A Húsvét az egyik kedvenc ünnepetek?

#19.

Csak a magyarok nevezik így ezeket az ünnepeket. Angolul a gyertyaszentelő például candlemas és már azelőtt ünnepelték a keresztények, hogy bármiféle Mária-kultusz kialakult volna. Ez az egyik legősibb keresztény ünnep a húsvét, a pünkösd és a vízkereszt után. 380-ban már Jeruzsálemben körmenetet tartottan gyertyaszentelő alkalmából. Máriához kb. semmi köze, Jézus jeruzsálemi templomban való bemutatását ünneplik ekkor, valamint azt, hogy Jézus előtt zsidó papok és próféták/prófétanők is hódoltak. Gyümölcsoltó eredetileg Jézus fogantatását ünnepli. Annyi köze van Máriának hozzá, mint a karácsonyhoz. Forogjon is Luther a sírjában, mivel a candlemas vagy németül Lichtmess, Darstellung des Herrn néven például már a korai lutheránus naptárakban is szerepelt.

A Péter-Pál napja világi ünnep. XD Nem a szentkultuszból ered, illetve nem amiatt tették munkaszüneti nappá, hanem azért, mert ez volt a mezőgazdasági munkák megkezdéséhez kapcsolódó ünnep. Június 29. az aratás kezdete. Ez pedig Péter és Pál napja a naptárban.

Amúgy a szent jobb körmenetén a mai napig vannak protestáns lelkipásztorok. Én is láttam már sokszor.

Például nézd azokat a református lelkipásztorokat:

[link]

[link]

Bizonyára nem egy kiló kenyérért mentek az éppen arra eső boltba talpig lelkészi öltözetben. Pláne, hogy a testvéregyházak képviselőit is szokta szólítani az esztergomi érsek. Nem beszélve arról, hogy a mai kormánytagok közül is jó pár protestáns, akik szintén megjelentek itt. Ez a magyarság közös ünnepsége. Ők István királyt világiasan tisztelik, mint bármely másik uralkodót. Hálásak neki, hogy felvette a kereszténységet. Emellett ez egy ökumenikus esemény, ahol felekezettől függetlenül imádkoznak a magyarságért.

"380-ban már Jeruzsálemben körmenetet tartottan gyertyaszentelő alkalmából"

Gyertyát "szentelni", körmenetet tartani nem túl protestáns intézmény. Ráadásul 380-ban. Hol voltak akkor a protestánsok?

"Nem a szentkultuszból ered"

Dehogynem. El is magyaráztam, miként.

"szent jobb körmenetén a mai napig vannak protestáns lelkipásztorok"

Luther s Kálvin forognak is a sírjukban...

#22.

XD Ott, ahol a katolikusok és az ortodoxok. Nem volt még egyházszakadás, reformáció, meg semmi egyéb. Ókereszténység volt. Ekkor még a pápaság intézménye sem nagyon kristályosodott ki. A protestánsok a korabeli katolikus egyház Szentírástól való eltávolodása miatt akartak visszatérni az ókeresztény és őskeresztény valláshoz, a Biblia tanításaihoz.

A gyertyaszentelés jóval későbbi szokás, mint az ünnep. Az ókeresztény korban ezzel fejezték ki a sokáig üldözött keresztények a hitüket. Pláne azután, hogy Jeruzsálemet lerombolták, a zsidókat, keresztényeket és sztoikusokat üldöző császárok pedig ki is tiltották a keresztényeket a városból.

Nem magyaráztál el semmit. Badarságokat beszéltél. A magyar paraszti hagyományban vallástól függetlenül Péter és Pál névnapon, június 29-én kezdődött az aratás és ehhez kapcsolódtak az aratás eleji ünnepségek. Ez világi ünnep volt. Ez nem egyházi ünnep, nem is azért tették munkaszüneti nappá. Csak a modern, urbanizált ember nem igazán tudja elképzelni az interneten, pláne akkor, ha a család sem faluról jön (nálam a család egy jó része vidéki volt, onnan tudom).

"protestánsok a korabeli katolikus egyház Szentírástól való eltávolodása miatt akartak visszatérni az ókeresztény és őskeresztény valláshoz, a Biblia tanításaihoz"

XD A Biblia hol tanítja a gyertyaszentelő s gyimelcsoltó boldogasszonyolást? De majd szólok protestáns ismerőseimnek, hogy legközelebb ne feledjék, mert eddig nemigen tartották.

"Nem magyaráztál el semmit"

Akkor ösmét itt a "semmi": "Péter és Pál innepe is katholikus. A napjuk a szentkultuszból ered, minden szent innepnapja a vélt halálának napján van (legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki Rómában): szentként tisztelik 'hát őket, így semmiképp nem protestáns innep" - idézet tőlem.

