A jogban a diszpozíciónál mi a különbség a diszkréció és a diszpozivitás között? O. O

Diszpozitív szabályoknak nevezzük azokat a rendelkezéseket, amelyek a törvény szövegében előírásra kerülnek ugyan, azonban a törvény egyúttal azt is megengedi, hogy a felek – különösen a polgári jogi jogviszonyokban – közös megegyezéssel eltérjenek azoktól. Magyarra nagyjából az „eltérést engedő” szabály kifejezéssel lehetséges lefordítani.

A diszpozitív szabály ellentéte az úgynevezett kógens, azaz eltérést nem engedő rendelkezés. Kógens szabályok előfordulhatnak magánjogi, polgári jogi területen is, azonban jellemzően a közjog területén – mint például a büntetőjogi jogszabályokban – szerepelnek. Kógens rendelkezés esetén nincs lehetőség az előírt szabálytól való eltérésre.

Diszkrecionális jogkör gyakorlásán alapuló döntés: többféle választási lehetőséget kínál fel a jogalkotó, ugyanakkor általában nincs indokolási kötelezettség, a jogalkotó az eljáró hatóság (személy) szabad belátására bízza a jogi cselekvést (vagy az attól való tartózkodást).

A szabad belátás (diszkréció) ennél tágabb mozgásteret biztosít a döntéshozó számára, így fontos különbséget tenni e fogalom és a mérlegelés között, ugyanis a mérlegelés nem azonos a diszkrécióval. A diszkréció (szabad belátás) azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv döntése jogilag nem kötött. Ez többféle módon valósulhat meg: így cselekedhet a közigazgatási szerv, ha a jog az adott tevékenységet nem szabályozza, hiányzik a felhatalmazás, azonban az államcél, az államérdek megköveteli a döntéshozatalt; hozhat továbbá olyan döntést, amely eltér a jogi normától; végül létezhet olyan megoldás is, amikor a jogszabály felhatalmazást ad a cselekvésre, viszont annak tartalmát már nem rögzíti. A szabad belátás a közigazgatás törvényességének uralomra jutásának eredményeként jelentősen visszaszorult, hiszen a jogállamiság követelményéből következik a megfelelő jogi szabályozás kialakításának szükségessége.