Miért nem mindenki etatista?

majd ha halálbüntetéssel sújtják a korrupciót, sikkasztást, akkor talán elfogadom az etatizmust

de jelenleg nincs rendes szabályozás az állami intézkedések/szolgáltatások a valós ár többszörösén működnek (vagy nem működnek)

Itt valóban a héja-galamb játéknak csak a kevert stratégiáihoz lehet hasonlítani a helyzetet, ugyanis - ahogy előttem írták - nincs tisztán vesztes/nyertes "játékos".

Az anarchizmust nehéz lenne eltörölni vagy elnyomni, ugyanis a társadalom bizonyos rétege anarchista. Ha jobban belegondolunk, valóban előnyösebb egy tisztán etatista populáció, mint egy anarchista, de nem megvalósítható. Semmi sem fekete-fehér.

Szerintem nem igazán jó a modell erre az esetre. Az etatista-anarchista felosztás leginkább a csoportos vs. magányos életmód problémájának feleltethető meg, ugyanakkor a galamb-héja modellben mindkét fél magányos. Ha egyáltalán a populációdinamikai-evolúciós modellek használhatók itt, akkor valami társas viselkedésre vonatkozó modellt kéne használni.

Pl. az etatista szervezetek (rendőrség) felléphetnek erőszakosan az anarchisták ellen.

A mindenki galamb állapot azért nem stabil, mert ha bekerül egy héja a populációba, az mindenkit elzavar a forrástól, így jelentős előnyre tesz szert.

Még ha a galamb-héja nem is pont a legjobb analóg modell, de azért a különböző világnézetek játékelméleti jellegű megközelítése nem rossz ötlet.

De azért a dolog nem kicsit korlátozott, például mert hiába anarchista valaki, ha nincs olyan népszavazás, amin keresztül elérhetne egy kevésbé állam-szerű államot. Ugye a fixpont elérése csak akkor feltételezhető, ha a játékosok játéka valahogy hat a rendszerre, azaz ha töb anarchista elvezet egy anarchistább államhoz, beállítva az anarchista-etatista stabil pontot. A világban nem ez a helyzet.

Ellenben például ha potyautas-adófizető arányt nézünk, akkor máris jobban le tudjuk írni a rendszert játékelméleti modellekkel (például ha csak kevés a potyautas, akkor nem érdemes üldözni őket, mert sokkal többe kerül, de akkor ugye felbátorodnak a poytautasok, akkor már megéri egy adóhivatal stb, elvileg lehet valamilyen egyensúlyi pontja a rendszernek.)

"Ellenben például ha potyautas-adófizető arányt nézünk, akkor máris jobban le tudjuk írni a rendszert játékelméleti modellekkel"

Erre viszont egy ismételt fogolydilemma szerintem sokkal jobb. (Egyébként pint ilyesmi jutott eszembe a 2. válaszról.)

"egy anarchistább államhoz"

Az vicces lehet. :D

Egyébként van egy egyszerű (általános) játékelméleti modell az ehhez hasonló példákhoz, amit teljesen önkényesen alakítasz:

[link]

Két szereplő van: A és B

α: A gyakorisága

β: B gyakorisága

(innen egyértelmű az első egyenlőség).

A második egyenletbe pedig csak be kell helyettesítened az összegeket, és így kapsz α-ra egy eredményt (majd β=1-α). Így lényegében azt kapod meg, hogy a két stratégia milyen arányban eredményez egyensúlyi helyzetet.

w, x, y és z lényegében "pontok" (Bármilyen valós szám lehet), amelyek azt mondják meg, hogy milyen pontokat kapnak az adott szereplők, ha egymással találkoznak. Ezt te magad írhatod be. Értelemszerű...

Pont ez az ilyen modellek hátránya, ha egy valós helyzetet próbálnak tükrözni: nagyon nehéz megmondani, hogy milyen pontokkal számoljunk.

#8

Így már jobban hangzik (bár kérdéses, hogy mennyire reális). Persze a fő probléma még mindig a pontszámok.

"Vajon a két csoport aránya határozza meg az összecsapások/találkozások átlagos kimenetelét, vagy fordítva: a fegyverek, rendelkezésre álló stratégiák és erőforrások szabják meg az arányt?"

A második, mivel az ilyen arányok nem állandóak. Az az egyenlet*, amit írtam csak az egyensúlyi helyzetre vonatkozik, de attól még nem statikus a rendszer. Ez az egyenlet lényegében két lineáris görbe metszéspontjaként is értelmezhető, tehát a pillanatnyi arány folyamatosan változhat.

*Egyébként elfelejtettem kiemelni a bal oldalon. Szóval így a legszebb:

α(w-y)=(1-α)(z-x)