Egy egyszerű tomblakas megvasarlasa napjainkban egyedül egy gyári munkásnak már szinte lehetetlen ?oda jutottunk hogy a saját lakásluxus?

Mindig is annak kellett lennie:

Megszületni/fialni könnyű. Következmény, hogy túlkínálat van emberekből, míg a lakóhelyek száma véges, a bolygó véges nagyságú.

Árazás ennek megfelelően.

Apám gyári munkás volt, munkásszállón lakott éveket. Vagy egy kis lyukban két testvérével.

Aztán vettek egy telket és hétvégente építkeztek az egyik testvérével közösen.

Ez mitől volt könnyebben elérhető, mint ma?

Szerintem rohadt sok lemondással járt ezelőtt 40 évvel is egy gyári munkásnak a saját lakás/ház.

Csak ezt a lemondást már sokkal kevesebben vállalják be, akkor meg teljesen természetes volt.

Igen csak nálatok. De nem mondanám hogy 10 évet lehúzni bányában könnyű.

Próbáld ki

Nem mindenki volt bányász.

Nekünk is nehéz volt lakáshoz jutnunk. Az mindig nehéz volt a többségnek. Mindig luxus volt, hidd el.

A kommunizmusban azért nem volt annyira nehéz lakáshoz jutni. Emlékszem a szüleim vettek egy panelt, és kb 5 év alatt vissza is fizették a hitelt. Igaz, hogy eszméletlen csórók voltunk, emlékszem, csak zsíros kenyérre futotta, egy csokit nem vett nekem a boltban, mert nem volt rá pénz. Turkálóból öltözködtünk, stb. De annyira nem tűnt fel egyébként, hogy mennyire csórók vagyunk, mert a kommunizmusban nem volt ekkora kínálat a boltokban, nem fájt, hogy nem tudod megvenni, mindenki ugyanolyan szegény volt. Anyám nekem is mondogatta, hogy nekik sem volt könnyebb, de azért ez szerintem nem igaz.

Igen, akkor nagyon kellett spórolniuk, de 5 év alatt visszafizették. Most olyan ingatlanárak vannak, hogy 20 év alatt sem fizeted vissza. 5 évig lehet spórolni, de 20 évig? Elmegy a nő szülni, kiesik a fizetése, meg 20 év alatt tuti, hogy legalább egyszer leszel munkanélküli és már viszi is a bank a házad.

"5 évig lehet spórolni, de 20 évig? "

A létbiztonság pontosan abban nyilvánult meg, hogy mindenkinek dolgoznia kellett. A KMK-sokat elvitték -> közveszélyes munkakerülő.

A munkabéred pedig szinte állandó volt, ugyanúgy, ahogy a boltban az árak is. Tudtál előre tervezni évekre, és semmi nem köpött bele menet közben a terveidbe annyira, hogy minden boruljon.

Ha hitelt vettél fel, akkor a tőkét törlesztetted először, nem pedig a kamatot.

"A kommunizmusban azért nem volt annyira nehéz lakáshoz jutni."

Sajáthoz igen. Bérlakások voltak többnyire. Ott sorbanállás volt. Aki jobban rászorult, az kapott előbb, ha nem volt valami párttag ismerőse, aki tolta volna a szekerét. Bérlakáshoz jutni viszonylag könnyű volt ilyen szempontból (5-6 év), de az nem a sajátod.

Én 9 évig gyűjtötte a fizetésem, utána tudtam munkáltatói kölcsönnel megsegítve lakást venni. De tudtam előre, hogy 9 év után biztosan tudok majd venni, ha X. Y. összeget félreteszek.

Ma már azt sem tudom, holnap mi lesz. Ezt a drasztikus áremelkedések nélkül is így gondolnám.

Egyszerűen nem lehet előre tervezni úgy, mint a szocializmusban. A kommunizmustól még távol voltunk... :)

Az ingatlanoknak azért lesz mindig értéke, mert a lakhatás egy alapszükséglet.

Ha az állami támogatások kifutnak, akkor nyilván párhuzamosan csökken az ára a kereslet csökkenésével, de olyan 100 év múlva sem lesz, hogy ne legyen szükségünk valamilyen ingatlanra.

Tehermentes ingatlannal "elvétve" lehet találkozni. Az ingatlannal rendelkező lakosság kb. 60-70 %-a el van adósodva ezen a téren. Ebből is látszik, hogy ugyanúgy, ahogy régen, most is a "luxus" kategóriába tartozik többünknek.

Annak idején OTP-s lakásoknak hívták azokat az ingatlanokat, melyeket hitelből vettek és saját tulajdonúak voltak, mivel az OTP folyósított kölcsönt azok megvásárlásához. Szintén 15-20 évre.

Szüleim kb. 6 ezer forintot kerestek annak idején ketten együtt. Ebből 450 forint volt a havi törlesztőrészlet az OTP felé. Szerinted kétségbe voltak esve, hogy miként fizetik majd vissza? Hát nem...

Manapság bele sem vágnék egy hitelbe sem.