Mi a napnak (június 29-ének) a neve? Szent Péter és Szent Pál napja. Miért? Mert a reformátusok ezt a nevet adták neki? Nem, hanem a haláluk föltételezett napja ez, ami a szentkultuszból ered (ld. fönt!). A szentkultusz protestáns eredetű? Költői kérdés. XD

"Badarságokat beszéltél"

Figyelj csak, mutatok neked valamit (Katolikus Lexikon): "Péter-Pál: Szt Péter és Szt Pál vértanú apostolok közös ünnepnapja június 29-én. - A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, VI. 29: lett vértanú Rómában. Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé, Pált lefejezték. Rómában 258: három helyen emlékeztek meg róluk: Péterről a Vatikáni dombon, Pálról a Via Ostense mellett, s kettőjükről együtt a Szt Sebestyén katakombában, ahová az üldözések idején mindkettőjük ereklyéit menekítették. - A 4. sz: VI. 29: mindhárom helyen liturgikus megemlékezést tartottak, 3 miseszöveggel. Az 5. sz: Nagy Szt Leó már az egész földkerekségen elterjedt ~ ünnepről beszél. - A két ap. sírja fölé épült a →vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli →Szent Pál-bazilika."

De nyalván a Katolikus Lexikon is badarságokat beszél XD...

Békesség neked, kérdező!

Hála a Szent Léleknek és örök dicsőség legyen az Övé mindörökké, Mennyen és Földön is, hogy ehhez az ünnephez, akárcsak a többihez semmi közöm sincsen már egy jó ideje!

Az ünnep olyan, mint a vallás. Mindegyik gyökere egy tőről ered, és mindegyik embertől való emberért, okkal létrehozva. Ha valaki bizonyságra vágyik szüntelen a Bibliából, a szótól, a betűtől, akkor írva van, amit az Úr is mond nyíltan és megcáfolhatatlanul, hogy gyűlöli az ünnepeinket! Ha ez igaz, akkor érdemes megnézni, mégis az az Ő akarata ellenében mennyi ilyen rítust honosított meg az ember. Az, hogy a Bibliában az Ószövetségben ez meg az van írva, az egy dolog, de ha azt valaki nem vizsgálja meg a Lélek kegyelmével, akkor mindent elfogad, és az bizony tud tékozló is lenni. Ahogyan Isten nem vallás, úgy nem is ünnep. Neki ezekhez semmi köze sincsen. Minden emberi rendszer egy zárt közeg, saját szabályrendszerrel, dogmával, babonával, hiedelemvilággal, mesékkel átszőve. Isten magához hív Krisztuson keresztül, az Ő tökéletes egységébe, nem pedig megosztásba küld.

Azt mondja Krisztus, az Egyetlen mester, hogy ami emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos! Ha ez igaz, akkor érdemes egy pillantást vetni akár az ünnepekre is. Ezek magasztosak az emberek között? Persze, hiszen van, amelyiket világszinten is ünneplik eberek milliói. Akkor ez tetsző Istennek? Az a léleknek fájó, hogy az emberek, hívők zöme el sem olvasta soha végig még a könyvet, nem is élik lélekből, hogy az miről is szól, nem ismernek rengeteg idézetet, borzasztó felületes a ismeretük, arról már nem is beszélve, hogy miként hallják akkor Isten Szavát, ami Él-Ő, nem pedig kizárólagosan egy könyv lapjaira, hasábjaira korlátozódó? Amit akarnak, azt felolvasnak a legtöbbeknek, ők elfogadják és ezzel le is van tudva a hit képmutató módon, de ez nagyon kevés az Igazságban, ima a kivételekért.

Szinte az összes nagyobb vallás gyökere pogány hagyományokon alapul (babiloni, sumér, ógermán eredettel), és az emberek zöme, családdal, gyermekekkel! ezt élteti! Utána lehet ezeknek olvasni, nem titok, aki megfelelő módon tesz fel kérdéseket, az választ is kap majd, de ne elsősorban az internet felé tegye ezt meg, hanem kérdezze Isten Él-Ő Szent Lelkét, aki tanít és vezet, megfed, de fel is emel. A Karácsony például az ókori római Szaturnália napfordulón alapuló pogány celebráció, de a Húsvét gyökere is spirituális rítus. Sumér legendából eredeztethető, majd onnan lett átemelve az európai folklórba. Van itt angolszász istennő, napéjegyenlőség, nyúl és tojás, locsolkodás, amik mind termékenységi szimbólumok voltak, és gondolom az utóbbi esetében nem nehéz kitalálni, mit is szimbolizál, amikor a férfi meglocsolja a nőt.

