Elmagyarázná nekem valaki az evolúció alapműködését, mert elég homályos a dolog?

"Elmagyarázná nekem valaki az evolúció alapműködését, mert elég homályos a dolog?"

Egyszerűen:

1.) Az élőlények génjeiket továbbadják az utódaiknak.

2.) Ebbe az információtömegbe néha hiba csúszik. Ezt nevezzük mutációnak.

3.) A "hibás" gének közül azok, amelyek valamilyen előnyt jelentenek a hordozójuknak, előnyhöz segítik az életben, így jobb eséllyel él túl, azaz nagyobb eséllyel adja tovább megváltozott génjeit az utódainak. Tulajdonképpen az ügyesebb/erősebb/gyorsabb több kölyköt nevel fel.

4.) Az élőlényeknek általában több utódjuk születik, mint amennyi megéli a szaporodóképes kort, jelentős részük elhullik. Ez a szelekciós nyomás.

5.) Az új, jobban szaporodó változatok elterjednek, előbb-utóbb kiszorítva a többieket.

Szóval ebből a néhány alapelvből rengeteg minden következik:

A természetben zajló folyamatok alapegysége a populáció. Egy populációba tartoznak a ténylegesen szaporodóközösségben lévő egyedek. Teszem azt, ha egy tó mellett varangyosbékák élnek, ők feltételezhetően egy populációba tartoznak, míg a tőlük tízezer kilométerre található másik tó mellett élő varangyosbékák már egy másikba, mivel a két tó körül élő egyedek a természetben nem hoznak létre közös utódokat. Amennyiben nincsenek közös utódok, a genetikai információcsere sem valósul meg. Ha teszem azt egy hegylánc választ el egymástól két békapopulációt, nem fognak keveredni, pedig képesek lennének rá, létrehozhatnának termékeny utódokat, ha valaha találkoznának, de ez a természetben nem történik meg.

A változás véletlenszerű. A mutációk megjósolhatatlanul keletkeznek, így az alap, amelyre a szelekciós nyomás hat sem állandó. Ha az egyik populációban kialakul egy előnyös mutáció, egyáltalán nem biztos, hogy a többibe is átkerül. Így az egymástól elszigetelődött populációk más-más mutációkat halmoznak fel, azaz egymáshoz és a szülői populációhoz képest megváltoznak.

A környezet, így a szelekciós nyomás sem állandó. Ha egy egységes populáció két kisebbre szakad valamiért és a két leánypopuláció különböző körülmények közé kerül, más-más szelekciós nyomás nehezedik majd rájuk, így más-más mutációk szaporodnak majd el, így is egyre jobban eltávolodnak egymástól.

Az egyes mutációk "hasznos" vagy "káros" volta csak a környezet függvényében értelmezhető. Az a mutáció, ami az egyik környezetben káros, a másikban nyugodtan lehet hasznos. Így tulajdonképpen értelmetlen a "hasznos" és a "káros" mutációkról elmélkedni, csak változás létezik, és az egyes újabb változatokat megrostáló szelekciós nyomás.

Összefoglalásként itt egy példa: Létezik egy örökletes betegség, a sarlósejtes vérszegénység. Az oka egyetlen pontmutáció, ennek hatására a vörösvértestek hajlott alakot vesznek fel és könnyebben összetörnek. Maga a betegséget okozó allél recesszív, azaz a heterozigóták nem szenvednek komoly hátrányt, ám a homozigóták régebben korán meghaltak, ma különböző kezelésekkel életben tarthatóak. (A az egésséges, vad típusú allél, a a sarlósejtes vérszegénységet okozó allél. AA - egészséges; Aa - hordozó; aa - beteg; Lásd még: http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__egyeb-kerdesek__77.. ) No most ez a hibás allél északon ritka. Viszont Észak-Afrikában meglepően gyakori. Ez a sokáig rejtélyes jelenség azonnal értelmet nyert, amikor kiderült, hogy a heterozigóták (Aa), azaz a hordozók ellenállóak a maláriával szemben, mivel a vörös vértestjeik könnyen összetörnek, így a malária kórokozója nem tud kifejlődni bennük. Így ugyanaz a mutáció maláriamentes területeken hátrányos, hiszen két heterozigóta szülő gyermekeinek egynegyede meghal vérszegénységben, így ritka. Hiszen az ilyen szülőpárok valamivel kisebb eséllyel szaporodnak. Viszont olyan területeken, ahol a malária gyakori, nagy előnyt jelent ugyanez a mutáció, mivel a heterozigóták védettek a maláriával szemben, így a fenti példa heterozigóta szülőpárja maga is védett a váltóláztól, valamint igaz, hogy a gyermekik negyede meghal vérszegénységben, ám a gyermekeik fele szintén védett a maláriától, így ez az északon hátrányos jelleg az egyenlítő környékén előnyös, így a hordozó egyedek sokkal jobban szaporodnak.

