Vannak itt olyanok rajtam kívül, akik mindig csak azért helyezkedtek el valahova dolgozni, mert csupán az anyagi érdekek motiválták, nem pedig azért, mert szereti azt a bizonyos munkát csinálni?

Én most pont ebben a cipőben járok. Nem azt mondom, hogy utálom a munkámat, de nem is álmaim állása (köszönő viszonyban sincs a diplomámmal). Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy most felállok a helyemről és megyek felmondani. Ugyanakkor a társaság nagyon jó és a fizetés se kevés.

jelen. most is csak azok motiválnak, egyébként rohadtul nem érdekel semmilyen munka. sokat kipróbáltam már, de mind unalmas volt. :)

ott melózom, ahol muszáj: jelenlegi melóm szar... semmi köze ahhoz, amit tanultam....hálásnak kell lennem egy rokonnak miatta, akit utálok....a főnököm egy idióta, kötekedő és még buta is....a munkatársak fő témája a pláza és a tv, nem mellesleg elég érdekes nézeteik vannak, amitől konkrétan a gyomrom fordul fel :S

Ugyanez. Naponta megfordul a fejemben, hogy na, most eleg volt, utalom ezt csinalni, utalok itt lenni. De egyszerüen muszaj a hülye penz miatt kihuznom par evet, hogy egyenesbe kerüljek.

A munkák nagy része ilyen, hogy anyagi okok miatt végzik. Gondolom, ovisként kevesen álmodoztak arról, hogy árufeltöltők, takarítók, utcaseprők, adóellenőrök, mosogatók, szemetesek, bkv-ellenőrök, irodai ügyintézők, három műszakban dolgozó gyári munkások stb legyenek.

Én is ezért csináltam a munkám, csak a pénzért, de képes voltam felállni, és otthagyni. A gond, hogy ez nyáron volt, és azóta sincs másik munkám:-)