Jó vezetők,nagy emberek?

Nem lehet tudni. Azért volt Mátyásunk, utána a Monarhia részeként is voltak jó uralkodók, de ők birodalomban, nem Magyarországban gondolkoztak.

Szerintem olyan időszakban, amikor Magyarország önálló országként létezett, a legtöbb "nagy politikus" futva menekült volna.

Nekem most a II. VH alatti bénázások jutnak eszembe, amikor beléptünk a háborúba úgy, hogy a németek nem kérték, utána ki akartunk úgy lépni, hogy a nyugati szövetségesekkel tárgyaltak, nem a Szovjetunióval, a tárgyalópartnerek hiába mondták, hogy Sztálinnal kell egyezkedni.

Előtte Magyarország Mátyás idején volt önálló. Akkor rengeteg energiát fektetett abba, hogy megszerezze a Cseh trónt. Ez félig meddig sikerült neki. A nagy fenyegetést a Törökök jelentették, de szövetség helyett, megostromolta Bécset. Amit a törvénytelen fiával tett, az mind emberileg, mind politikailag botrány (Hol elismerte, hol nem, hol az utódjának nevezte, hol nem. Tudom mindnek meg volt az oka.) Szerintem egy jobb szövetségi politikával (országon kívül és belűl), az öröklés gondosabb tervezésével talán maradt volna valami az országból. Ha ebben a két kulcs időszakban valami nagyobb formátumú politikus a vezető, akkor is marad rengeteg kérdés:

Mátyás idején a különböző hatalmi szempontok miatt nehéz volt az országot egyben tartani. A király halálával szét is esett.

A világháború alatt szintén a fő gondot az eltérő hatalmi szempontok jelentették:

*Revizionista törekvések

*Az elit egy része csak az angol nyelvű szövetségesekkel volt hajlandó szóba állni

*Az elit egy része egyértelműen németbarát volt, ezért kiszivárogtatta a tárgyalásokat

Vajon ebben a két sorsdöntő időszakban egy nagyobb formátumú politikus a hatalom 2. (3.) vonalát tudta volna rendezni, a saját akaratára hajlítani?

Szerintem egyik korban sem a felső vezető (Mátyás, Horty) személye volt a probléma, hanem az ország 2. vonalbeli vezetőinek érdekei nem egy irányba mutattak, ami mindkét esetben az ország pusztulásához vezetett.

Mohácsnál nem csak a kimenetel volt végzetes, a gond II. Lajos halála volt. Ha ő nem hal meg, az ország egyben marad, nyilván az oszmánok tudnak terjeszkedni valameddig, de azt se felejtsük el, hogy Magyarország már nagyon a birodalom hatósugarának szélén volt, nem véletlen, hogy az összes nagy ostrom (1529, 1683 - Bécs, 1552 - Eger) ősszel zajlott, Kászim napja (a török seregek téli szálláshelyére volnulta) előtt 1-2 hónappal. Csak eddig tudott hadakozni a fősereg, és ennyi idő nem lett volna elegendő az ország katonai megszállására.

Az, hogy innentől viszont hogy alakul a történelem, kérdéses. Lehet, hogy a nagyhatalmak idővel szimplán felosztják az országot, mint a lengyelekkel tették, de az is lehet, hogy a cseh és magyar területek nélkül a közép-ezrópai Habsburg-ház sosem tud nagyhatalommá válni.