Az emberek zömének egyszerűen fogalma sincsen róla, mit is ünnepel, kinek az oltáráén adózik ilyenkor! De lehetne említeni a Halloweent vagy akár a Mikulást is. Tartják az emberek, mert mások is azt teszik, és nehogy valaki ki merjen maradni ebből, mert jó móka és kacagás; nehogy ne álljon be a sorba. Az összes ünnep ezen kívül felértékelődött a fogyasztói társadalom, a tőke oltárán, nem is beszélve a képmutatásról. Emberek magukra mosolyt erőltetve látogatnak el pár napra az olykor egy évben párszor látott családjukhoz, ajándékokat visznek, holott direkt írja a Biblia, hogy ne vigyünk ajándékot, mert az ajándék elvakítja a bölcs szemét, és elferdíti az igaz beszédét! Pár nap szeretet, álarc, képmutatás, költekezés, úgy, hogy későbbre alig marad valami a következetlen pénzszórás miatt, aminek semmi értelme sincsen. De mindegyik ünnep kapott egy megnyerő, magasztos külsőt, ami persze, hogy elvarázsolja az embereket, csak éppen a legtöbben nem látnak a dolgok mögé. Magam is tartottam őket korábban, különb ilyen téren sem vagyok senkinél sem, de azóta már kihozott ezekből a babonákból is a Szent Lélek! A Húsvét is úgy lett belecsempészve a vallásba, akárcsak a debreceni ünnep. De annak sincsen semmi köze Krisztus születéséhez, mint ahogyan a Húsvétnak sincsen az ő feltámadáshoz. De sokan áltatják magukat hogy ők ezt szeretettel és örömmel teszik, nekik nincsen közük ezen pogány szokásokhoz. Dehogynem! Amilyen az úr, olyan a szolga! Amilyen a fa, olyan a gyümölcs!

Persze azt csinál mindenki, amit akar, ameddig azt neki Isten engedi. De ahogyan élt valaki, úgy fog elmenni, és a földi porhüvely letétele után úgy fog vagy élni a lelke örökké, vagy elkárhozni a saját tékozlása miatt. Az a pokol. Addig, amíg még élet valaki, van számára kegyelem is, még kiálthat gyermeki módon, személyesen a Lélekhez, utána viszont lejár a türelmi időszak. Imádkozom érte,hogy egyre többen döntsenek bölcsen.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek szabadítson meg minket a Babilonból!

Üdv.

#24.

Nem szokásom ezért szólni, de most már XY válasz után tényleg szúrja a szemem: attól nem fogsz műveltebbnek látszani, hogy száz évvel ezelőtti helyesírási szabályoknak megfelelően írsz, szintén száz évvel ezelőtti, illetve népnyelvi kiejtést az írásban is kiemelve. Szóval: katolikus, ünnep, ismét stb.

Egyébként a Biblia pontosan ott beszél a gyertyaszentelőről, mint az összes többi keresztény ünnepről a nagypénteket leszámítva. De hogy ne a jehovistáknak kedvezzek: ebbe beleértem a házassági évfordulót, a nászutat stb. is (magyarán ők is szelektálnak szimpátia alapján). A Biblia nem parancsolja konkrétan sehol, hogy megemlékezzünk akár a feltámadásról, ugyanakkor a retorika és az érv hibás, mivel az, hogy nem parancsolja nem jelenti azt, hogy tiltja. Sőt, a Biblia világosan leírja, hogy az angyalok serege ünnepelte a mennyekben Jézus Krisztus feltámadását, szóval azzal, hogy megülik húsvét szent napját, azzal csak az angyalokat utánozzák, akik a keresztény angeológia szerint nem függetlenek Istentől, nincs szabad akaratuk. Ebből kifolyólag ez nem hogy Isten akarata ellen van, hanem épp hogy Isten akarata szerint történik. Jézus bemutatását a jeruzsálemi templomban hát persze, hogy ünnepelte mind Mária, mind József, mind akikkel a templomban találkoztak: mind a templomban lévő kohanita, zsidó pap, Simeon, mind a mellette ott lévő Áser törzséből származó prófétanő, Anna prófétanő. Simeon pap ünnepelte, hogy még életében megláthatta a Megváltót, akit várt, ezáltal az élete beteljesedett és már boldogan, elégedettséggel a szívében hallhat meg. Anna prófétanő szintén azt ünnepelte a szívében, hogy megannyi korábbi próféta és prófétanő szavát láthatta beteljesedni. Azzal, hogy a keresztények megünneplik ezt a nagyon ősi keresztény ünnepet, csak őket (Jézus szüleit és a templomban lévőket) követik.

