Mi van a fekete lyukban?

Egy kiégett csillag gravitációja hatására összeroppan, innen indul el a fekete lyukká válás folyamata.

A fekete lyuk óriási gravitációval rendelkezik, elnyeli a fényt, az esetlegesen hozzákerülő tárgyakat. A befelé zuhanás folyamata uán elér egy olyan pontot, ahol, már a középpontjához képest is beljebb zuhan, ilyenkor jönnek létre a féreglyukak. Ami a tudomány állítása szerint átjáró két univerzum között.

Egy fantáziautazást tehetsz a fekete lyuk belsejébe itt:

[link] majd a Begin your voyage gombra kattintasz és kiválasztod az uticélt.

Az első válaszolónak: a 'rettenetesen nagy erő' egy kicsit csalóka.

A fekete lyuk éppen akkora erővel vonz bármit, mintha közönséges égitest lenne. A különbség az, hogy a fekete lyuk nagyon picike - egy hasonló közönséges égitest mondjuk akkora lenne, mint a Földpálya.

És valóban nem tudjuk, mi van benne: sok törvényünk már nem érvényes ott. Anyag van benne, az biztos - de hogy milyen állapotban...

A működésének a lényege pedig az, hogy az eseményhorizonton a tér pont fénysebességgel zuhan befelé - tehát ott bármi bármilyen irányban mozog, mindenképpen beleesik a lyukba. A fény is. Ezért fekete...

Elvileg az eseményhorizonton kívül lehet keringeni - de kockázatos, mert nem stabil a pálya, és bármikor beleeshetsz.

Amúgy a fekete lyukak sem örök képződmények: párolognak, így a kisebbek (pl. azok, amelyeket majd mi fogunk készíteni valamikor) gyorsan el is tűnnek.

Fekete lyuk elméletileg minden anyagtömegből keletkezhet, ha a Schwarzschild-rádiuszánál kisebbre nyomódik össze. Jelenleg azonban csak két olyan hatékony mechanizmust ismerünk, amely létrehozhatja ezeket az egyelőre csak feltételezett objektumokat. Az egyik a nagy tömegű csillagok magjának összeomlása közvetlenül a szupernóva robbanás előtt. Az igazán nagy fekete lyukak azonban nem így jöttek létre: a legnagyobb szörnyetegeket a galaxismagokban találjuk. Az elméletek szerint az aktív galaxisok magjaiban fekete lyukak húzódnak meg, és iszonyatos tömegvonzásuk révén folyamatosan maguk köré gyűjtik a galaxis anyagát, a gázfelhőket és a kifejlett csillagokat. A csillagokat aztán a roppant mértékű gravitáció szabályosan szétszakítja, így anyaguk a gázfelhők anyagával együtt egy örvénylő korongot képez a fekete lyuk körül. Ebből az úgynevezett tömegbefogási korongból az anyag a fekete lyuk felé zuhan. A behulló anyag végső eltűnése előtt hatalmas energiára tesz szert, amely sugárzás formájában szabadul fel. Ez a sugárzás adja az aktív galaxisok magjainak iszonyatos fényerejét. A lyuk felé zuhanó anyag egy részét a felszabaduló energia visszasöpri a világűrbe, két ellentétes, a tömegbefogási korongra merőleges irányú anyagkilövellés, idegen szóval jet formájában.

Tömegbefogási korongra láthatunk egy igazi példát. Az NGC 4261 jelű objektumról régóta tudjuk, hogy aktív galaxis

A Tejútrendszerünkben is találtak fekete lyukat: A Chandra űrtávcsövet üzemeltető csapat gyakran "ránéz" saját galaxisunk, a Tejút központjára is, amely a Nyilas csillagképben elhelyezkedő csillag-klaszterben helyezkedik el. 1999 szeptemberében semmit nem találtak, 2000 októberében azonban olyan sugárforrásra lettek figyelmesek, amely pontosan a feltételezett fekete lyuk eseményhorizontjánál villant fel. Az eseményhorizont az a határ a szupernehéz objektum körül, amely mögött a gravitáció már akkora, hogy sem anyag, sem fény nem juthat vissza - onnan már csak befelé vezet út

Nem csak egyet - már jó párat ismernek (azokon kívül, ahol tudják, hogy ott kell lennie, de még nem figyelték meg).

Általában ahol egy kettős csillag egyik tagja fekete lyuk, ott remekül lehet látni, ahogy ahogy az izzó anyagot elszipkázza a társától.

Van olyan csillag, amit már szét is szedett így a párja (szétesett a csillag, és leállt a fúzió benne).