Amikor Hitler már uralmon volt, de még nem tört ki a világháború, miért nem kezdtek el a zsidók sokkal hamarabb menekülni?

A történelemkönyvek nem említik, de az irodalomban van válasz a kérdésedre.

(pl.: Remarque, A diadalív árnyékában)

Az 1. vh. gyakorlatilag fegyverszünettel ért véget, ezért a háborús rendszabályok sokáig érvényben voltak, nehezen enyhültek. A kiutazáshoz papírok kellettek, a beutazáshoz szintén, vízum, átutazó vízum, engedélyek, miegymás.

Érdekes módon a nácik a kezdeti időkben egyszerűen kitoloncolták a nemkívánatos elemeket, jó néhány zsidót is. Ezek aztán a többi menekülttel papírok nélkül bolyongtak Európában, ha elcsípték őket, akkor néhány hónap elzárás után kitoloncolták őket oda, amilyen nemzetiséget hazudtak maguknak. Több évig tartott ez, de közben durvultak a dolgok. Aztán megépültek a koncentrációs táborok első példányai, ekkor már csak pénzért engedték a zsidókat kiutazni, mire végigment a hivatalokon, teljesen kifosztották. Természetesen szinte mindenki menekülni akart, sorra jöttek a zsidótörvények és akik kezdetben megúszták, később azok is terítékre kerültek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok zsidó Európában rekedt, Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Beneluxban és nálunk is, Magyarországon, mert a továbbutazás nem volt egyszerű, egyrészt komoly pénz kellett hozzá, de amikor megnőtt a forgalom, minden ország kvótákat állított fel és egy idő múlva sehová sem akarták beengedni őket.

Később újra a nácik fennhatósága alá kerültek, mivel azok elfoglalták Európa jelentős részét és ekkor már ők sem sokat alkudoztak, szó sem volt kiutazásról, hiszen a háborús körülmények minden kiutazást lehetetlenné tettek, hanem a kialakított kényszermunka és megsemmisítő táborokba küldték őket.

Dehogynem, folyamatos volt a kivándorlás, bár olyan nagyon máshol sem látták őket szívesen. Az antiszemitizmus máshol is erős volt. Mondjuk eleve nem volt sok zsidó Németországban,a lakosság 0,7 százalékát tették ki 1933-ban.

Lengyelországból meg Németországba menekültek a zsidók, mert a lengyeleknél annyira durván tombolt az antiszemitizmus, hogy a lengyel zsidóknak még Hitler Németországa is kedvezőbbnek tűnt Lengyelországnál. Persze ma már erről nem illik nagyon beszélni...

A zsidók közutálatának elsősorban a vallás volt az oka.

A lengyelek köztudottan erősen katolikusok. Egyes helyeken előzőleg, pl. Krakkóban korábban nagyon toleránsak voltak velük, ezért az ilyen helyeken eléggé sokan megtelepedtek és később ez is egy problémaforrássá változott.

A zsidók életmódjában is találhatunk okokat. Ezt most minden rosszindulat nélkül mondom, mint tényt. Elsősorban ugye akadt köztük, aki foglalkozott (uzsora)kölcsönökkel, azokat pedig, akiknek tartozunk és nyögjük a kamatokat, általában senki nem szereti. Sokan közülük törekedtek a felsőfokú képzésre és így alsó, vagy középvezetővé válhattak, akiket szintén nem kedvelnek az emberek. Néhányan meg elég gazdagok voltak, ott meg ugye az irigység dominált.

Igen elterjedt volt a szellemi foglalkozás közöttük, de a kereskedelemben is jelentős a számuk, a zsidóknak ősidőktől fogva passziójuk az üzlet. Könnyű elképzelni, hogy a boltosok, akik a falvakban éltek kiskereskedőként, egy-egy válság idején milyen helyzetbe kerültek. Nem a királyi politikát szidták, ha infláció volt, hanem a zsidó kiskereskedőt, aki ugye emelte az árakat, mert követte a beszerzés költségeit.

Az első világháború alatt sok zsidó harcolt a német, osztrák és magyar hadseregben, de magasabb műveltségük okán elég sok tiszt volt közöttük. Hadnagy, százados, feljebb már nemigen léptették elő őket.

Horthy nem volt antiszemita, a szegedi fehér tisztjei között jócskán volt zsidó is (37, vagy 47, már nem emlékszem pontosan). Téves hát a zsidó kommunizmus gondolata, de hát ugye Kun Béla neve közismertté vált, míg a fehér tisztek neve nem.