Figyu, a halloween szó honnan ered? "All Hallows' Eve" egy szóvá olvadva. Pusztán a névre figyelve ez lehetne amblock egy hatalmas, meghitt keresztény ünnep. De valójában minimális köze van az egésznek a mindenszentekhez, valójában ez egy korábbi, kelta ünnepnek más kultúrák ünnepeivel való összedolgozása, ami igazából akkor tört magának utat, amikor az írek többszörös éhséghullámait követően rohamosan megugrott az Egyesült Államokba kivándorló írek száma.

A mezőgazdaságban jeles napokhoz kötötték az aratás kezdetét, ami tudtommal (de lehet, hogy én vagyok az örült állat) nem vallási gyakorlat. Ugyanakkor nyilván az egyházi év napjairól nevezték el ezeket a jeles napokat. Könnyebb azt mondani, hogy "Péter-Pálkor kezdődik az aratás" (vallástól függetlenül), minthogy "az aratás megkezdését jelző ünnepségekkel kezdődik az aratás", utóbbinak talán értelme sincs. Nem ez az egyetlen ilyen nap. Sarlós boldogasszony is hasonló. Köze nincs katolicizmushoz az ezen a napon végzett mezőgazdasági munkáknak. XD

Megint badarságokat válaszolsz. XD Nem állítottam sehol, hogy nincs ilyen katolikus ünnep, de azt igen, hogy nem amiatt tették munkaszüneti nappá, hanem azért, mert ehhez a naphoz mezőgazdasági munkák végzése és mezőgazdasági ünnepek tartása kötődik. Ezért sem padban imádkozó hithű katolikusokat fog feldobni rá a kereső, hanem alapvetően földön dolgozó parasztokat. Amúgy annyira jellemző a hozzád hasonló válaszolókra, hogy csak addig idéztek, amíg nektek szimpi: "A magyar kalendáriumban jeles nap, az aratás kezdete.". Magyar Katolikus Lexikon. Nem az egyházi töltete miatt különösebben jeles nap.

#25.

Ami azt illeti jó lenne hiteles történelmi forrásokat is megjelölni, amikor a húsvét gyökereiről beszélsz. Ugyanis az általad leírtak szinte teljes mértékben történelmietlenek. Egészen konkrétan valami abszolút kitaláció, valami meg olyan feltételezés, amire semmilyen történelmi bizonyíték nincs.

Első tárgyi tévedés, hogy a karácsonynak bármi köze lenne a szaturnáliához. Eleve nem estek SOHA egy dátumra. Olyannyira nem, hogy a kereszténység felvételét követően a szaturnália világi ünneppé vállt és több történelmi forrásként fennmaradt ókori római naptárban "feriae servorum", vagyis "rabszolgák ünnepe" néven a karácsony mellett. A szaturnália kezdetben egy napos volt (ez kb. a köztársaság időszaka), majd három naposra, végül egy hetesre bővült, mivel az ókori Rómában, majd Római Birodalomban egy nagyon népszerű ünnepnek számított. A fő ünnep dátuma dec. 17. volt és a legkiterjedtebb időszakban tartott dec. 23-ig. Magyarán dec. 25. soha nem esett bele. A dec. 25-i dátumban a karácsony egyetlen másik ünneppel osztozik, ez pedig Sol Invictus ünnepe, ami egy szintén keleti eredetű misztériumvallás volt és a kereszténységgel egy időben volt nagyon népszerű a Birodalomban. Egészen pontosan Sol Invictust és Mithrászt sokszor szinkretizálták a nagyon hasonló jegyek és szokások miatt és a kultusz a kereszténység riválisa volt abban a kérdésben, hogy melyik vallás váltsa fel a klasszikus római vallást. A dátum egyébként éppen azért keletkezett mindkét vallásban, mert ekkor már vége volt a római szaturnáliáknak, így ekkor tudtak azok ünnepelni, akik nem a római vallást követték. Erről röviden ennyit, mivel nem ez a fő témakör. De például többek között Spencer McDaniel kollegina (ő is történész) sokat írt a témakörben, neki érdemes lehet olvasni az írásait.

