Milyen evolúciós előnyei vannak az érzelmeknek?

Szerintem az előttem szólóknak teljesen igaza van abban, hogy miért fontosak / hasznosak az érzelmek. De ezek szerintem nem "evolúciós" előnyök.

Ha csak pusztán az evolúció irányából vizsgáljuk a kérdést, akkor én az érzelmeket (pontosabban azok nagy részét) egy holtvágánynak érzem: de nyilván nem lehet az, mert ez az ami minket embereket kiemel az élővilágból.

Egy példa: az evolúció elve az, hogy az erős / ügyes éljen, szaporodjon, örökítse tovább a genetikai állományát, stb. Durván azt mondhatnánk, hogy az evolúcuó alapján a sérült, beteg, stb gyerekeket spártai módon le kéne hajigálni a szikláról. Ezzel szemben biztos vagyok benne, hogy nem csak társadalmi kötelességünk, hanem érzelmek által motivált felelősségérzetünk késztet bennünket arra, hogy sérült, beteg embertársainkat, hozzátartozóinkat ápoljuk, szeressük, segítsük, felkaroljuk. És ezt tesszük akkor is amikor sem anyagi, sem semmi egyéb "evolúciós" érdekünk nem fűződik a dologhoz.

Az önfeláldozás persze nem csak itt, de számos más területen is megjelenik az életünkben, a mozifilmekben, stb. De az, hogy a másik ember érdekét magasabbrendűnek érezzem a sajátomnál az egyrészt nem lehet érzelemmentes, másrészt számomra összeegyeztethetetlen az evolúció mondanivalójával.

Ez volt életem első hozzászólása itt a gyakorikérdéseken, nagyon remélem azért nem húzzátok le nagyon:)

Bizonyos alap érzelmek megjelennek az állatvilágban is, ezeknek egyértelmű az evolúciós haszna.

A félelem serkenti a menekülést, túlélést, a düh képessége segíthet legyőzni a félelmet ott, ahol a menekülésnél praktikusabb önvédelem az ellentámadás. Ez csak két példa volt, biztosan lehet sok ilyet találni.

A további érzelmek, melyek az emberben válnak egyértelművé, már nem feltétlen evolúciós szerepűek, csupán ösztöneink és logikus, intelligens gondolkodásunk közti réskitöltők.

De ha nincsenek is evolúciós előnyeik, az evolúció mégiscsak erősítheti őket, ha segítik a párválasztás sikerességét.

matheasrex:

Az esetleges lepontozás ne tántorítson el, itt gyakran irreálisak a nyomkodási eredmények.

A hozzászólásod nem volt értéktelen. Bizonyos pontjai jó vitaalapok, még ha nem is értek velük 100%-ig egyet.

Csak példaként, szerintem az önzetlen segítségnyújtásnak is lehet ösztönös, evolúciós alapja.

Egy populáció kollektív túlélését sok esetben segítheti az egyes egyedek saját épségüket nem kímélő, esetleg öngyilkos viselkedése.

"az evolúcuó alapján a sérült, beteg, stb gyerekeket spártai módon le kéne hajigálni a szikláról"

Ez nem mindig igaz - attól függ, hogy mi sérült, lehet-e rajta normálisan segíteni, és van-e még az illetőnek más hasznos tulajdonsága, ami jó lenne, ha megmaradna.

Remekül működik az evolúció itt is.

Kedves matheasrex!

