Milyen szakmát érdemes választani Magyarországon, amivel pénzt is lehet keresni? (Masszőr és Hegesztő?)

A masszőr eléggé kemény fizikai, főleg ha ténylegesen visszajáró ügyfeleket szeretnél. Valamelyest pótolható ez, ha jó társalkodó vagy, vagyis jól figyelsz és csoda biztatóan adod alá a lovat a kedves kliensnek, mindegy is, miket hord össze. Az anatómia se könnyű tárgy, és nem ártana tudni, amikor embereket próbálsz az egészség felé igazítani. Gyorstalpalók szerintem felejtősek, túl nagy a felelősség, hogy mondjuk biomechanikából ne legyél szétszivatva éveken át, aztán olyasmibe nyúlj, amit kb minden rendes, végzett kolléga kiszúrt volna, hogy nem kéne. Általános egészségügyi ismereteid is kb egy nullkilométeres háziorvos szintjén kezdenek a helyükön lenni, hogy legalább feltedd a megfelelő kérdéseket, ne legyenek ilyen gyerekbetegségeid, hogy fingod sincs, hogy daganatos meg magasvérnyomásos embereket nem kéne vállalni, vagy legalábbis nagyon ésszel. És tényleges, élhető jövedelemhez vállalkoznod kell, ami ismét egy jó adag tanulnivaló, rengeteg belső fejlődéssel, öröklött vagy felvett hibáid, vakfoltjaid elintézésével, legalábbis ha abba a töredék százalékba akarsz tartozni, akik meg is élnek egyszemélyes vállalkozásból.

A hegesztő önmagában csak egy tucatszakma. Persze, könnyen felvesznek, hogy fogyóelektródás eljárással, szigorúan hiba nélkül, gyorsan, hatékonyan, széles körű lakatos rálátással készre hegessz olyasmit, ami nem megy röntgen alá... Ha tényleg jól kereső hegesztő akarsz lenni, akkor választott eljárásaidból kellene megfelelő minősítő vizsgákat tenned, darabonként párszázezerért, amiket időnként újra le kell tegyél majd. Két vizsga közt mindenre ráütöd egyedi bélyegedet, amit te hegesztettél, illetve a magyar gyakorlatban olykor olyanokra is, amit nem, csak követelmény, hogy minősített hegessze. Más szemmel nézel ezután a stadionok lelátóira gondolom... :)

Szóval a keresett szakember nem ott kezdődik, hogy elvégez egy alapsulit, ez legyen tiszta! A legjobb tanács, ami adható, hogy próbálj ki az ég adta világon mindent, amit csak lehetséges, és amire rákattansz úgy, hogy tudod, hogy sose unnál rá igazán, azt érdemes megtolni, mert ott anélkül leszel kellően kitartó, hogy erőltetned kéne a kitartást.

A férjem hegeszt a munkája mellett vállalkozóként. Egyébként mérnök, ő ezt hobbiként kezeli. Két cég van a rendszeres megbízói között, picike munkákra, amire nekik nem éri meg állandó hegesztőt tartani és fizetni, sem munkaeszközöket.

A férjem szakközépiskolában szerezte még a képesítését, egyszer egy ismerős protezsálta be, hogy légyszi-légyszi csak ezt a három elemet "nyalja össze". Megtette, ott ragadt. Azóta több cég is megkereste így, de csak a két legrégebbit tudja kiszolgálni. A kis munkákra ilyen szinten hatalmas igény van, mert normál főállású szakember ilyenekkel nem foglalkozik, van elég munkájuk.

Egyébként a férjem főállásban nem csinálná és komolyabb helyeken sem. Alkalmazottakat nem akar. Van benne lehetőség, főleg ha az ember alapból műszaki körölben mozog.

A masszírozásban is van, de szerintem az már nehezebb falat. Sokrétűnek kell lenni, képezni magad, ügyfélkört szerezni és megtartani úgy, hogy minden sarkon van már egy masszőr. Alapvetően mindkettő jó lehet, de nyilván teljesen más irány, így összehasonlíthatatlan.

