és arab források szerint 20.000 harcost tudtak kiállítani. A 20.000-es számra úgy gondolj, hogy akkoriban egy 5000-es sereggel már komoly csatákat lehetett nyerni. Ennél a 20.000-nél sokkal nagyobbat csak Bizánc és a Kijevi Rusz tudott kiállítani a 10.század elején. Az éppen feudális anarchiában lévő nyugati államok többsége nem(ekkoriban ugye az N-R-Cs. még nincsen).

#5 Az angol hosszúíjasok és a magyar telekkatonaság rendszere nem jelent meg a 14. századig, és addig igen, alacsony volt a katonák száma, de nem ennyire. A nemesi rend (latinul bellatores, azaz harcosok) nem csak a palotákban lakó arisztokratákat jelentette, a középkor végéig nem is nagyon volt egységes. Magyarországon például az Árpád-korban a harcoló katonákat a vármegyét kifejezetten katonailag szolgáló várjobbágyok és a vármegyékben saját földdel rendelkező szerviensek adták. Nyilván vármegyénként nem volt belőlük, csak pár száz, de az egész ország így is több ezer fős haderőt tudott kiállítani, az amúgy is képzetlen parasztok felfegyverzése nélkül. De a katonaság létszámát növelték egész népcsoportok férfitagjai, mint a székelyek, kunok, akik kollektív nemességet, kiváltságokat kaptak.

Ha Nyugat-Európát nézzük, ott ugye minden országban más rendszer volt, de a kora- és virágzó középkorban hagyományosan maradt az, hogy a nemesi/kiváltságos/vérre adózó réteg küzd, a köznép esetleg az ostromlott várban kap fegyvert. Ott van például a bouvines-i csata, az 1200-as évek egyik legnagyobb csatája, amiben 7000 (zsoldosok nélkül 5000) fős francia sereg csapott össze egy tízezer fős német-római-flamand-angol ligával. Azért az nem elképzelhetetlen, hogy ezek a majd’ fémillió négyzetkilométer területű országok rendelkeztek elég földdel, amiket az uralkodók kis adagokra lebontva szét tudtak osztani hercegeiknek, ők a grófoknak, ők a báróknak, ők meg a kis- és középnemességnek.

Magyaroknál már gyerekkorban elkezdődött a fegyver forgatás gyakorlása mind a fiuknál és a lányoknál is.

Már a gyerekek gyakorolták és játszották a Barantát.

Kedves kérdező!

Nem volt minden férfi harcoló katona a honfoglaló magyaroknál, sőt az írásos forrásokban szereplő 20 000 magyar harcost sem lehetett egyszerre, egy időben, egy csatában bevetni. A ténylegesen egy csatában, ténylegesen bevethető akkori magyar "mozgóhad" jóval kisebb volt 20 000 főnél.

Erről részletesen olvashatsz kiváló hadtörténészektől, egy színvonalas hadtörténeti szakirodalomból: Egy elfeledett diadal. A 907. évi pozsonyi csata: 62-81. oldal.

[link]

A jobbágyság nagyon sokáig nem volt egy egységes jogállású réteg. Voltak olyan csoportjaik, akik jogosultak voltak a fegyverviselésre és hadakozásra adókedvezmények fejében. És itt most nem is az olyanokra gondolok mint a kollektív nemes székelyek és kunok.

A nemesek között is voltak olyanok akik gyakorlatilag paraszti életmódot éltek, csak volt oklevelük, adómentesek voltak és alkalmilag fegyvert ragadtak.