Mit jelent pontosan a színház az egész világ Shakespeare-idézet?

Azt, hogy mindenkinek meg van a világban a dolga, tehát az életben mindenki 1-1 szerepet játszik.

A pék szerepe, hogy kenyeret süssön...

A postás szerepe, hogy kézbesítsen...

És sorolhatnám...

Ha nem érted, nézz körül a környezetedben mindenkinek dolga van, még a munkanélkülieknek és hajléktalanoknak is jutott némi szereposztás...

Talán, ha kinyitnád a szemed észrevennéd!

Az élet is egy játék, csak a játékszabályok kicsit nehezebbek és összetettebbek, mint a monopoly-ban vagy a gazdálkodj okosan-ban... PTK, BTK és alkotmány...

Tehát mindenki betölt egy szerepet a világban.

Van akinek komolyabb és van akinek kevésbé komolyabb szereposztás jut...

Remélem érthető és kielégítő választ adtam számodra...

Öhhm a második válaszolónak van igaza, nem írom le újra....

de tényleg nem azt jelenti, hogy mindenki hazudik....hanem amit a második írt...ez magamtól is oké lenne...de hogy megerősítselek, egy jó nevű esztéta is elmondta nekünk gimiben magyar fakton :)

12:15 Shakespeare drámaíró volt, nem pszichológus...

A legjobb pszichológus a drámaíró! A drámaírók egyik legjobbja pedig a legjobb pszichológusok közül való!

Tehát: a ő korának embere mereven elkülönítette a színpadon látottakat a való élettől. Az élet folyik, a színpadon pedig csak megjátsszák a dolgokat, az akkori szokások szerint erősen eltúlozva. Shakespeare pedig azt mondja: ez tévedés! Az élet, a világ is színház, ahogy a színész bebújik az alak bőrébe, a hétköznapi ember is szerepet alakít. ( Mai nyelven: a társadalom, a főnöke és mások elvárásai szerint viselkedik, reggel felveszi a profilját...Vagy éppen ez ellen lázadva tör-zúz, kilóg a sorból, polgárt pukkaszt...És ezáltal játszik szerepet! Sugó itt nem lehet senki!)

13:41!

Ezt már csak Te beszéled bele...

Valóban a mai modern világ megköveteli, hogy álarcot viseljünk...De Shakespeare idejében nem volt szükség az álarcok viseletére legfeljebb a színpadon...

A színész nem hazudik, hanem eljátssza egy másik személy szerepét a társadalomban és bizonyos szituációkban mutatja meg az életüket, illetve azok alakulását...

Szó sincsen arról, hogy az emberek színjátékot űznének...Csak és kizárólag arról van szó, hogy a napi teendőink amiket elvégzünk "szükségszerűen" az mind-mind 1-1 szerep, amit vagy amiket, ha nem játszanánk el, nem tudnánk megteremteni az élethez szükséges feltételeket...

Tehát minden embernek megvan a szerepe a világban, mert mindenkinek dolga van amit el kell végeznie Isten "színjátékában"...

Szerintem itt nincs olyan, hogy valakinek igaza van, vagy nincs.

Az irodalomban – mint a művészetekben általában - pont az a szép, hogy nincs egy biztos magyarázat semmire, hiszen senki sem tudhatja igazából, hogy mire gondolt az alkotó.

Mindenki valami olyasmire vonatkoztat, amire az ő életszemlélete utal, amire ő asszociál.

Van igazság az összes eddig elhangzott válaszban, mind lehetséges, mind egy-egy valószínű verziói annak, amire Shakespeare gondolhatott. De ki tudja? Lehet egy negyedik, ötödik, esetleg egy hatodik jelentést is találni neki… Mi nem tudhatjuk, hiszen lehet, a hetedig lenne az, amit ő mondani akart ezzel.

Mindenkinek igaza volt eddig, hiszen mindenki egy lehetőséget írt le, ami igaz is…A komment írója számára biztosan…De egyben tévedtetek: Túl görcsösen egy bizonyos megoldást kerestetek.

"Színház az egész világ, s színész benne minden férfi és nő, fellép s lelép s mindenkire sok szerep vár" – és mi van, ha a reinkarnációra utalt vele? Nekem ez volt az első gondolatom…

Ez is megeshet. hiszen Shakespeare már egy szellem jelenlétét is írta le élethűen – úgy, ahogy az valójában van. (A párbeszédből kiderül, hogy hirtelen hűlt le a levegő pl.)

Hiszen, ha a reinkarnációt vesszük alapul, akkor az mit jelenthet?

Mielőtt leszületünk, kiosszák a szerepünket: Ebben az életemben egy gazdag családba születek, ilyen szülőkhöz, és ilyen feladatokat kell véghezvinnem.

Itt élünk a színpadon, mi vagyunk a szereplők, csak mi egy számunkra láthatatlan közönségnek játszunk. Aztán egyszer le kell jönnünk a színpadról, s hátul találkozhatunk a rendezővel, aki elmondja, hogy tetszett-e neki az előadás, jól játszottunk-e, vagyis azt tettük-e, amit kellett.

Aztán újra szerepet választunk – most egészen mást… Valami újat, valami olyat, amit sokszor még nem próbáltunk, s meg kell tanulnunk azt is tökéletesen játszani…S újra felsírunk itt, a Földön egy csecsemű képében…

Akár ezt is jelenthetné…