A húsvét mindenesetre sokkal-sokkal korábbi ünnep mint a karácsony. Egészen pontosan éves ciklusban az első keresztény ünnep, tehát a vasárnap után a második legősibb, legrégebbi keresztény ünnep. A karácsony hozzá képest jóval későbbi. A kereszténység nagyon korai időszakában egyedül a vasárnapot ülték meg, mivel heti ciklusban gondolkodtak. Utána jelent meg az igény egy éves ciklusban tartott ünnepekre, így a halál és a feltámadás évenkénti nagyobb volumenű ünnepségére és emlékezetére, mint pusztán a vasárnapi nyugalomnapok, amelyek gyökere szinte az apostoli korszakig nyúlik vissza az őskeresztény történelemben. A nagypénteket és a húsvétot legkésőbb a II. századtól kezdve ünnepelték évente. Először zsidókeresztények körében jelent meg az ünnep, vagyis olyan keresztények körében, akik zsidó nemzetiségűek voltak, illetve a zsidó vallásról tértek át. Kezdetben a zsidó pészahhal egy időben tartották, mivel az Újszövetség szerint Jézus ezen a zsidó ünnepen halt meg és támadt fel, valamint ezt a zsidó ünnepet ment ünnepelni virágvasárnap Jeruzsálembe. Ez alapján konkrét dátumot is ismerünk, csak nem a Gergely-naptár (illetve ekkor még Julianus-naptár) szerint, hanem a luniszoláris zsidó naptár szerint, ez pedig niszán hónap 14., valamint az azt követő nyolc nap (ahogy a zsidó ünnepekre jellemző, hogy több-, többnyire nyolcnaposak) időszaka. A zsidóknál a pészah az Egyiptomból való kivonulás ünnepe volt, ami nyilván a nomadizmushoz kötődik, emellett pedig rítusaiban is egy nomád, sémita pásztorünnep látszatát kelti. Hasonló típusú ünnepségek a mai napig a nomád, beduin népekre jellemzőek, amilyen feltehetőleg a kánaáni hegyvidéken a bronzkor végi összeomlást követően, illetve a korai vaskor elején megjelenő, korai protoizraelitákat alkotó egyik csoport lehetett. A neve is az "elkerülésre" utal, miszerint a feláldozott bárány vére megvédte a hébereket a pusztító angyaltól. Később, a nomád töltet a félnomáddá válást követően földműveléssel is kapcsolatos szokásokkal bővült. Feltehetőleg a dolgok összekapcsolódtak. Ez volt az ószövetségi előzménye a keresztény húsvétnak. A keresztények szerint Jézus áldozata váltotta fel a bárányok feláldozását, mint tökéletes engesztelő és általánosságban mindennemű áldozat. Innen származik a húsvét egyik legősibb szimbóluma, a bárány. Sokáig az ünneplés dátuma így is maradt, végül az ókeresztény korban jelent meg az igény arra, hogy az ünnep ne eshessen hétköznapra, hanem biztosítsák ki vasárnapra. Ennek részben teológiai, részben politikai oka volt. A teológiai ok az volt, hogy az egész évben minden vasárnap az utolsó vacsoráról, Jézus megváltó szerepéről, majd feltámadásáról való megemlékezés, emiatt meglehetősen ironikus, ha mondjuk péntekre esik húsvét, úgy, hogy amúgy a Biblia is kiemeltem megemlíti, hogy Jézus a hét első napján, halálának, pénteknek harmadnapján támadt fel, tehát vasárnap. Erről a 325-ös első niceai zsinaton döntöttek, de már sokkal korábban is sok közösség tartotta húsvétot a pészahot, vagyis a Hold és a Nap állás egyaránt figyelembe vevő zsidó naptárban meghatározott első tavaszi holdtöltét (tavaszi nap-éjegyenlőséget követő első holdtölte) követő vasárnap. Keleten, Jeruzsálem, Alexandria és Antiochia patriachátusaiban szintúgy sok közösség ekkor ünnepelt. A politikai ok pedig az volt, hogy a kereszténységet megpróbálják egy kicsit jobban elkülöníteni a zsidó vallástól, valamint az abból való származást egy kicsit jobban háttérbe szorítsák. Ez a típusú antijudaizmus néhány gnosztikus szekta hatására jelent meg az akkor még egységes proto-ortodox keresztény egyházban is. A nagyböjt kialakulása az ókeresztény időszak terméke, tehát nem annyira régi, mint kizárólag a nagypéntek. Eredetileg csak a nagypénteki napon böjtöltek, majd három naposra, majd egy hetesre bővült. Így alakult ki végül a ma is ismert negyven napos változat, amit az Újszövetségből Jézus böjtje, az Ószövetségből pedig Mózes böjtje ihletett pont negyven naposra.