Leslie Orgel második szabálya ez: "Az evolúció okosabb nálad!"

matheasrex(#11): "Egy példa: az evolúció elve az, hogy az erős / ügyes éljen, szaporodjon"

Az evolúciónak nincs semmiféle elve, mert a világ legopportunistább mechanizmusa, ugyanis bármi olyat előnybe részesít, amitől a szaporodás/fennmaradás hatékonyabban működik, és ezek száma nagyságrendekkel haladja meg az általad sorolt lehetőségeket. Pl. a segítőkészség olyannyira erős evolúciós előny csoportban, hogy még idegrendszer nélkül is kialakul, akár bacik esetében is:

[link]

Még robotokkal is működik a dolog:

[link]

Itt már egy kicsi önfeláldozásról is szó van, amikor inkább a rokonnak segítünk. Ezzel egy pici hátrányt is felvállalunk, hiszen lehet, hogy ezzel a korongtolás időveszteségbe kerül, vagy annál a korongnál kevesebb a segítség, mint az első kézre eső korongtoló társaság esetén, ahol viszont nincs rokon. Egészében véve azonban mégis ennek a magatartásformának van több előnye, mint hátránya.

matheasrex: "hogy a másik ember érdekét magasabbrendűnek érezzem a sajátomnál az egyrészt nem lehet érzelemmentes, másrészt számomra összeegyeztethetetlen az evolúció mondanivalójával."

Az evolúció számára csoportban az is hasznos, ha olyan egyedek alakulnak ki, amelyekben a segítőösztön a normális és a túlzó határán "lebeg" csak annyira bizonytalanul, hogy többször inkább a normális felé billen az a megjelenő egyedben. Ha ilyen csoportban születik túlzó segítőösztön, akkor hősi halott lehet az egyedből, ám ez az egyed viszont a csoportot meg tudta védeni, így fennmaradt a csoport egyedeit jellemző "lebegő" segítőösztön. Ha azonban túl sok a hős, túl sok a bátor a csoportban, az a csoport végét jelentené, de az is, ha a "lebegés" stabilizálódna minden egyedben a csak pici segítőösztön szintjén.

Az idegrendszer kialakulása előtt már léteztek azok a viselkedésformák, amikről azt hisszük, hogy csak érzelmekkel társulva működhetnek. Az érzelmek ezek működésére csak rásegítettek, és hatékonyabbá, sokkal hatékonyabbá tették.

A túlzó segítőösztönösök nyilvánvalóan azokat az elesetteket is segítik a csoportban, akiket már nem lenne értelme segíteni, ami a segítőösztön egyfajta mellékterméke, de az ilyenek nyújtotta előnyök összességében a csoport túlélését jobban segítik, vagyis több az előny, mint a hátrány.

Az evolúció működését nem külön előnnyel és külön hátránnyal jellemezzük, hanem a kettő mérlegével (nincs olyan, hogy csak előnyös, vagy csak hátrányos, ráadásul a mérleg szitutól/környezeti változástól függően billeg), és komoly hibához vezetne, ha csak az egyed szemszögéből vizsgálnánk az evolúció működését.

Wadmalac, igazán nem akarok kötekedni de:

"A további érzelmek, melyek az emberben válnak egyértelművé, már nem feltétlen evolúciós szerepűek, csupán ösztöneink és logikus, intelligens gondolkodásunk közti réskitöltők. "

Kifejtenéd, itt pontosan mire gondolsz?

"De ha nincsenek is evolúciós előnyeik, az evolúció mégiscsak erősítheti őket, ha segítik a párválasztás sikerességét."

Ez kontradiktív, ugyanis ha segítik a párválasztás sikerességét az egy evolúciós előny.

"Kifejtenéd, itt pontosan mire gondolsz?"

Arra, amikor tudatalatti ösztönnek kerítünk értelmi, érzelmi okot, hogy saját magunknak értelmessé tegyük. Ez sem feltétlenül tudatos folyamat, része az agy értelmező működésének.

"Ez kontradiktív, ugyanis ha segítik a párválasztás sikerességét az egy evolúciós előny."

Végletesen nézve igen.

De ez csupán az a kategória, mint a nagyobb agancs vagy tarkább tolljelmez. Nincs praktikuma azon kívül, hogy attraktív a másik nemnek. És ennek figyelembe vétele nélkül nincs látható evolúciós előnye.

Talán csak az én belelátásom, de szerintem a kérdező éppen a látható, úgymond egyéni túlélési praktikumokat keresi, azt akartam jelezni, hogy nem csak ilyen van.