Az városi legenda, hogy az ember csak arra az időre tud visszaemlékezni gyerekkorába, amikor már tudott beszélni, azaz megfogalmazni a gondolatait? Ez pszichológiai tény, vagy csak közbeszéd?

Elvileg szerintem nincs korlát... de a többség még arra sem emlékszik, mikor már tudott beszélni. 4 éves kornál régebbre nem igazán szokás visszaemlékezni, max. 1-2 emlék van.

Viszont arra is kell vigyázni, hogy az emlékek tudnak módosulni (akár az ideje is), és hamis emlékek is keletkezhetnek.

Az, hogy az ember agysejtjeinek száma születéskor megvan és csak fogy, az városi legenda.

2-4 éves kor körül nagyon is sok agysejt születik és kapcsolataik is nagyon átrendeződnek. Ez nagymértékű memóriavesztéssel jár, ezért ebből illetve ennél korábbi életkorból nagyon kevés élmény, emlék marad csak meg. Ez persze emberenként változó mértékben igaz, de általánosan jellemző.

Tehát nem, nem városi legenda, csak nem a beszélni tanulás miatt (bár a beszédközpont fejlődése is beleszólhat, tehát részben igaz is lehet), inkább csak egyszerűen pont ugyanakkor történő két párhuzamos folyamat.

Hát ugyebár merevlemezen is csak azt lehet visszaállítani, ami még fizikálisan ott van a lemezen. Ami felülíródott, azt nem.

Ez alapján egy regressziós hipnózis is csak részben lehet sikeres.

Nekem határozottan van egy olyan képi emlékem, hogy lóg fölöttem egy kerek izé, és abból kilóg egy madzag. Utólag, hat éves koromban, mikor nagyapa volt infúzión rájöttem, hogy én is így járhattam valamikor, de a szüleim szerint csak valamikor két éves koromban voltam infúzión. Nem érzem valószínűnek, hogy akkor már tudtam volna beszélni, szóval szerintem ez inkább közbeszéd.

(Persze a pszichológusokból kinézem, hogy már akkor is tényként kezelnek „szabályokat”, ha van rájuk egy-két kivétel, ezért is nem vagyok pszichológus.)

Másrészt amennyire én tudom, az állatoknak is vannak emlékeik, még ha nem is tudják megfogalmazni a gondolataikat.

> „az én kislányom még nincsen két éves, és bár csak mi értjük, hogy mit mond, és még nem teljes mondatokban, de beszél,…”

Ez esetben sajnos nem vagyok cáfolat.

> „lehet hogyha felemlegetjük és fontos, akkor ő se fogja soha elfelejteni, és később, ha máshogyan nem, de hipnózissal visszahozható lenne”

Ezt valószínűnek érzem, de továbbra is csak laikus vagyok.

Szerintem nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonitani a hipnozisban visszahivott emlekeknek, ugyanis ezek lehetnek urjaalkotott emlékek, a később beszerzett informaciókból vagy az általános tudásunkból. A gond ezzekkel, hogy nagyon valóságosnak tünnek, holott lehet, hogy nem is a mi emlékeink.

Emlékeink azért még lehetnek ebből az időből is, csak nagyon kevés; az agy sokat változik és valószinű, hogy ezeket az emlékekt nem fogja sokáig érintetlenül megőrizni.

#8:

Ez valószínűleg az esetek többségében így is van, az agy állatira tudja kreált dolgokkal betömni a hiányokat.