Ugyanarra a mutációr kétféle szelekciós nyomás hat, maláriamentes területeken az eltűnésére, maláriával fertőzött területeken az elszaporodásár hat szelekciós nyomás, így két, egymással nem érintkező populációt ez a két szelekciós nyomás két irányba tol el. Ezért gyakori ez a mutáció a forró égövön és ezért ritka a mérsékelt égövön. Más kérdés, hogy az emberiségen belül talán már nincsenek is elszigetelt populációk, mivel a vegyes házasságok elég gyakoriak, így valószínűleg nem fogunk e miatt két fajra szakadni.

"De vegyük pl. a zsiráfot. Ha az evolúció apró lépésekben zajlik, akkor ugyan mitől élvezett előnyt egy olyan őszsiráfegyed a többivel szemben, ami mondjuk csak 5 cm-rel magasabb a többinél?"

A zsiráf azért nehéz kérdés, mert senki sem vizsgálta, úgyhogy rendes adatokat nagyon nehéz róla találni. Alapvetően két elméletet találni a zsiráf nyakára, az első, amit te is említesz, hogy a hosszabb nyakával magasabb leveleket is elért. Ez nyilván békeidőben, amikor van mit legelni nem túl nagy előny, de ilyenkor nem is hat szelekciós nyomás a rendszerre. De ha mondjuk beüt egy olyan igazi kemény szárazság, amikor a csorda fele éhen hal, akkor bizony az az öt centi levél, amit a többiek nem érnek el jelentheti a különbséget, amivel te mindig az életben maradó felébe kerülsz. Meg a fiad is, meg az unokád is, stb. Így már óriási előnyt jelenthet az öt centive hosszabb nyak is, igaz nem minden évben, de ha csak tíz évente üt be egy komolyabb aszály, már az is elég hozzá, hogy villámgyorsan elszaporodjanak az öt centivel hosszabb nyakú egyedek is. Amikor pedig már a csorda minden egyedének hosszabb a nyaka, az egész előről kezdődik, mert az a tulajdonság, ami az ükapádat még megvédte az éhezéstől, már semmit sem számít, mert mindenkinek megvan, újra az kerül előnybe, akinek öt centivel hosszabb a nyaka.

A másik elmélet abból indul ki, hogy a zsiráfbikák bizony megküzdenek a tehenekért, mégpedig úgy, hogy a nyakukat összedörzsölik és amelyik lenyomja a másikat, azé a nőstény. Kicsit olyan, mintha szkandereznének, csak a nyakukkal. Ha komolyabbban egymásnak mennek, akkor a bikák szétterpesztett lábbal egymás felé lendítik a nyakukat és azzal ütik a másikat, itt az ütés erején nagyban befolyásolja a koponya súlya és az ív, amiben meglendítik. Mindkét esetben előnybe kerülnek a hosszabb nyakú hímek, több nőstényt búbolhatnak meg, több utódjuk lesz, vagyis előnybe kerülnek a létért folyó küzdelemben. E szerint az elmélet szerint egyzserűen a hosszabb nyakú hím könnyebben győzi le a rövidebb nyakúakat, egyedül ez az előnye származik a nyakából.

A két magyarázat egyébként nem zárja ki egymást, ha az elején a nyak hossza csak a magasabban lévő táplálék eléréséért volt előnyös, de valahol időközben kialakult a nyakcsapkodás, mint hímek közti harc, könnyen elképzelhető, hogy onnantól már kizárólag a szexuális szelekció hajtotta előre a nyak méretének növekedését, addig, hogy a táplálkozásnál már hátrány a hosszú nyak, egyedül a hímek közti küzdelemhez kell.

