14 órás repülőúton hogyan foglalnátok le magatokat? Volt hasonlóban részetek?

van közöttetek dohányos, hogy bírta ki ennyi ideig cigi nélkül? Szetcseszne az ideg, semmit sw tudnék csinálni fél nap hosszú idő nagyon :(

A szokjak le válaszokat most hagyjuk légyszi, komolyan érdekel, mások hogyan tudták ezt kivitelezni.

Az alvás, olvasás, evés ivás tv, ha nem egyedül utazol beszélgetés pár órára lefoglal még kellemesen is.

Minden long haul járatos szélestörzsű gépen van egyéni képernyő, ma már nem repülnek távolsági útvonalat olyan gépek ahol nincs az előtted lévő ülés támlájában képernyő. Dubaj és a Kanári szigetek nem long haul.

Az ablakon kinézegetni legtöbbször nem érdemes. Ázsiaból Európa felé még érdekes lehet a táj, de repülési 12 kilómeteres magasságban a felhők fölött csak a vakító fehérség van, a leszállás és a felszállás idejét kivéve minimális az esélyed, hogy valami érdekeset láss. Arról nem is beszélve, hogy miután elértétek a repülési magasságot, rövidesen elkezdődik az italoskocsik majd a "chicken or pasta" kocsik tologatása, megetetnek. Utána a fényeket dimmelik, shades down és nem véletlenül. Mindenki elpilled, filmet néz, valamit matat az előtte lévő képernyőn, de sokan magukra terítik a kapott takarót és megpróbálnak valahogy szunyálni. Egy 7-8 órás rövidebb interkontinentális úton olyan 3-4 óra nettó alvásidővel lehet számolni. Ilyenkor borzasztó idegesítő tud lenni, ha valaki úgy gondolja jó poén a lesötétített gépbelsőbe beereszteni a kinti vakító fényt. Értem én, hogy az a 3-4 ember magasról sz*ik a többi 300 valahány utasra, de hát mit lehet tenni, wc használat után sem kötelező kezet mosni minden kultúrában.

Első útjaimon én sem tudtam ülve aludni, de idővel meg lehet tanulni. Sokat kell messzire repülni és rájössz, hogy minden átszunyált perc aranyat ér amit főleg a leszállás után a bérautóért sorban állva fogsz tudni értékelni. 2-3 óra szunyókálás is csodát tesz.

A 14 óra egyébként tényleg nehéz, fizikailag és idegileg is. Az ülések a sima coachon ritkán jobbak a katasztrófálisnál, de az összezártságot is nehéz elviselni, ezért jó, ha nem csak magunkra figyelünk, hanem figyelmesek vagyunk másokkal szemben is. Például amikor befejeztük a vacsorát, nem biztos, hogy jó ötlet azonnal hátravágni az ülést, mert lehet, hogy a mögötted ülő tálcája még tele van és egy ilyen életrevaló mozdulattal mindent az ölébe zúdítasz. Az sem szerencsés, ha cipődtől megszabadulva zoknis lábadat az előtted kévő két ülés közé ékeled, mert kistermetű hölgyként neked így kényelmes még akkor sem, ha 24 követős influenszerként ismer a világ.

Sok ilyen apróság van, de könnyebb elviselni az összezártságot, ha figyelünk egymásra.

A business classon persze vízszintesbe lehet tenni az ülést, de én amondó vagyok, hogy turistán is ki lehet a hosszú utakat bírni. Erőltetni kell az alvást, használd a takarót, ne idegesítsd magad, ha fél óránként fenékpozíciót kell váltani az sem baj, a félálom is jobb mint a filmnézés, nem a célállomáson kell aludni hanem a repülőn.

De elismerem, a 14 óra sokkal nagyobb kihívás, mint egy 8-9 órás repülés. 70-80 éves emberek mégis simán abszolválják, a gép meg úgyis le fog szállni...