Ha az ősidőben a majmokból fejlődtek ki az emberek, akkor ez az evolúciós folyamat most miért állt le? A mostani majmokból miért nem fejledőik ki AZ ember?

Ha belegondolsz maximum kétszáz éve vannak pontos leírásink állatokról. Egy új intelligens emberféle kifejlödése elméletben is több millió év. Tehát ha egyes mai majomfajták evolúciója is egy "emberszerü" irányba halad, akkor azt leghamarabb néhány százezer év múlva fogjuk látni.

Addig is láthatod, hogy pl a csimpánzok manapság is meglepöen intelligensek: eszközöket használnak, kommunikálnak, szervezett közösségekben élnek. Ök is változnak, és az ember is folyamatosan evolválódik, csak ez lassabb, mint hogy néhány év alatt látszódna...

ezek az evolúciós fejlődések mutációkból származnak. Bizonyos időnként előfordul egy-egy véletlen mutáció, ami vagy olyan, hogy nincs köze a fenotípusos megjelenéshez, vagy olyan hogy van, de nem életképes ez a változás, így azzal az egyeddel el is tűnik, vagy jó a változás, ekkor a mutálódott egyed génjei öröklődnek, és végül szétterjed.

Ebből kiindulva már egyértelmű, hogy annak, hogy a mostani majmokból kifejlődjön az ember, annyi az esélye, mint hogy te 200 dobókockával egyszerre dobsz hatost háromszor egymás után. Megtörténhet, de minden bizonnyal nem fog.

Akik ilyet kérdeznek (nem ez az első ilyen alkalom) egy nagyon fontos dolgot kifelejtenek.

Az evolúció során nagyon fontos az összes környezeti tényező és ennek részeként a többi faj. Például amikor ez első hal kilépett a szárazföldre, még nem voltak ott más gerincesek, azaz nem volt vetélytársa. Ez a hal bizonyára mai szemmel egy suta és alig életképes valami lenne, az első arra járó ragadozó megenné. Csakhogy akkoriban ő volt a csúcs: ragadozók nem voltak, kaja viszont bőven akadt, így szaporodhatott. Utódai között verseny keletkezett, így azok egyre jobbak és jobbak lettek, míg már a szegény őshal, ami valaha kilépett a szárazra, soha többé nem tudta volna befutni ezt a pályát.

Ugyanez a helyzet a majmoknál. Valaha volt egy butácska ősmaki, akinek utódai egyre okosabbak és sikeresebbek lettek. Abban az időben amikor ők létrejöttek, az intelligencia előnynek számított, ki tudták használni, el tudtak terjedni. Ma azonban, hogy már van egy ember nevű faj, ami minden élőhelyet elfoglalt, hiába születne egy intelligensebb majom, észre se vennénk, nem hogy előnye lenne.

Ha minden szárazföldi gerinces állat kipusztulna, akkor egy bátor hal ismét kimerészkedhetne a szárazföldre, jól élne, és pármillió év múlva ismét fejlett utódai lennének, bár nem biztos, hogy ugyanolyanok, mint ma.

Ugyanígy, ha az ember kipusztulna és üresen hagyná azt az élőhelyet amit most betölt, párszázezer év múlva egy intelligens majom-utód jó eséllyel megtanulna tüzet rakni, beszélni és talán később piramist, űrhajót meg DVD-lejátszót építeni.

De ez nem biztos. Az evolúció ugyanis nem irányított, nem olyan, mint egy kacskaringós csúszda, amiben a tetejére berakott tárgy mindig ugyanazt az utat végigjárva ugyanoda jut. Sok szerepe van a véletlennek is, és ha nem jönnek létre azok a mutációk amik az embert emberré tették, akkor talán sose lesz újra ilyen faj.

Nagy evolúciós lépések csak egy élőhely megüresedése után, többnyire katasztrófák után történtek, kivéve a legelső alkalmat, amikor még csak simán üresek voltak az élőhelyek. Például ha a dínók nem halnak ki, akkor talán az emlősök ideje sosem jön el, hisz a dínók közt is megvolt mindenfajta élőlény: nagy, kicsi, ragadozó, növényevő.

Utolsó: Hozz érveket, meg minden, mert te is beláthatod, hogy itt töri magát mindenki, te meg idevágsz egy kijelentést, ez mi? Hát nem egy kedves hozzáállás, annyi biztos! :D

Amúgy ezt se cáfolja senki, sőt a kettő fúzióját sem (tudod Madách és Az ember tragédiája).