Ha egy vak embernek egész életében nem beszélne senki a látásról, akkor rájönne magától, hogy az létezik?

Ha csak a látásról nem beszélne neki senki, akkor azért rájönne, hogy van itt valami érdekes dolog. Nyilván jóval előbb is rájön, de ha más nem, képzeld el, hogy édesanyjával sétál az utcán, jön szembe valaki és köszön, hogy „Szerbusz Pistike!”. No de honnan tudta, hogy ő ott van? Oké, mondjuk hallotta a lépteit, de honnan tudta, hogy ő van ott és nem Józsika? Vagy az autó is értelmezhetetlen lenne a számára. Nyilván hallaná, hogy nagyon gyorsan megy. De hát hogy mehet ennyire gyorsan, hogy nem megy neki semminek, ha nincs idő kitapogatnia előtte a terepet. Vagy mondjuk valaki megjegyzi, hogy telihold lesz. Mi az a Hold? És mit jelent az, hogy teli?

Nyilván ha látó emberek között él, akkor elég hamar rájönne, hogy van itt valami furcsaság. Más emberek valamilyen módon képesek bizonyos dolgokról úgy információt szerezni, hogy nincsenek közvetlen kontaktusban – tapintás nem játszik –, de mégsem a számára egyetlen távoli érzékelés, a hang alapján szerzik az információkat. Valószínű nem látásnak nevezné, hanem mondjuk misztikus távérzékelésnek. De azt is tudná, hogy erre a többség képes, csak ő nem. Nyilván elkezdene a dologról kérdezgetni, hogy mi is ez, hogy is élik meg mások stb…

Ha mindenki vak lenne, akkor lassabban jönne rá, vagy adott esetben egyáltalán nem. De ha kellően tudós természetű, akkor az azért észrevenné, hogy bizonyos esetekben a fák alatt, vagy a házak oldalában melegebb van, mint mondjuk egy tér közepén. Néha meg nem. Még arra is rájönne, hogy pl. esős időben ez a hőmérsékletkülönbség nincs. Ha kellően kreatív, tudna valamiféle audió-hőmérőt készíteni. (Kvázi hasonlót, mint a mi Geiger–Müller-számlálónk.) Ebből aztán némi kísérletezéssel rájönne, hogy van itt valami lineáris jelleget mutató jelenség (fény), ha tovább megy, akkor tudná mérni az intenzitását, frekvenciáját, egyéb tulajdonságait is. Látni nyilván nem tanulna meg ettől, de tudna olyan műszert készíteni, ami a fényt érzékeli, kvázi az ő érzékszerveire fordítaná le azt, amit mi látásnak nevezünk. (Mint ahogy mi is tudunk áramerősséget mérni, de azt nem közvetlenül az érzékszerveinkkel – úgy kicsit fájdalmasabb –, de mégis meg tudunk mérni egy számunkra nem érzékelhető jelenséget. Vagy ahogy tudunk mérni röntgensugárzást is.)

Ha lenne egy született vakokból álló civilizáció, akkor senki sem foglalkozna a látással. Az elektromágneses spektrumot tudósaik előbb-utóbb felismernék, bár a tudomány fejlődését hátráltatná a vakságuk. Nyilván az ő elektromágneses spektrumukon nem lenne látható spektrum, csak hősugárzás.

De a vakok látó többségi társadalomban élnek. A született vak gyerekek is megtudják, hogy valahogy körülöttük mindenki érzékel valami olyat, amit ők nem.