Az előzők nagyonjól leírták - de léteznek komolyabb változások is.

Például a 100 lábú férgekből a 6 lábú rovarok kialakulása egyetlen pontmutáció.

Vagy létezik olyan, hogy kromoszóma duplázódás. Ha életben marad, akkor onnan kezdve ezek (a kromoszómák) külön evolúciós utat járnak be.

Ugye nem csak trollkodni akarsz? Mert a földön többmillió állatfaj él, én pedig előre szólok, hogy nem fogom egyesével végig elmagyarázni mindegyiknek minden jellemző tulajdonságát, mert arra nincs időm, meg kedvem sem. No meg nyilván egyszerűen nincs annyi biológus, hogy minden élőlény minden bütykének az eredetét kikutassa, tehát vannak kérdések, amikre egyszerűen nem tudjuk a választ.

A lepényhal esete pont ilyen, kövületeken egészen jól nyomon követhető, hogy lassan, fokozatosan alakult ki bennük ez a szemvándorlás, de igazából csak találgatni tudunk, hogy miért volt ez nekik jó. Az biztos, hogy megvannak a köztes állapotok kövületei, tehát nyilván ezek is életképesek voltak. Ennyit találtam magyarul: "Persze a fosszíliák birtokában ismét előkerül a "mire volt ez nekik jó" kérdés, amire továbbra sincs tuti válaszunk. Annyi viszont biztos, hogy valamire mégis jó kellett legyen (pl. ezek a halak még nem folyamatosan a vízfenéken éltek, hanem csak annak közelében, így egyik szemükkel az aljzatot vizsgálták táplálékért, míg a másik a körülöttük levő víztömeget sasolta, hogy kiszúrja a ragadozókat), különben nem alakult volna ki. "

[link]

[link]

"továbbra is nehezen hiszem el, hogy a zsiráf esetén pár centivel hosszabb nyak egy harc során tényleg annyit számítana. 10-15 cm még oké, de 5 cm???"

A tények ezek: A zsiráfok meglepő módon nagyon sok ideig lógatják a fejüket, nagyrészt vállmagasságban táplálkoznak, a nőstények a legelés felét 1,5 méteres magasságban intézik, a hímek kicsit magasabban, egyes egyedül a domináns bikák esznek 5 méter magasságból. A zsiráfbikák a nyakukkal ütik egymást, ezt a viselkedést egyetlen rokonuknál sem figyelték meg. A nőstények nyaka rövidebb és a koponyájuk is vékonyabb, olyannyira, hogy a nőstény koponyája 2,2 kg, a hímé 7,8 kg, ami jelentős különbség. Nyilván a legeléshez nem kell súlyos koponya, mert a nőstény elvan a könnyűvel is. A hímek nyaka 30-40 cm -rel hosszabb, mint a nőstényekés és 1,7 -szer nehezebb is, a különbség akkor is megmarad, ha számításba veszed a nőstények kisebb testtömegét. Arra végképp nem sok más magyarázat létezik, hogy a hímnek miért előnyös a vastagabb, erősebb nyak, mert a legeléshez nem kell.

A hímek dominanciasorrendjét a nyakuk hossza határozza meg, a kisebb testtömegű bika is domináns lesz, ha hosszabb a nyaka, sőt a nőstények is gyakrabban engedik megkörnyékezni magukat egy hosszabb nyakú hímnek. Találtam erről egy összefoglaló cikket:

[link]

Innentől mit mondjak neked? Azt hiszel, amit akarsz. Ha van más magyarázatod, szívesen meghallgatom, de egyelőre magyarázatként még csak ez merült fel, ami elég jól egybevág a megfigyelt tényekkel. Hozzátéve, hogy a zsiráf egy nagyon kevéssé kutatott állat, például fogalmunk sincs, hogy mekkora lépésekben nyúlt meg a nyaka, mivel a te 5 cm -es adatod egyszerűen hasraütéses alapon képezted, ettől nyugodtan lehet, hogy az első mutáció 20 cm -mel növelte meg a nyak hosszát, így már a te 10-15 cm- es, szintén teljesen hasraütésszerűen képzett határodon messze belül járt a folyamat. Szóval gondolkodj el a kérdéseden:

K001: Honnan veszed, hogy a zsiráf nyaka egyszerre 5 -cm -rel nőtt csak?

