Tanítandók a zsenik?
Pár példa: Mozart édesapjától mindent megtanult, ami a korának zenéjére vonatkozott, de ha nem tanította volna az ő általa definiált művészi, minőségi zenére, hanem hosszúra engedi a pórázt, lehet hogy sokkal forradalmibb, haladóbb alkotó lett volna (mondjuk önképzéssel az alap zenei szabályszerűségek megtanulása után)?
Bauhaus: Már modernebb (21. századi modern formatervezési, képzőművészeti iskolája). Itt az alkotók szinte szabad kezet kaptak, de tanítványaik már saját elhatározással követték mestereik elveit, akik jócskán 20 év alatt minden régies sallangot elvetettek és forradalmi újításokat vittek végbe. Ha a tanítványok se mintakövetők lettek volna, akkor még tovább jutnak? Beérték, túlszárnyalták volna mestereiket?
Végülis, ha valaki valami forradalmian új dolgot akar létrehozni, akkor mindent le kell építeni az agyában, amire példa volt már, ez pedig ellentétes a tanulással.
A forradalmian új dolgok sem a minden leépítéséből születnek. Lásd a forradalmakat, amelyek le akartak rombolni egy rendszert, hogy aztán szabadon fel tudják építeni a sajátjukat. Csak a rombolás sikerült nekik.
Más hozzáállás kell ahhoz, hogy például a képeken a Nap ne mindig a bal felső sarokba kerüljön. Több teret kell engedni az embernek, a fantáziának és a kísérletezésnek.
Az alapokra mindenkinek szüksége van. Magasabb szinten is egy adott területen mindent ismernie kell még a zseninek is.
A nagyon lényeges az lenne, hogy a zsenit nem szabad belekövesíteni a hagyományok, megszokások követésébe. Meg kell vele értetni, engedni kell, hogy nyitott legyen új irányokra és ehhez ne féljen elvetni a régit.
De talán a zsenit éppen az különbözteti meg az átlagtól, hogy ő erre ösztönösen képes, nem lehet konzervativizmusra kényszeríteni.
Nem azt mondtam, hogy teljesen tanítatlanúl, tehát mondjuk az alapok után szabadon engedni valakit. Érdekes, mert minden tanítás egyfajta esztétikai szűrő: Csináld így, mert... (művészet esetében: szebb, kifejezőbb, jobb). A racionálisabb zsenialitás pl. az atomkutatás már kevésbé múlik a tanító szubjektumán, mert a fizika szabályai nem emberfüggők.
Úgy tényleg érdekelt, mert néha arra gondolok, hogy lehetnék (ahogy sok más ember is) zseni, ha nem mindent úgy csinálnék, ahogy tanítottak, mert ugyak kinek feleljek meg? A tanáromnak? Ha a tanáromnak már tetszik, azzal egyről a kettőre jutottam? Vagy tetsződjön az arctalan tömegnek? Fel kell-e hagyni a közhelyességgel, mert a nagy feltalálók elmélyültebb ötletezést, a művészek kevesebb giccset akarnak látni? Vagy pont egy ellentétes út a helytálló?
Nagyon érdekes téma szerintem, valakivel olyan szívesen elbeszélgetnék róla.
Nem mindegy, hogy melyik tanulást nevezzük ki akkor alapnak.
Én például azt érzem, hogy az egyetemen is csak az alapokat kaptam.
Zenéhez és építészethez nem értek, de szerintem ezek is mind olyan területek, hogy nem utasításkészletet tanítanak, hanem a szakmád műveléséhez való alapismereteket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!