#1 Ritka objektiv, tartalmas valasz. 👌

Hegeszteshez egy tipp, ami nagyon hianyzik a piacrol. A rozsdamentes acel es aluminium vakuumtomor hegesztese. Ha erre osszerantasz egy egyeni vallalkozast, akkor jo sorod lesz.

#1 vagyok. Köszönöm elismerő szavaitokat! :D Tök véletlen, hogy erre a kettőre rálátok. Van egy kósza munkaügyis hegesztő végzettségem, amit használtam is párfelé, meg feleségem az eüben tolja, és a munkahelyi összejövetelein hagyom a kollégáit, hogy tanítsanak. :)

Kezdetnek szerintem tényleg a "szerelem" vonal a jó. Aztán úgyis mozdul a helyzet, és a hobbi visszamegy hobbinak, míg a befektetnivalóddal kezdesz valamit úgy, hogy neked már nem kell szeretned, jó esetben alig tévedsz be, akkor is csak méltányolod a csapat erőfeszítéseit és eredményeit, meg persze komolyan kifaggatod őket a kívánalmaikról, amiket, mivel mindig elérhető maradsz számukra, már címszavakban megismertél a korábbiakban... Hát na, angyal leszel, és még tejel is. Persze ott is kell a tökéletlenségekkel foglalkozni, meg egyedül neked nem kéne elvesztened a fejed, akármi is adódik, de alapvetően egy-egy jól működő rendszert inkább csak felépíteni nehéz, a továbbiakban tényleg csak állni kell rendelkezésre, azonnali megoldásokat hozni minden alkalommal teljesen megbízhatóan, hogy tudják tolni tkp a saját szekerüket. Mert ugye egy jól menő biznisz már igen megengedheti magának, hogy a növekedése vigye magával a béreit is.

Szóval kezdetnek "a megunhatatlan" keresése hozhat maximális eredményre képes irányt.

Ha masszír után meghegeszted a magányos, kielégületlen, férjük által elhanyagolt háziasszonyokat, abban látok lehetőségeket.

Mondhatni betömsz egy piaci rést (vagy réseket, ha jól megy)

2-es vagyok

Befektetés nélkül (idő, pénz, tanulás) pedig nem fogsz előrébb jutni.

A férjem azért nem csinálná főállásban, mert mint írtam van egy egyébként nagyon kényelmes, nem túl sok felelősséggel járó fixen max 8 órás (de inkább kevesebb) mérnök állása. Fix bevétellel, ami nem rossz, főleg ha juttatásokkal együtt nézem. Emelett szombaton és egy-két este elmegy hegeszteni két cégnek. Az egyik fixen kifizeti a KATA-t neki, így állapodtak meg. Ebből a heti 1,5 napból havi 150-250 ezer forint tisztán összejön még, olykor több. Szereti csinálni, hobbi, nem múlik rajta a megélhetésünk. Viszont emelni kell, hajolni, térdelni, koszos lesz, utána járni anyagot venni, új eszközt venni olykor, stb. Sokkal többet is összeszedhetne belőle, ha több energiát fektetne bele, de ő elpötyög így és hülye lenne erre lecserélni a biztos irodai melóját. Nagyjából ennyi az ok. Hatalmas a kereslet apróbb munkákra, ezeket főállású hegesztők hanyagolják, nincs rá kapacitásuk. Építhetne a férjem is vállalkozást, idővel alkalmazottakkal és mehetnének ők is nagy melókra akár, de egy kényelmes életet nem ad fel az ember a bizonytalanra, ha nem múlik rajta a kényelmes megélhetés.

Neked kell tudnod mit vagy hajlandó megtenni a te saját kényelmes életedért. Megtanulod, elkezded. És ha nem megy? Hát istenem, majd kitalálsz mást... A tudásba ölt pénzért sosem kár.

"A tudásba ölt pénzért sosem kár."

De, igen. Legalábbis akkor, hogyha úgy jár az ember, hogy mindenhonnan elhajtják a "pályakezdőt nem alkalmazunk" dumával. Én is így jártam anno 18 évesen (meg jó pár osztálytársam), a mai napig bánom. Azóta 1000x is meggondolom, hogy sok százezer forintot kiadjak egy tanfolyamra.