K002: Honnan veszed, hogy csak 10-15 cm hosszbéli különbség jelent előnyt?

K003: Ismersz olyan tényeket (nem hasraütéses alapon előállítottakat), amelyek a fenti modellnek ellentmondanak?

"Vagy vegyük mondjuk a kígyókat. Mitől élvezett szelekciós előnyt egy olyan kígyó, aminek mondjuk már teljesen elcsökevényesedtek a hátsó lábai, az olyanaokkal szemben, akiknek még kicsi lábcsökevényei voltak???"

Megint egy kevéssé ismert területre kérdezel, ugyanis a kígyókövületek ritkák, nem nagyon tudjuk, honnan is erednek. Itt is két elméletet ír a wikipedia( [link] ):

Az első szerint a kígyók ősei föld alatt éltek, a maguk ásta lyukakban, valószínűleg az áramvonalas test a laza talajban előrefurakodásukat segítette. Minél kevésbé akadt el valamiben, annál gyorsabban haladt. Ez magyarázná, hogy miért van összenőtt, áttetsző szemhéjuk, illetve miért tűnt el a külső fülük, hiszen a homok megkarcolná a szemüket és bemenne a fülükbe.

A második szerint tengeri hüllők voltak az őseik, az összenőtt szemhéjuk a sótól védte őket, a lábaik először úszókká alakultak, majd a test megnyúlásával párhuzamosan fölöslegessé váltak, így eltűntek.

"Mitől élvezett szelekciós előnyt egy olyan kígyó, aminek mondjuk már teljesen elcsökevényesedtek a hátsó lábai, az olyanaokkal szemben, akiknek még kicsi lábcsökevényei voltak???"

A kérdés értelmetlen, ugyanis ahhoz, hogy egy tulajdonság eltűnjön, egyáltalán nem kell, hogy szelekciós nyomás hasson az eltűnésére, bőven elég, ha nem hat szelekciós nyomás a fennmaradására. Ugyanis mutációk folyamatosan történnek, előbb-utóbb minden gén elromlik egy-egy egyedben. No most, ha a jószág úgy életképes, akkor a mutáció rögzülhet, míg ha az hátrányos neki, az az egyed elpusztul, így a mutáció sem valószínű, hogy rögzül. Tehát minden olyan tulajdonság, amire nem hat szelekciós nyomás, előbb-utóbb eltűnik, egyszerűen azért, mert egyszer úgyis elromlik majd az a gén, ami a kialakításáért felelős, ha pedig ez semmilyen hátrányt sem jelent az élőlénynek, semmi sem akadályozza meg, hogy elterjedjen.

"Vagy mitől volt fittebb egy olyan dinó, aminek nem 25, hanem mondjuk már 30%-át borították tollak?"

A kérdés nem túl jó, mivel éppen a kültakaró az, ami általában egyszerre szokott változni, mivel viszonylag kevés gén építi fel. Magyarán a sziámi macska bundájának a színét egyetlen gén határozza meg, nyilván nem úgy jött létre, hogy először csak az orrán, aztán kicsit hátrébb, stb, hanem egyszerre mindenhol. Ugyanígy az angóra tengerimalac szőrét is egyetlen mutáció alakítja ki, az egész testén mindenhol. Vélhetőleg a tollas dinoszauruszok is egyszerre tollasodtak be mindenhol.

Amúgy az eredeti kérdésre visszatérve, szerinted ha két embert kizavarsz a hóba, melyik fagy meg előbb, amelyiknek a testének 10% -át fedi ruha, vagy amelyiknek 30% -át?

K003: Honnan veszed, hogy a dinoszauruszok tollai úgy alakultak ki, hogy a 25% -nyi tollal fedett testfeleületből 30% -lett?

"Igen, ezek az esetek (a gyosr, nagy léptékű változások) teljesen jól elképzelhetőek. Csakhogy állítólag (aogy olvastam) ezek nagyon ritkák, a változások inkább lassabbak és apróbb lépésekben történtek."

Mit jelent neked az apróbb lépés, és mit jelent a nagyobb? Az ördög ugyansi a részletekben lakozik, mint tudjuk.