A tojás elég régóta része a hagyományos húsvéti menünek. Eredetileg ez is a zsidó pészah széderesti vacsorájából származik, de eredetileg nem dekorálták. A megírásról szintén korai időszakból vannak források perzsa származású keresztények körében. Eredetileg a zoroasztriánus és világi norúz ünnepéhez kötődött. A zoroasztrianizmus a perzsák által az iszlám előtt követett monoteista és dualista vallási irányzat, ami Zoroaszter próféta tanait követi, a muszlimok őket is "a könyv embereinek" tartják. A norúz a perzsa kultúrkörben az újév és minden évben nagyböjt időszakára esett, emiatt a keresztény perzsák nem tudták megünnepelni. Emiatt halasztották el húsvétvasárnapra, amikor újra ünnepelhettek. A festett szimbolika keresztény jelentést is kapott (például a piros Krisztus vérét szimbolizálta). Innen terjedt el közel-keleti, majd görög, majd szláv területekre. Onnan jött a magyarságba is. Nyugaton kevésbé volt eredetileg elterjedt a Magyar Néprajzi Lexikon szerint, ahol jelen volt, ott főként egy színűre festették a tojásokat. A tojások díszítése még jobban elterjedt a keresztes hadjáratok idején, mivel a szokást keresztes lovagok újraelevenítették.

A nyuszi szimbóluma pedig még sokkal-sokkal fiatalabb. Erről Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató írt többször. Ő egyébként szerény véleményem szerint az egyik legnagyobb kutatója a néprajznak hazánkból. Először az 1600-as években említették néhány német faluhoz kötődően, de a húsvét szimbóluma egyetemesen csak jóval később lett, amikor néhány német származású kivándorló elvitte az Egyesült Államokba a szokást. Feltehetőleg a tavasz szimbólumaként indult, mivel a mezei nyúl párzási időszaka épp március-április időszakára esik, így az amúgy szelíd, visszahúzódó állatok ekkor gyakran előbújtak.

Istárnak és Astarténak semmi köze nincs a húsvéthoz. Ez a meglehetősen nevetséges elmélet ironikus módon egy fundamentalista és fanatikus, skót neoprotestáns lelkész, Alexander Hislop tollából származik, aki elkötelezett volt azért, hogy a saját véleménye szerint "a saját, igaz, biblikus hitével" szemben különösen a katolicizmus, de közvetve az ortodoxia és a klasszikus protestansizmus is valójában a Bibliában negatív színben feltüntetett ókori közel-keleti vallások (különösen az ókori kánaánita-föníciai Baál, Astarte és Moloch kultuszainak, a filiszteusok vallásának, az ókori babiloni vallásnak, valamint bizonyos vélt vagy valós egyiptomi kultuszoknak) modern továbbélései. Hislop munkái minden történelmi kutatást, forráskritikát, segédtudományok alkalmazását stb. nélkülözte. Néha saját maga költött hozzá dolgokat, amelyek csak az ő fejében léteztek. Innen erednek a szintén irtó nevetséges elmélete, minthogy a katolikus püspökök jellegzetes süvege valójában Dágón kánaánita és filiszteus isten papjainak halfejet formáló sapkájából származik, sőt, szerinte egyenesen Dágón bálványának a fején is volt egy ilyen süveg. A feltételezései jellemzően totálisan anakronisztikusak (lásd: előbbi példa, ugyanis a ma ismert püspöki ruházat kialakulása még csak nem is az ókeresztény kor terméke, szóval a két dolog még távolabb van egymástól, nem beszélve arról, hogy ha már Jézus korában is létezett volna az öltözet, akkor is laza 700 évvel később alakult volna ki a filiszteusok történelem színpadáról való eltűnése után). A húsvét kapcsán is van anakronizmus bőven: tekintve, hogy nem valószínű, hogy olyan emberek a babiloniakat másolták volna, akiknek a kultúrájában hagyományosan a babiloni vallás a fogságot és az elhurcolást jelenti, pláne, hogy a babiloni vallás már alig-alig létezett ekkor, mivel nem túlságosan tett jót neki a perzsa (zoroasztriánus), majd görög, erősen görög-makedón hellenisztikus megszállás és befolyás. Másrészt a tojás és a nyúl soha nem volt akkád és amorita nyelven Istár, sumer nyelven Inanna jelképe. Számos jelképe volt, beleértve az oroszlánokat (amelyek jellemzően sok domborművén mellette vannak), a sokágú csillagokat, a kapukat stb., de a nyúl nem, pláne úgy, hogy a Folyóköz vidékén nem éppen gyakori a mezei nyulak előfordulása. Szintén nevetséges feltételezés, hogy nagyjából az egész Közel-Keleten, Kis-Ázsián és Európán keresztül német és angol területekre eljutott valamilyen úton s módon Istár neve (azt hogy hogy, azt nem tudjuk), de egyébként az összes földrajzilag érintett helyek, valamint a nyelvek nagy részén a görögből származó Πάσχα valamilyen formája az elterjedt, aminek az eredete pedig a héber פֶּסַח, vagyis pászah szó. Ahol nem ott pedig valami egyéb ünnephez kapcsolódó dologból származik a név (pl. nálunk a nagyböjt végét jelző "húst vételezni magunkhoz" kifejezésből).