A magyar főurak erősen antiszemiták voltak, ezért a kormányzatban érvényesült ez később, pl. volt egy megadott kvóta, hogy mennyi zsidó tanulhat felső iskolában, ezért a módosabb zsidók külföldön taníttatták gyermekeiket, mert itthon nem vették fel őket egyetemre.

Hazánkban viszonylag árnyalt volt a kép, de a nép nagyon vallásos volt, a legtöbb vallási ünnep nálunk volt ebben az időben és ezért legalább egy enyhe ellenszenv sok helyen érzékelhető volt velük szemben.

A külföldi, demokratikusabb országokban, Angliában, USA-ban a külügy vezetése meglehetősen imperialista szemléleten alapult és az ottani soviniszták nézetei vezettek ahhoz, hogy amikor megnőtt a zsidó menekültek száma, már sehol sem engedték őket beutazni.

Ne felejtsük el, hogy Európa minden országából történtek kivándorlások, nem csak Németországból, ezért ijedtek meg tőlük. Ha egy konzulátus kiadott néhány tucat vízumot, akkor másnap hosszú sorok kígyóztak a bezárt kapuk előtt, de hiába vártak szegények.

A kitelepülés macerás dolog volt, mindenféle engedély kellett hozzá, pl.: az adóhivataltól, hogy az adóját megfizette e, vagy a rendőrségtől, hogy nem körözik valamiért, de a beutazási költségek is hatalmasak voltak, akadt tisztviselő, aki horribilis áron feketén árulta a beutazó vízumot, de a hajójegyek is sokba kerültek, így még olyan is akadt, aki megszerezte ugyan a papírokat, de a közelebbi helyekre már nem engedték be, távolabbra meg egyszerűen azért nem utazhatott, mert nem volt rá elég pénze.

Sokan közülük bíztak a francia kormányban, holland semlegességben, vagy reménykedtek a békében, de csalódniuk kellett.

Nálunk Horthy a németek nyomására később sorra meghozta a zsidótörvényeket, mert a politikája a trianoni elcsatolt területek visszaszerzésére irányult és ez igen döntő volt a németek szemében. Mivel a románok nem adták ki a zsidóikat a náciknak, ez jelentősen hozzájárult az erdélyi területek visszaadásához, nagyjából igaznak tűnik, hogy Horthy eladta a zsidókat a revizionista politika érdekében, még ha saját magának nem is voltak különösebb ellenérzései velük szemben. Ezt nem minden lelkiismeret furdalás nélkül tette, volt benne némi ellenállás, de végül mégiscsak beadta a derekát, a korábbi érdemeik a zsidóknak semmit sem számítottak.

Nagyjából ez a kép, de természetesen fel kell rá hívni a figyelmet, hogy a tapasztalható antiszemitizmus sehol sem vezetett volna olyan drasztikus lépésekre, mint a fasiszta Németországban, a halálukat senki nem kívánta, még a németek többsége sem, de hát a törvényeket nem az egyszerű emberek hozzák, hanem a hatalmon lévők, ezért nagyon oda kell figyelni a legcsekélyebb jelre is a választások során, mert ha hatalomra jut valamilyen sötét erő, akkor már késő a bánat.

A rendőrségnek, a katonaságnak ki volt adva parancsba a zsidók gettókba gyűjtése, bevagonírozása és a nép, vagy maguk a rendőrök hiába sajnálták már őket később, nem tehettek semmit, illetve csak nagyon kevesen kockáztatták a saját, vagy a családjuk életét a zsidók mentésével, mert felkoncolás volt a jutalma, azoknak, akiket rajtacsíptek és ettől sokan visszariadtak, még az emberségesebb nézeteket vallók is.

"De arról nem tudtam, hogy később, és hogy, főleg, Lengyelországban erős volt... Miért utálták ennyire a zsidókat? Mo.-n mi volt a helyzet?"

Lengyelországban rengeteg zsidó élt, főleg az ország keleti területein.

A lengyel külügyminiszter 1939 februárjában Párizsban egyenesen arra próbálta rávenni a franciákat, hogy a lengyelországi zsidóságot kitelepíthessék Madagaszkárra.

Később a háború alatt Lengyelország német megszállásának idején is a lengyel lakosság igen-igen együtt tudott működni a németekkel abban, hogy a helyi zsidókat minél hamarabb lőjék már agyon vagy deportálják. Ukrán területeken ugyanez volt a helyzet.

Érdekes viszont, hogy magában Németországban a nácik hatalomra jutása előtt nemigen volt antiszemitizmus. Ezt Hitler Ausztriából "hozta magával".