Ha nem Istár, akkor Eostre vagy Ostara? Szintén badarságnak tűnik történész szemmel az azonosítás. Kezdve azzal, hogy egyetlen írásbeli említést leszámítva egyetlen történelmi forrásunk sincs ilyen nevű germán vagy kelta istenségről. Ez az istennő nem olyan, mint mondjuk Freja, Thor vagy Odin/Wotan, akiknek a létezéséről számtalan régészeti lelet és írott történelmi forrás a rendelkezésünkre áll. Szt. Béda angol keresztény szerzetes és krónikás említette Eostre/Ostara "istennőt" egy munkájában, amelyben egy ősi angolszász naptár hónapneveinek eredetére próbál magyarázatot adni. Ezek között vannak egyértelműen istenségek neveiből származó hónapnevek, valamint egyértelműen bizonyos évszakokhoz, mezőgazdasági munkákhoz vagy szokásokhoz kötődő hónapnevek, meg hát van kettő, amiről fogalmunk sincs hogy mik. Az egyik Eosermonth, ami kb. április ideje, amikorra sok esetben egyik a húsvét is. Erre mondta azt Béda, hogy egy germán istennő neve lehetett, mielőtt a kereszténység elterjedt volna Britanniában. Ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire tekinthetjük történelmileg megbízhatónak ezt az egy említést úgy, hogy ő egyébként nem volt szemtanúja ezen istenség kultuszának vagy ismeretének. Nem kizárt, hogy Bédának igaza van, de ugyanakkor az teljes mértékben bizonyos, hogy max. egy nagyon kicsi, mellékes, helyi istenség lehetett, nem pedig egy nagy germán vagy kelta istenség, mivel akkor nem hiányoznának a tiszteletére emelt oltárak, fogadalmi tárgyak, háztartási istenek figurái, nem utolsó sorban a máshonnan származó írásos források és említések stb. Ugyanakkor ha elfogadjuk, hogy létezett is és van is kapcsolata a húsvéttal, akkor is pusztán csak az ünnep német és angol nyelven való elnevezéséhez járult hozzá (ugyanis még angolul is a húsvét egyik másik neve a Pascha, egy szintén másik pedig a Resurrection Sunday, amelyeket még az újkorban is többször használnak, viszont mára kevésbé elterjedtek, max. az utóbbi egyházi körökben). A magyarok is szokták Máriát Boldogasszony névvel illetni, ugyanakkor ez Babba egyik jelzője volt eredetileg. Ettől függetlenül a kettő egyáltalán nem azonos. Talán nem meglepő, de főként ez is Hislop műveiben jelent meg.

A locsolkodás valóbban termékenységvarázsló szertartás ami népi hiedelemvilágból eredeztethető, ugyanakkor kapcsolódik a húsvéti keresztségekhez is, ahogy szintén Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató, történész munkáira tudok hivatkozni. Ráadásul ez kimondottan kárpát-medencei és kelet-európai szokás. Más népeknél ilyen szokás nem létezik. Logikátlan ebből bárminemű következtetést levonni a húsvét eredetére, mert ennyi erővel ősmagyar eredetű is lehetne.

#25.

Még mindig én vagyok, csak már túl hosszú volt a válasz.

Szóval:

Hát nézd: önmagában Hislop elmélete is badarság arról, hogy az "ő tiszta, evangéliumi hite" bármivel is tisztább mint mondjuk a katolikusé vagy a sima, az eredeti, hagyományos skót református egyház tagjaié (ő ugyanis egy ebből kivált új felekezet lelkésze volt). Minden vallásnak vannak korábbi előzményei, még a tiédnek is, bármennyire is gondolod úgy, hogy a te hited aztán tisztán biblikus (amit nem is az én feladatom a történelmet objektíven vizsgáló történész szemmel megkérdőjelezni). Az iszlám vallás alapvetően a kereszténységből, a zsidó vallásból és feltehetőleg a zoroasztrianizmusból származtatható, meg persze néhány preiszlám arab elemet is megőrzött (pl. a Kába-kő tisztelete), főként azért, hogy az arab felső, vezetői rétegek könnyebben be tudják fogadni az új vallást. A kereszténység a zsidó vallásból emelkedett ki erőteljes hellenisztikus környezetben, valamint a hellenisztikus/római filozófia hatása mellett. A rabbinikus zsidó vallás a II. templomi zsidó vallásból származik, ami a szamaritanizmussal együtt az ókori izraelita vallásból vagy jahvizmusból származik, amire érkezett némi zoroasztriánus hatás is a Babilonból való szabadulás után. Az ókori izraelita vallás pedig az izraeliták, mint nép előtti sémita/szemita vallásokból származik. Ezek közé tartozik kiemelten az Egyiptomban említett saszu, habiru és sutu nomád csoportok vallásainak halmaza, ahonnan valószínűleg a Tetragrammaton nevű istenség, a pészah, Mirjám éneke, Mózes alakja és egy csomó történet is származik (Sínai-félsziget, Széír, Gósen földje, Transzjordánia stb.). Szintén idetartozik az amurru/szíriai nomádok vallása, ahonnan El Shaddai vagy ahogy ők nevezték Bel Sadu isten (és lehet, hogy Ábrahám sztorija) jön. Idetartozik továbbá valamennyire az ókori mezopotámiai vallás (lásd: Enil, illetve az ószövetségi irodalomból számos történet még egy közös sémi kultúrkörben keringő mítoszkört feltételez), a kánaáni népek vallásainak halmaza (itt most alapvetően El/Il kultuszára gondolok és azon kánaánitákból lett izraeliták történetére, akik valószínűleg a bronzkori összeomlás következtében menekültek el a sík vidékről a hegyekbe), valamint néhány tudós szerint akár még az egyiptomi Aton-kultusz is (bár ezzel kapcsolatban felmerülnek kérdések is...). William G. Dever, Mark S. Smith és Donald B. Redford erről elég sokat írtak. Ez igaz természetesen a keleti vallásokra is. Ott a buddhizmus és a dzsainizmus származik a hinduizmusból, ami a védikus vallásból, ami részben az indoárják vallásából, részben a preárja Indus-völgyi civilizáció vallásaiból. Persze amit leírtam, az nagyon le van butítva. Egyáltalán nem egy evolúciós folyamatról beszélünk a vallások terén, mint egyesek (pl.: James George Frazer vagy Bruno Bauer) gondolták anno. Inkább egy folyamatos változásról.

Ui.: Santa Claus összetett alak. Nagyrészt a katolikus Szent Miklós püspök legendája, illetve a protestáns Jézuska vagy Christkindl ihlette, de a folklórból származó télszellemek is befolyásolták. Nem véletlenül különböztetik meg német ismerőseimnél a Nikolaust (Mikulás vagy Szent Miklós püspök, ősz, püspöki süveggel és ruhával ábrázolt férfi), a Jézuskát, illetve a Weihnachtsmannt, aki az amerikai Santa Claus németesített változata. A Nikolaus keresztény töltetet hordoz náluk, míg a Wihnachtsmann alapvetően világi.

29-es kommentelő: Békesség neked!

Azt mondja Krisztus, hogy a szívnek bőségéből szól a száj, és azt is a kísértőnek a pusztában, hogy eredj innen, az Urat imádd és csak neki szolgálj!

Aki nem szűri, gondozza, ami elplántáltatott, az nem méltó arra sem, hogy az egészséges gyümölcsöt learassa, fogyassza. Ha mindent csak elfogadsz te is, de nem kérdőjelezel meg, akkor még óriási hamisságban élsz. Ez a kétfelé sántikálás, amiről Illés próféta szól. Egy kicsi Istenből, meg egy kicsi a világi meséből. És az ilyen hiszi, hogy ő bölcs és tud valamit! Bocsásd meg érte, de ez nem csak naivság, hanem balgaság is, aki elfogad, de nem vizsgál meg a Lélek által.

Kemény szavak, lehetséges, viszont az idő egyre kevesebb, de nem tudod még te sem, nem éled lélekből, ki is valójában a Rágalmazó, és hol is honol az. Ha megtudod, akkor fogsz összetörni. És ha ez megtörténik, akkor lehet az embernek köze egyáltalán Istenhez. Addig Róla beszélni csak képmutatás és tékozlás, mert hol marad a lélek cselekedete, ha a száj szól? Imádkozom érted is, hogy te is törj, és utána Isten majd újjáépít Krisztuson keresztül. Vigyázz a hazugságokra, amik kígyó módjára tekerednek köréd!

Legyen meg a hitünk szerint!

Üdv.